pszichowellness-konyha

Téli rakottas

2012-02-08T18:53:00.001+01:00

Ez megint tipikusan olyan „Mindent bele!” étel. Van benne (majdnem :) ) minden, ami így télidőben a spájzban fellelhető. Szerintem számtalan hasonló variáció elképzelhető, nálam éppen ez adódott.

Hozzávalók: 50 dkg darált hús, 50 dkg brokkoli, 25 dkg kelbimbó, 10 dkg (kb. 10 cm) póréhagyma, 6 gerezd fokhagyma, 5 dkg füstölt szalonna, 20 dkg trappista sajt, 10 dkg mozzarella, 4 dl tejföl, 2 tojás, só, bors, őrölt szerecsendió.

Elkészítése: A szalonnát kis kockákra vágjuk, kiolvasztjuk a zsírját, a kis sültszalonna-kockákat félretesszük, a zsírban megpároljuk a negyedekbe vágott kelbimbót és a felszeletelt, kis rózsáira szedett brokkolit (a vastagabb szárát előbb meghámozzuk). Sóval, borssal, 2 gerezd fokhagymával ízesítjük, s miután már egy kicsit megpárolódott, egy tűzálló edénybe tesszük. Az edényben – melyben az imént a zöldségeket pároltuk – maradt még annyi zsiradék, hogy át tudjuk benne forgatni a darált húst, hogy egy kicsit elősüljön. Hozzákeverjük a vékony szeletekre vágott póréhagymát is. Ezt is sózzuk, borsozzuk és a fokhagyma második harmadát belezúzzuk, végül a tűzálló edénybe a zöldségekre rétegezzük. A trappista sajtot lereszeljük, összekeverjük a tejföllel és a tojással, a harmadik harmad fokhagymával, őrölt szerecsendióval ízesítjük, s a húsra öntjük. Az egészet beborítjuk a vékonyra szeletelt mozzarellával, és rászórjuk a sültszalonna-kockákat is. Kb. fél óra alatt 200 fokos sütőben készre sütjük.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapi étel.

"Ügyes" birsalmás még decemberből

2012-02-07T16:37:00.000+01:00

Anya szereti az Ügyes c. újságot. Ebben (2011. dec. 28.) találta ezt a receptet, megkívánta, elkészítettük. Jól tettük. Igaz, hogy birsalmasajt már nincs, de leírom, hogy nem menjen feledésbe, mert jövőre érdemes lesz újra elkészíteni.

Hozzávalók: 15 dkg birsalmasajt, 5 tojás, 10 dkg vaj, 25 dkg cukor, fél csomag vaníliáscukor, 15 dkg liszt, fél csomag sütőpor.

Elkészítése:

A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk az 5 tojás sárgáját, apróra vágott birsalmasajtot, és a lisztet, melyet előzőleg összekevertünk a sütőporral. Végül hozzáadjuk az öt tojás felvert habját. A masszát kivajazott őzgerincformába öntjük, és forró sütőben kisütjük. (Tűpróbával ellenőrizzük, hogy mikor sült meg a süteményünk.)

20111230

Tarja fokhagymás mártásban paszternákpürével

2012-02-05T18:58:00.002+01:00

Ezt az ételt is a Príma Konyhában olvastam. Nem is sokat változtattam rajta. Egy kicsit fokhagymásabbra és paradicsomosabbra csináltam, és kihagytam belőle a tejszínt, ezért a leves mennyiségét megnöveltem egy kicsit. Nyilván úgy is nagyon finom lett volna, de tejszín nem volt itthon, ennek ellenére nem akartam lemondani róla, mivel a hozzávalók egyébkén együtt voltak hozzá. Éppen tarját vettünk vasárnapra, és a vasárnapi húsleves mennyiségét már úgy terveztem, hogy fél liter a húshoz is jusson belőle. Nagyon ízlett mindenkinek, így bátran ajánlom ezt a változatot is. A legjelentősebb változtatás, hogy a lap a húst zsemlegombóccal ajánlja, de az ételtársítás szerint bőven elég a húshoz annyi liszt, amennyi a mártásban van. Így esett a választásom inkább erre a köretre.

Tarja fokhagymás mártásban

Hozzávalók: 60 dkg csont nélküli tarja, 3 evőkanál liszt, 4 evőkanál olaj, 5 dl húsleves, 1 evőkanál sűrített paradicsom, 6 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors.

Elkészítése: A tarját kb. 1 cm vastag szeltekre vágjuk, egy kicsit kiklopfoljuk, az inas részeket bevagdossuk. A húst sóval, őrölt borssal és 3 gerezd zúzott fokhagymával bedörzsöljük, és akár állni is hagyhatjuk. Majd a szeleteket lisztbe mártjuk és a forró olajban minkét felüket kb. 2-2 percig elősütjük. Kivesszük a húst az olajból, lecsepegtetjük, az edényt levesszük a tűzről, belekeverjük a maradék fokhagymát zúzva, a maradék lisztet és a paradicsompürét. Állandó kevergetés mellett - hogy ne legyen csomós a készülő mártás - felengedjük a húslevessel. Összeforraljuk, majd visszatesszük bele a hússzeleteket, és fedő alatt lassú tűzön kb. 30 perc alatt puhára pároljuk.

Paszternákpüré

Nagyon finom téli köret. Bár kicsit megosztó, mert van, aki nem szereti jellegzetes ízét. Mivel semleges zöldség, az ételtársításra figyelő étrendben jó alternatívája a krumplipürének.

Nem jegyeztem fel a pontos mennyiségeket (csak úgy „gondolom szerint készítettem”), de talán így is érdemes leírni.

Hozzávalók: Paszternák, vaj, tej, só, fehérbors.

Elkészítése: a paszternákot meghámozzuk, apróra vágjuk, a vajon párolni kezdjük. Megsózzuk, borsozzuk. Annyi tejet öntünk rá, hogy ellepje. Amikor a tejben puhára főtt a zöldség (szükség esetén pótoljuk a tejet), levesszük a tűzről, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd botmixerrel pépesítjük.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapra ajánlom.

Brokkolis- kelbimbós kosárkák

2012-02-04T19:25:00.001+01:00

A legfrissebb Príma Konyha címlapján szerepel az ihletet adó brokkolis-kelbimbós lepény. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és mivel minden hozzávaló volt itthon (no, jó, tejszín kivételével), ezért úgy gondoltam, elkészítem. Be kell vallanom, hogy pitesütőm (még) nincs, ezért a tortasütőben akartam megsütni, de azt olyan „sűrűn” használom, hogy nem találtam meg egyből. Viszont a muffinsütő kínálkozott a feladatra. Így gyorsan újraterveztem a dolgot. Ha valaki nem ismerne rá az újságban közölt receptre, ne csodálkozzon. Egyszer elolvastam ugyan, de már nem emlékszem rá pontosan. Úgyhogy ez az étel a Príma Konyha az ihlete nyomán, de nem a recept követésével készült. Viszont finom lett. Bátran ajánlom ezt a megoldást is.

Hozzávalók:

A tésztához: 24 dkg liszt, 12 dkg vaj + a sütőforma kikenéséhez. 1 egész tojás, 1 kiskanál só.

A töltelékhez: kb. 25 dkg brokkolivirág (fél kg brokkoliról vagdostam le, a szárát sem dobtam ki, de hogy azzal mit kezdtem, majd azt később leírom), 25 dkg kelbimbó, 5 dkg vaj, 2 dl tejföl, 3 tojás, 6 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt szerecsendió.

Elkészítése: A hideg vajat elmorzsoljuk a liszttel és a sóval, hogy homokszerű anyagot kapjunk. (Érdemes a vajat kis kockákra vágni, úgy szórni a lisztbe, akkor könnyebben el tudjuk vegyíteni a két anyagot. Fontos, hogy a vaj ne olvadjon fel a kezünk melegétől, mert akkor kenődős lesz a tészta.) Beletesszük tojást, és masszív tésztává gyúrjuk. 12 részre osztjuk és golyókat formálunk belőle. A golyókat kb. 10 cm átmérőjű korongokká nyújtjuk. Kivajazzuk a sütőforma 12 „csészéjét”, és kibéleljük őket a tésztakorongokkal. Kézzel, villával, alaposan a sütő oldalához igazítjuk a tésztát, és villával jócskán megszurkáljuk. 180 fokos sütőben 15 percig elősütjük a tésztát.

Az 5 dkg vajat felolvasztjuk egy serpenyőben, belezúzzuk a fokhagymát, a brokkolirózsákat és a negyedbe vágott kelbimbókat beleforgatjuk, és addig pároljuk, amíg pirulni kezdenek a zöldségdarabkák. Ekkor levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt, és ha már egy kicsit hűlt, akkor a tojást is. Sóval, brossal, őrölt szerecsendióval ízesítjük. 12 brokkolidarab (a szebbek) kivételével a többi zöldségragut elosztjuk a sütő 12 részébe. Végül mindegyikre teszünk egy-egy brokkolidarabot is. 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

Nagyon jól illik hozzá a hagymás savanyúkáposzta (hamarosan leírom).

Az eMpszi étrendje szerint tésztanapi étel.

Spenótos szűzpecsenye

2012-02-03T20:39:00.000+01:00

A múltkori pórés szűzpecsenye után hozok egy másik hasonlót. Ez is nagyon gyorsan elkészíthető, nagyon finom étel.

Hozzávalók: kb. 50 dkg szűzpecsenye, 50 dkg spenót, 5 dkg vaj, 2 kiskanál liszt, 1 kiskanál worchester-mártás, só, bors, fokhagyma.
Elkészítése: A húst kb. 1 cm vastag korongokra szeleteljük, sózzuk, borsozzuk. A spenótot megmossuk, a szárakat lecsipkedjük. A vaj felét felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagyma felét, s mikor forró, a húskorongok mindkét felét 1-2 percig sütjük. Egyszerre csak néhány darab húst süssünk, hogy ne hűtsük le túlzottan a vajat. A megpirított hússzeletkéket félretesszük, a sütőedénybe tesszük, felforrósítjuk a maradék vajat és a fokhagymát, és beleforgatjuk a spenót. Addig kevergetjük, míg az összes levél megfonnyad. A húst is az edénybe tesszük és így átforrósítjuk még egyszer. Majd együtt tálalóedénybe szerük. Az edényben maradt levet a liszttel besűrítjük (a liszthez keverjük a szaftot apránként, hogy ne csomósodjon), összeforraljuk, worchester-mártással ízesítjük, majd az ízes mártást az elkészült ételre csorgatjuk.

Az ételtársításra figyelő, az eMpszi étrendje szerint étkezők hibátlan húsnapi étele. De akinél ez nem szempont, természetesen köretet is ehet hozzá. :)

Zabpehelycsók Maimonitól

2012-01-08T19:00:00.002+01:00

Maimoninál olvastam ezt a zabpelyhes sütit. Nagyon megtetszett. Minden hozzávaló volt is itthon, megsütöttem. Egyetlen különbséggel. A kókuszt én sajnos annyira nem szeretem….khm, szóval ki nem állhatom. A kóla mellett ez a másik népszerű csemege, amit még udvariasságból sem vagyok képes lenyelni. Lehet, hogy nem szép tőlem, de még mások kedvéért sem sütök kókuszos dolgot. Így a kókuszreszelék helyett három egyéb megoldást találtam ki díszítésül. Barna ill. színes tortadara és reszelt narancshéj jutott eszembe. (A narancsot megsúroltam mosogatószerrel. Remélem, sikerült minden nemkívánatos dolgot eltávolítanom róla.) Sajnos a fehércsokis bevonat nem lett valami szép. Még nem sikerült kifigyelnem a fehércsoki titkát. De azért finom lett, és a narancshéjas kapta a legtöbb pontszámot.

Hozzávalók:
75 g vaj, 125 g zabpehely, 75 g cukor, 1 tojás keserűmandula aroma, 50 g búzaliszt, 3 g sütőpor.
A bevonathoz: kb. 8 dkg fehércsoki, 2 ek olaj.
Elkészítése:
Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és kicsit megpirítjuk benne a zabpelyhet. Egy evőkanál cukrot is vele pirítunk addig, amíg elkezd karamellizálódni.
A tojást habosra keverjük a maradék cukorral, és hozzáadjuk a keserűmandula aromát is.
A tojáskrémbe keverjük a kihűlt zabpelyhet, majd a lisztet és a sütőport is.
A masszából sütőpapírral borított tepsire dió nagyságú halmokat rakunk, és 190 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.
A fehércsokit összeolvasztjuk az olajjal, és megmártjuk benne a zabpehelycsókokat. Rácsra tesszük dermedni.
Díszítésül megszórhatjuk ezzel-azzal, akár még kókuszreszelékkel is. :)
Köszönöm, Maimoni! :)

És még ezt-azt becsokiztam

2012-01-04T15:42:00.000+01:00

A nagy birsalmacsokizási lendületemben gyorsan kiötöltem még néhány csokis nyalánkságot. Bár igen ellenzem a nassolgatást, de ha hazavárom a gyerekeimet, és vendégek jönnek, azért mindig van kínálgatni való bőven. Azt hiszem, ennek így van helye az életünkben.

Szóval a birsalmadarabkák előbb elfogytak, mint az olvasztott csoki, ezért gyorsan körülnéztem, hogy hogyan is hasznosíthatnám a maradékot. Nyáron aszaltam jópár gyümölcsöt, meggyet, alma- és körteszeleteket, kajszit, szilvát. Volt még a konyhában pucolt dió és mogyoró. No, ezekből mind becsokiztam néhány szemet. A csokis aszalt meggy szerintem egészen kiváló, bár az almaszeletkék is ízletesek lettek, meg a többi aszalt gyümölcs is, meg a mogyoró, sőt a dió is. :) :) :) Szóval, megérte bajlódni velük. Bár nem volt akkora bajlódás, mert csak belekevertem mindent az előző bejegyzésben leírt módon megolvasztott csokoládéba, aztán egyenként kiszedegettem a darabkákat a sütőpapírra. És a pocsékolás elkerülésnek jegyében még a csokis tálacskát is almaszeletekkel törölgettem ki.

Csokoládés birsalmasajt

2012-01-03T21:11:00.002+01:00

Nem terveztem, hogy ilyesmit készítek, csak úgy adódott. És ez az egész tipikusan adventi művelet. Azért írom le mégis így karácsony után, hogy ne felejtsem el, és jövőre is készítsek karácsonyra, már a tapasztalatok birtokában sokkal szebbre. A külalakja még sok kívánni valót hagy maga után, de hát első kísérlet… Viszont sok embernek ízlett, tetszett az ötlet, ezért megosztom itt is.

Az egész ott kezdődött, hogy kaptam egy nagy szatyor birsalmát. Így életemben először birsalmasajt főzésére adtam a fejem. Amikor az erdei lekvárról írtam, akkor erre utaltam már, mert a lekvárok előtt van egy példány ebből a művemből. :)

Birsalmasajt

Két útját is kipróbáltam a birsalmasajt készítésnek. (De a pontosság kedvéért el kell mondanom, hogy a gyümölcs zöme nem is birsalma, hanem birsköre volt. De nem tudom, hogy az gyümölcs alakján kívül egyéb különbség van-e köztük. Ha van is, jelentős nem lehet, mert nekem nem tűnt föl, így az egyszerűség kedvéért nevezzük az egészet birsalmának.)

Birs főzve

Alaposan megmostam, majd négybe vágtam a gyümölcsöt, kivágtam a magházát és a kukacos részeket. Vizet öntöttem alá, és födő alatt puhára főztem. Botmixerrel pépesítettem, majd addig főztem kevergetve, hogy a fakanállal húzott csík nyomán látható vált az edény alja. Ekkor 1 kg-nyi gyümölcspéphez hozzáadtam 80 dkg kristálycukrot, majd ezzel is jól átforraltam. Leöblített kistányérokra és tálcára simítottam a masszát kb. 1-1,5 cm vastagságban. A massza egy részébe apróra vágott dióbelet kevertem.

Birs sütve

Miután alaposan megmostam a gyümölcsöt, betettem a sütőbe, magas hőfokon addig sütöttem, amíg megpuhult. Sütés után vágtam négybe, hogy a magházát kivegyem. Utána pépesítettem a botmixerrel, és ugyanolyan arányban adtam hozzá cukrot (1 kg-hoz 80 dkg-t), és ugyanúgy átforraltam, tálaltam.

Szárítás

A kitálalt massza egy-két nap után megkeményedett annyira, hogy a tányérokon meg lehetett fordítani. Figyelni kell arra, hogy szellős helyen „könnyeztessük” (ahogy egy itteni asszony megnevezte ezt a munkafázist) a gyümölcszselét 1-2 naponta megfordítva, nehogy bepenészedjen.

Csokoládés bevonat

Mikor már gyümölcszselé-állagúra száradt a birsalmasajtunk, kb. szaloncukor méretű darabokra vágjuk. 10 dkg étcsokoládét egy mélyebb kis edénybe törünk, és gőz fölött v. mikrohullámú sütőben felolvasztjuk, alaposan elkeverjük, majd belekeverünk 2 evőkanál étolajat. (Ha mikróban olvasztjuk, adjunk hozzá 3 evőkanál vizet, majd hevítés után keverjük simára, aztán adjuk hozzá az olajat.)

A csokimasszába keverjük bele a kisdarab birsalmasajtokat, majd két hegyes villa vagy kis nyárs segítségével a csokimasszából sütőpapírra szedjük ki őket, és hagyjuk megszilárdulni rajta a csokit. A sütőpapírról nagyon szépen felválik a csoki megszilárdulás után, így a kis édességünk minden oldala egyenletesen csokoládés lesz. Fehércsokis bevonattal is készíthetjük. Díszíthetjük is pl. színes tortadarával. Becsomagolhatjuk szaloncukor formán is, házi szaloncukorként.

Csak jusson eszembe jövő adventkor és időm is legyen elkészíteni. A saját készítésű szaloncukorkákat elajándékoztam. Nekem örömet okozott ez az egész, remélem, azoknak is, akik kapták.

Pórés szűzpecsenye

2012-01-02T21:23:00.000+01:00

Úgy alakult, hogy volt egy szűzpecsenye a hűtőben, meg néhány póréhagyma a spájzban. Némi ünnepi maradék mellé jó ötletnek bizonyult ez az összeállítás. Gyors, egyszerű, de igen ízletes étel lett ebből a két összetevőből.

Hozzávalók: 4 kisebb póréhagyma, 1 szűzpecsenye, 8 dkg vaj, só, bors, 4 gerezd fokhagyma.

Elkészítése: A pórét karikákra, a húst ujjnyi szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A vajat felolvasztjuk. Belezúzzuk a fokhagymát, a hústallérok mindkét oldalát pár perc alatt megpirítjuk. Félretesszük, és ugyanebben az edényben és zsiradékban megpároljuk a pórét, majd a húst is hozzáadjuk, és még egyszer átforrósítjuk.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapra ajánlott. Az ételtársításra nem figyelő családtagok pirított krumplit ettek hozzá.

Tisztánlátó gyakorlat

2011-12-31T19:10:00.001+01:00

Boldog új évet kívánok

minden kedves idelátogatónak.

Ez pedig a ráadás:

Két éve tanultam a Marketing Commandós Wolf Gábortól (Igen, Wolf Kati testvére :) ), ezt a nagyon egyszerű és nagyon hasznos év végi „játékot”: Szerintem érdemes megcsinálni.

Tisztánlátó gyakorlat.

Írásban válaszolj a következő három kérdésre!

1) Mi volt jó 2011-ben?
2) Mi volt rossz 2011-ben?
3) Azaz mit fogok MÁSKÉPP tenni 2012-ben?

Sok sikert, szép új esztendőt!

Holnap folytatjuk?

Tárkonyos leves füstölt hússal

2011-12-29T16:22:00.000+01:00

No, ezzel megint úgy jártam, mint annyi mással. Valamelyik főzős újságban olvastam hasonlót, de a rendelkezésemre álló idő alatt nem találtam meg, hogy hol is láttam. Aztán az emléknyomokból csináltam valamit. Egész jó lett. Főként olyan alkalmakkor fogom készíteni, amikor váratlanul kell valami tartalmasabb levest előállítanom. Füstölt hús, szalonna általában van itthon, aztán ezekkel egy óra sem kell, hogy húsos leves kerüljön az asztalra.

Hozzávalók: 10 dkg füstölt hús (pl. sonka), 5 dkg szalonna (úgy is mérhetjük, hogy pl. a sonkának a zsíros részéből 5 dkg, a húsából 10 dkg), 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér (esetleg egy-egy darab egyéb levesbe használatos zöldség), 2-3 babérlevél, néhány csipet szárított tárkony vagy néhány szál friss, 1 evőkanál tejföl.

Elkészítése: A szalonnát és a húst gyufaszálnyi csíkokra vágjuk, először a szalonnát, majd ha már az kezd kiolvadni, a húst is átpirítjuk, majd hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, a zúzott fokhagymát és aranyszínűre pirítjuk, ekkor a kis kockákra vágott leveszöldséget is hozzáadjuk, és egy ideig pároljuk. Hozzáadjuk a babérlevelet, a tárkonyt, borsozzuk, a sózással óvatosan bánjunk, mert a füstölt hús is sós. Felengedjük 1 liter vízzel, és lassú tűzön, fedő alatt kb. fél óra alatt készre főzzük. A fejfölt felhígítjuk állandó keverés mellett apránként hozzáadott levessel jól önthető sűrűségűre, majd beleöntjük a levesbe, és még egyszer forrásig melegítjük. Levesbetét nélkül is megállja a helyét.

Az eMpszi étrendjét követők mindenképpen mellőzzék a levesbetétet, így egyszerű húsnapi leveként fogyaszthatjuk.

Gesztenyemártás

2011-12-28T21:42:00.000+01:00

Ennek a mártásnak az alapanyaga rendre szaporodó kísérleteim egyike. Nevezzük mondjuk gesztenyegranulátumnak. Nagyon rövid az a szakasza az évnek, amikor jó minőségű, elfogadható árú gesztenyét lehet kapni. Azon gondolkoztam, hogy a fagyasztás mellett lehetne-e valahogy tartósítani a gesztenyét. Nyilván nem én találtam fel a spanyolviaszt, de megint az történt, hogy ahelyett, hogy utánanéztem volna mások tapasztalatainak, hozzáfogtam, hogy kipróbálja, abból mi lesz, ami nekem eszembe jutott. Megfőztem a gesztenyét csak úgy egyszerűen. Kereszt alakban bevágtam a héját, és bő vízben főztem kb. fél órát. Majd lehámoztam a megfőtt gesztenyét. (No, ez nem volt valami szórakoztató munka. Erre majd valami praktikus megoldást kell találnom.) A hámozott főtt gesztenyét húsdarálón ledaráltam, majd egy nagy tálcán szétterítettem, és naponta átkevergetve néhány nap alatt megszárítottam. Aztán befőttes üvegben őriztem mostanáig. Az első ötletem a felhasználásra ez a gesztenyemártás volt. Melyhez úgy fogtam hozzá, hogy 10 dekányit (a régi villany kávédarálóval) lisztté daráltam. És akkor most innen induljon a mártás receptje.

Hozzávalók: 5 dkg vaj, 10 dkg gesztenyeliszt (a fent leírtak szerint), 5 dl tej, só, a változathoz 1 narancs.

Elkészítése: A tejet feltesszük forrni, a vajat felolvasztjuk, és átforgatjuk benne a gesztenyelisztet, majd a forrni kezdő tejjel apránként állandó keverés közben felhígítjuk. Figyeljünk arra, hogy valóban apránként adjuk hozzá a tejet, hogy ne legyenek csomók a mártásunkban. Ízlés szerint sózzuk meg.

Naranccsal ízesítve is nagyon finom mártást kapunk. Ehhez nagyon alaposan mossunk le, súroljuk le egy narancsot. Reszeljük le a héját, keverjük a mártásba, majd annyi levet is facsarjunk bele, amennyit a mártás sűrűsége még megenged. Nagyon finom pl. az aszalt szilvás pulyka mellé.

Örömmel venném azt az információt, hogy kereskedelmi forgalomban kapható-e az általam készített anyaghoz hasonló gesztenyeliszt. Meg az is nagyon érdekelne, hogy a magyar hagyomány szerint hogyan tartósították a gesztenyét (a mélyhűtés előtti időre gondolok). Jövőre az egyik tervem, hogy elmenjek valami gesztenyetermő helyre, mert be kell vallanom, hogy nem láttam még szelídgesztenyefát.

Az eMpszi étrendje szerint nem éppen ideális étel, de mivel nem jóllakásra, hanem ízesítésre való, mértékkel bátran fogyasztható.

Aszalt szilvás pulyka

2011-12-28T20:31:00.000+01:00

Több helyen találkoztam már az aszalt szilvás pulyka ötletével. De még nem kóstoltam, és nem is találtam hirtelen konkrét receptet. Így emlékezetből a következőt raktam össze. Hát mit mondjak? Az az érzésem, hogy a kedvencek sorába lépett ez így első nekifutásra. Nagyon jó szívvel ajánlom. A képen gesztenyemártás van mellette. (Nem volt érkezésem az étel ízéhez méltó fényképet készíteni.) Ez is jó választás volt. Leírom hamarosan ezt is.

Aszalt szilvás pulyka

Hozzávalók: 1,5 kg pulykacomb-filé, 2 dl vörösbor, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg vaj, só, bors, fokhagyma

Elkészítése: A szilvaszemeket két félre választva beáztatjuk a borba. A húst kb. öklömnyi darabokra vágjuk, egy-egy darabon 5-6 helyen éles késsel kb. 1 cm hosszan, a rostokra merőlegesen bemetsszük. Ezekbe a résekbe hosszában félbevágott fokhagymagerezdeket ill. a fél szilvákat csúsztatjuk. A húst sózzuk, borsozzuk. Egy lefedhető tűzálló edényt vastagon kivajazunk, majd beletesszük a húst, ráöntjük a szilva áztatásából maradt bort, ha marad még szilva, azt csak tegyük a hús mellé. Lefedjük az edényt jól záródó fedővel vagy alufóliával. 200 fokon egy órát sütjük a sütőben. Ekkor levesszük a fedőt, s kb. negyed óráig sütjük még, hogy piruljon kicsit a hús. A keletkezett szaftot kínálhatjuk a hús mellé, vagy a köretet ízesíthetjük vele.

Kelbimbós csirke

2011-12-20T20:37:00.000+01:00

Be kell vallanom, hogy nem vagyok oda a csirkehúsért. Azt hiszem, az a bajom, hogy túl sok tápos jószágot ettem abban az időben, amikor menzán, üzemi konyhán, napköziben ettem. És ez az élmény még most is rezonál bennem. De azért néha a csirkehús is felkerül az étlapunkra. Ez most még az én tetszésemet is elnyerte. Igaz, a kelbimbó a kedvenceim közé tartozik. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szintén kedvelik ezt a zöldséget és a csirkével is megfelelő a viszonyuk.

Hozzávalók: 4 egész csirkecomb, 0,5 kg kelbimbó, 2 téli alma (pl. 1 Golden, 1 Jonatán), 4-6 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál (liba)zsír, só, bors, őrölt kömény. A tálaláshoz reszelni való sajt.

Elkészítése: A csirkecombokat az ízületnél kettévágjuk, a hús szálirányára merőlegesen beirdaljuk, besózzuk. A kelbimbót negyedekbe vágjuk, az almát pedig (a magháza nélkül) vékony szeletre. A zsírt felhevítjük, s mikor már forró, a combokat egyenként megpirítjuk benne. (Azért kell egyenként, hogy a zsír ne hűljön le a nagyobb tömegű hústól, mert akkor nem képződik kéreg húson, hanem párolódni kezd.) Ha megpirítottunk egy-egy combot, félretesszük. Ha mindegyik darabbal végzetünk, a zsírba belezúzzuk a fokhagyma felét, és azonnal beletesszük a kelbimbót. Kevergetve pirítjuk, hogy egyenletes megpiruljanak a kis darabok. Hozzáadjuk az almát is, sózzuk, borsozzuk, őrölt köménnyel ízesítjük, majd egy fedővel lezárható tűzálló edénybe tesszük. ráfektetjük a húsdarabokat bőrös részükkel felfelé, a maradék fokhagymát összezúzzuk, és rákenjük a húsdarabokra. Kb. fél dl vizet öntünk a húsra, lefedjük az edényt, és erős tűzön (200-250 fokon) kb. 30 percig sütjük, majd levesszük a fedőt, és még kb. 5 percig pirítjuk. Tálaláskor megszórhatjuk egy kis reszelt sajttal.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapra ajánlható étel.

Színes téli saláták

2011-12-19T22:29:00.000+01:00

A tanári vacsorára I. remek sültjei mellé készítettem én is (és mások is) néhány egyszerű, gyors salátát.

Joghurtos céklasaláta

Hozzávalók : 4 közepes cékla, 2 dl joghurt, 2 dl tejföl, 1-2 evőkanál ecetes torma (a torma erősségétől és az ízlésünktől függően), só, őrölt kömény.

Elkészítése: A céklát megmossuk és héjában erős tűzön megsütjük, mint a héjában sütött krumplit. (Kb. 1 óra alatt készül el.) Ha kivettük, letakarjuk konyharuhával, hagyjuk kihűlni. Ha már annyira meghűlt, hogy kényelmesen tudunk vele dolgozni, meghámozzuk, felszeleteljük kb. fél cm-es szeletekre, majd a szeleteket csíkokra vágjuk. A tejfölt és a joghurtot simára keverjük, a tormával, az őrölt köménnyel és sóval ízesítjük. Összekeverjük a céklacsíkokkal. Hidegen tálaljuk.

Sárgarépa-saláta

Hozzávalók: 5 db közepes sárgarépa, fél citrom leve, só, őrölt bors, 1 késhegynyi őrölt babérlevél, 2 evőkanál olaj (pl. hidegen sajtolt egerági napraforgóolaj :) ), 4 gerezd fokhagyma.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk, kis lyukú reszelőn lereszeljük, belezúzzuk a fokhagymát, hozzáadjuk az olajat, sóval, borssal, őrölt babérlevéllel ízesítjük.

Póréhagymás rizs

Hozzávalók: 1 csésze rizs, 2 csésze víz, 2 evőkanál olaj, 1 póréhagyma ( a friss, gyengébb zöld részét is felhasználhatjuk), 2 evőkanál almaecet, 1 kiskanál méz, só.

Elkészítése: A rizst 1 kanál olajon átforrósítjuk, megsózzuk, majd felöntjük a dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel. Lefedjük, és lassú tűzön addig főzzük, míg a vize elfő. Akkor levesszük a tűzről, s lefedve hagyjuk hűlni. Közben az ecetet összekeverjük a mézzel, 1 kanál olajjal, megsózzuk. A póréhagymát megtisztítjuk és nagyon vékony karikákra vágjuk. (Figyeljünk rá, hogy a zöldes részeknél már előfordulhat, hogy homok van a hagyma levélrétegi között.) A hagymát beleforgatjuk az ecetes olajba. Jó, ha a hagymakarikák szétesnek. Majd a már langyosra hűlt, villával fellazított rizst is hozzáadjuk.

A fügés tekercs receptje

2011-12-15T21:41:00.000+01:00

A fügés tekercs régi édesség még a „boldog békeidőkből”, ekkoriban az ország déli részein elterjedt gyümölcs volt a füge. Ezt a jellegzetes karácsonyi desszertet méz helyett cukorsziruppal is készítették. (Akkor a 15 dkg méz helyett 25 dkg cukorból főzött sűrű cukorszirupot használtak.) A hozzávalóin és nagyon finom ízén túl azért is népszerű volt, mert napokkal az ünnep előtt elkészíthető. A sütőpapír elterjedése előtt cukrozott deszkán nyújtották ki nagy ügyességgel. A sütőpapír használata azonban nagyban megkönnyíti az elkészítését.

Hozzávalók: 40 dkg aszalt füge, 25 dkg dió, 15 dkg méz.

Elkészítése: A fügét megmossuk, a szárát eltávolítjuk, majd húsdarálón ledaráljuk vagy aprítógéppel összeaprítjuk. A diót megdaráljuk, és alaposan összekeverjük a mézzel.

Egy ív sütőpapír széleit úgy felhajtjuk, hogy a közepén egy 20x30 cm-es téglalapot kapjunk. A darált fügét az így meghajtogatott sütőpapírra igazítjuk, ráhajtjuk a sütőpapír széleit, és sodrófával 20x30 cm-es, nagyjából fél centiméter vastag lappá tömörítjük a fügét. Erre a „tésztára” egyenletesen elosztjuk töltelékként a mézes diót, melyre újból ráhajtjuk a sütőpapírt, és a sodrófával ezt is simára tömörítjük, majd az egészet a sütőpapír segítségével feltekerjük.

Tálaláskor nagyon éles, vizes késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle.

Erdei lekvár: kökény-galagonya-csipkebogyó

2011-12-06T20:19:00.000+01:00

Eléggé kísérletező kedvemben vagyok mostanában. Két hete pl. erdei gyümölcsökből, kökényből, galagonyából, csipkebogyóból és ezek kombinációjából főztem lekvárt. Most már késő van – azt hiszem – az alapanyagok beszerzéséhez, de azért leírom, hogy ne felejtsem el, hogyan is készítettem. De majd még jövőre csiszolgatom a technológiát. A végeredmény jó lett, eddig mindenkinek ízlett, aki kóstolta. Biztosan van jó módszer arra, hogy ezeket a pici terméseket megszabadítsuk a magjuktól, de én nem ismerek hatékony megoldást. Szívesen fogadok minden jótanácsot.

Úgy csináltam, hogy a gyümölcs tömegével azonos mennyiségű vízben feltettem főni külön-külön a három erdei gyümölcsöt. (Természetesen megmostam, a szárrészeket, a csipkebogyóról a virágmaradványt eltávolítottam.) Amikor jó puhára főtt egy-egy adag, leszűrtem, félretettem a levét, szűrőn merőkanál segítségével átpasszíroztam úgy, hogy folyamatosan öntöttem hozzá a főzőlevét, mintegy lemosva a magokat. (Igazán elszántaknak ajánlom ezt a megoldást.) Aztán kavargatva főztem még egy ideig a gyümölcspépet, hogy elég sűrű legyen. Aztán hozzáadtam a cukrot. A csipkebogyóhoz és a kökényhez 20% cukrot adtam, a galagonyához +50%-ot. Még a cukorral is átforraltam. Aztán a háromfajta lekvárt az összes kombinációban 1:1 arányban kevertem. Minden fajtából csak kóstolót tartottam meg, a legtöbbet a három azonos arányú keverékéből eredi lekvár néven tettem üvegekbe. Mikróban sterilizáltam, forrósítottam a még üres üvegeket, ebbe mertem bele a forró lekvárt, az üvegek tetejét előzőleg vízben kifőztem. Nem tettem bele semmi tartósítót sem egyéb adalékanyagot.

(Az alsó képen az üvegek előtt birsalmasajt látható. Majd írok még erről is.)

Diós zellerpüré

2011-12-04T20:53:00.000+01:00

A krumpli mellett sok zöldség alkalmas arra, hogy köretként pürét készítsünk belőle. Az egyik legfinomabb ezek közül a zeller. Ez a karakteres ízű gumó nem igényel semmi fűszerezést a són kívül. Viszont nagyon jól harmonizál a dió ízével. Ezért azt gondoltam, hogy a múltkor már emlegetett saját készítésű zölddiós olajamat most összeházasítom a zellerpürével, és ha már dió, akkor egy marék durvára vágott diót is pirítottam rá. Ajánlóm.

Elfelejtettem méregetni a miből mennyit főzés közben, ezért most a pontos mennyiségeket innen írom: http://buvosszakacs.blog.hu/2011/07/03/zellerpure egy kevéske módosítással.

Hozzávalók: 50 dkg zeller hámozva, 10 dkg vaj, 8-10 dl, só, 5 dkg dió, 1 evőkanál zölddiós olaj

Elkészítése: A meghámozott zellert először félbevágjuk, majd vékonyan felszeleteljük, a szeleteket csíkokra vágjuk. Vajon párolni kezdjük, majd kb. fél liter tejet öntünk hozzá és puhára főzzük. Néha megkeverjük, és ha kell, öntünk még hozzá tejet. Egy kicsit hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pépesítjük, megsózzuk, és tejjel ha sűrűnek ítéljük, tejet öntünk még hozzá. Egyet forralunk még rajta. Közben a diót késsel durvára vágjuk, és száraz serpenyőben állandó rázogatás, kevergetés közben egy kicsit megpirítjuk. Tálaláskor a pürét megszórjuk a dióval és meglocsoljuk egy kis zölddiós olajjal.

Rillette magyarul

2011-12-03T21:38:00.003+01:00

Egyre több helyen jön velem szembe itt a blogvilágban a rillette. Hogy mi is ez valójában, pl. innen http://buvosszakacs.blog.hu/2009/05/21/rillette_1 megtudhatjuk. Nem is erről akarok beszélni, hanem hogy ehhez nagyon hasonló az a szívemnek igen kedves étel, melyet még albérletes szegedi diákként ettem gyakran, amikor is anyukám az éhhaláltól féltve leánykáját egy-egy ilyen tartalmú befőttesüveggel indított útnak hazalátogatásaim alkalmával. Külön neve nem volt ennek az ételnek, csak egy kicsit puhábbra, szétesettebbre készített sült hús, hogy hűtőszekrény nélkül is eltartható, sőt finoman eltartható ennivalóm legyen. Húsos pecsenyezsír? Vagy pecsenye zsírjában? Talán ez fedi leginkább a valóságot.

Volt egy másik ehhez hasonló (inkább csak összetevőiben azonos) étel is gyerekkoromban, az a lesütött hús névre hallgatott. No, azt nem szerettem. Disznóvágáskor készítették. Leginkább elég száraz húsból, melyet vastagon leöntöttek zsírral, hogy tartósítsák hónapokig. Akkoriban nem volt még mélyhűtő a háztartásokban, hogy így tegyék el a húst disznóvágáskor, és húst is csak nagyon ritkán lehetett kapni. Ha néha érkezett is a henteshez, akkor órákig álltunk sorban, hogy megkapjuk azt a kilót, ami éppen jutott. Ezért a család éves hússzükségletének egy részét a lesütött hús állta. Sosem szerettem, s azóta sem eszem meg a sült húst felmelegítve.

De egészen más a helyzet a pecsenyezsíros hússal. Az igen! Bár azt sem jutott eszembe soha felmelegíteni. Ez tipikusan a zsíroskenyér full extra alapanyaga. Bár igazán teljessé a lila v. a zöldhagyma, esetleg a retek vagy valami jóféle savanyúság, savanyúkáposzta teszi.

Amikor először kóstoltam rillette-et rögtön ez az étel jutott eszembe, szerintem így mondják a rillette-et magyarul.

Hozzávalók: 2 kg sütni való (szaftosabb) sertéshús (pl. tarja, császárhús, oldalas, dagadó), 15-25 dkg sertészsír (a zsírosabb húshoz kevesebb hozzáadott zsír is elegendő), só, víz (+türelem :) )

Elkészítése: A húst kb. 1,5 cm vastag szeletekre vágjuk, megsózzuk a szeletek mindkét oldalát. Egy lábost vastagon kikenünk zsírral, ráfektettjük a szeleteket, ráöntünk kb. 1 dl vizet, és fedő alatt sütni kezdjük a húst. Ha felforrósodott, lassúra vesszük a tüzet, és apránként pótoljuk(!) az elpárolgó vizet. De ezt tényleg apránként tegyük, hogy ne főzzük, hanem valójában süssük a húst. Amikor a hús már annyira megpuhult, hogy szinte szálaira esik szét (ehhez kell kb. 2-3 óra), süssük teljesen zsírjára, hogy a víz egészen elpárologjon belőle, egy kicsit a hús is megpiruljon, de tényleg csak kicsit, figyeljünk, hogy azért ki ne száradjon. Amikor ezt a műveletet végezzük, már ne hagyjuk magára a készülő ételt. (Ha csont is van a húsban, akkor ezt ebben a stádiumban már egyszerűen ki tudjuk belőle venni, és vegyük is ki.)

Ha elkészült, akkor szűrjük le a zsírt, a húst - ha még nem esett szét elég kis darabokra - vágjuk össze annyira, hogy ne legyenek benne falatnyinál nagyobb darabok. A húst tegyük befőttes üvegekbe, és óvatosan öntsük le úgy zsírral, hogy figyeljünk arra, hogy levegő ne maradjon a húsdarabok között. (Ha villával egy kicsit megmozgatjuk a húsdarabokat, akkor ez biztosan sikerülni fog.) A legtetejére annyi zsír kerüljön, hogy légmentesen lezárja a húst.

Diétásnak éppen nem nevezhető étel. Kitűnő téli hidegvacsora finom kenyérrel, sok hagymával és jó forró teával, vagy favágóknak az erdőre vihető ebéd mínusz 20 fokban. :)

Fügés tekercsem a Kifőztük - karácsonyi jótékonysági akcióján

2011-12-01T20:07:00.000+01:00

A fügés tekercset a Mamától tanultam. Mindig elkészítette karácsonyra. Nagyon kedves szívemnek ez az édesség. Csak aszalt füge, dió és méz van benne. Sütni sem kell. Tehát lisztmentes, nyersen készített desszert. Nekem a karácsonyi ételsor csak a fügés tekerccsel teljes. Azt is szeretem benne, hogy már jó előre elkészíthető, így segít abban, hogy kevesebb munkám maradjon az ünnep előtti pillanatokra.

Az idei Kifőztük magazin adománygyűjtő különszámába, a Kifőztük Karácsony! -ba ezt a receptem adtam. A sok-sok finomság mellett ott szerepel abban a letölthető kiadványban, melyet jótékonysági céllal készítettek a népszerű kiadvány munkatársai. Kattintsatok a linkre, ismerjétek meg és ismertessétek meg minél többekkel ezt a jótékonysági akciót!

332. Zöldségnapra: Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

2011-11-29T18:46:00.000+01:00

Ez nem is annyira receptajánlat sokkal inkább egy próba, melyben felhasználtam két nyári kísérleti készítményemet: az ételízesítőt és a zölddiós olajat. Elsősorban azért írom le, hogy nekem megmaradjon, és tovább tudjam fejleszteni. De a saját kísérleti készítményeimet más „normális” dologgal helyettesítve, érdemes megkóstolni ezt a levest így tökszezonban.

Szóval először a zölddiós olaj készült el. Mégpedig úgy, hogy június első felében, amikor már nagyok voltak a diók a fán, de még nem keményedett meg a zöld burokban a csonthéj, három-négy pofás kis zölddiót megszurkáltam villával, és 2,5 dl hidegen sajtolt egerági napraforgóolajba beáztattam egy kanál só kíséretében. Naponta megrázogattam, két hét múlva leszűrtem, azóta hűvös, sötét helyen vár a felhasználásra. Azért nem írom le ezt most pontosan, mert úgysincs itt az ideje, hogy ilyesmit készítsünk, majd júniusba térjünk vissza rá. De helyettesíthetjük ezt pl. tökmagolajjal vagy valami egyéb kedvünkre való olajjal.

A másik „attrakcióm” a saját ételízesítő. Amit úgy készítettem, hogy a zöldségleves készítésénél használatos arányban sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, vöröshagymát, fokhagymát összevágtam, összekevertem és húsdarálón ledaráltam, apróra vágott petrezselyemzöldjét tettem még bele, és a napon megszárítottam. Addig gondolkoztam rajta, hogy mennyi sót keverjek hozzá, míg teljesen elmaradt. Így só nélkül van ez a zöldségdara egy befőttesüvegben. Most kóstoltam meg először. Szerintem használható lett. De majd a tél folyamán kiderül, hogy tényleg jó ötlet volt-e ilyesmit készíteni. Annyi haszna mindenképpen van, hogy gyorsítani lehet így az ételkészítést. Nem kell feltétlenül a zöldségtisztítással foglalkozni az adott pillanatban. Nos, ezt is természetesen helyettesíteni tudjuk zöldséglevessel, zöldség-alaplével, ha meg szeretnénk kóstolni a sülttök-levest.

Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

Hozzávalók: 1 liter víz, 1 evőkanál házi ételízesítő, 20 dkg (hagyományos módon, kimagozva, feldarabolva megsütött) sült tök, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, 2 evőkanál tejföl, 1 evőkanál zölddiós olaj, só, bors, egy marék hántolt tökmag.

Elkészítése: A vajat felforrósítjuk, és megfuttatjuk benne a zúzott fokhagymát, felengedjük 1 liter vízzel, beleteszünk 1 evőkanál ételízesítőt, sót, borsost is adunk hozzá, felforraljuk, és lassú tűzön negyed órát főzzük. Közben a tököt botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a tejfölt, hogy sima krémet kapjunk, ezt is megsózzuk, borsozzuk egy kicsit. (Az édes tök jól bírja a sót és a borsot is, a saját ízlésünk dönti el a mennyiséget.) A hántolt tökmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A tökkrémhez annyi levest keverünk, hogy annyira felhíguljon, hogy könnyen a zöldséglébe önthessük. Összeforraljuk, majd tálaláskor rácsöpögtetjük az olajat és rászórjuk a pirított magot.

Semmi új bölcsesség nem jut eszembe, de a régiek megszívlelendők

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, mindig oda jutunk, hogy ha jól akarunk lenni, akkor tiszteletben kell tartanunk magunkat, mint figyelemre méltó emberi lényt, és „rendeltetésszerűen” kell bánnunk önmagunkkal. Meg még az került ki győztesen a fontos dolgok közül, hogy érdemes elérhető célokat kitűznünk, vagy legalább is, elérhető, belátható részcélokra bontani a nagy álmainkat is.

Azt figyeltem meg magamon, hogy sokszor az hiúsította meg egyes elképzeléseimet, hogy nem rögzítettem a célt elég konkrétan. Elhatároztam valamit, aztán keveselltem a várható eredményt, és magasabbra tettem a lécet, addig-addig, amíg a dolog teljesen irreálissá, elérhetetlenné vált.

Sokszor mondanak butaságot az úgy nevezett bölcsessége, de van, amelyik igen figyelemre méltó. Ilyennek tartom a „Sok kicsi sokra megy!” figyelmeztetést. Ez a jó és a rossz dolgokra éppen úgy igaz.

Azt mondják, hogy az emberek túlbecsülik, hogy mit képesek elérni egy hónap alatt, viszont azt meg jócskán alábecsülik, hogy mire mehetnek öt év alatt. Persze, egy hónapig még csak kitart a lelkesedés. És, ha ott nem jön meg az eredmény, akkor legtöbben feladják. De ha valamit igazán szeretnénk megcsinálni, akkor miért is nem szánunk rá több időt, több figyelmet, több türelmet? Ha valamiben változni szeretnénk, amitől jobb lenne az életünk, akkor erre a változásra kevés az egy hónap, még az egy év is. Az életminőség javítása folyamatos lehet csak.

Folytatjuk.

322. Húsnapra: Spenótos húslepénykék párolt sütőtökkel

2011-11-19T22:44:00.000+01:00

Már régóta terveztem, hogy elkezdek kísérletezni a sütőtökkel. Ma ez jutott eszembe. Viszont nagyon nehéz volt a tököt reszelni. Ezt legközelebb kihagynám. Lehet, hogy éppen olyan jó lesz ez az étel akkor is, ha kockára van vágva az a zöldség.

A másik dilemmám, hogy a táblázatomban zöldségnapi ételként szerepel a sütőtök, de hirtelen csak ez adódott köretnek. Szerintem még belefér a húsnapba, éppen úgy, mint a cékla vagy a sárgarépa. Ha kenyeret nem eszünk hozzá, akkor mindenképpen.

A bizonytalanságokkal együtt mégis megérdemli ez az összeállítás, hogy itt lehessen. Azért saját felelősségre ajánlom.

Spenótos húslepénykék

Hozzávalók: 50 dkg darált sertéshús, 50 dkg friss spenót, 1 tojás, 5 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, olaj a sütéshez. A tálaláshoz kevés petrezselyemzöldje és reszelt füstölt sajt.

Elkészítése: A spenótot megmossuk, a vastagabb szárrészeket lecsipkedjük. A leveleket nagyjából összevágjuk, a vajat felforrósítjuk, belezúzunk két gerezd a fokhagymát, és a spentótleveleket átforgatjuk, amíg egy kicsit megfonnyadnak. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a húst, a tojást, a maradék két gerezd fokhagymát apróra vágva, megsózzuk, borsozzuk. Felforrósítjuk az olajat és a masszából kis lepényeket halmozunk a forró zsiradékba, majd a másik felüket is megsütjük. Leitatjuk róluk a felesleges olajat. Apróra vágott pertezselyemzölddel és reszelt füstölt sajttal megszórva tálaljuk.

Párolt sütőtök

Hozzávalók: 0,5 kg sütőtök lereszelve, 5 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál almaecet, só, bors,

Elkészítése: A felforrósított vajba belezúzzuk a fokhagymát, beletesszük a tököt, pár percig pároljuk, sózzuk, borsozzuk, az ecettel ízesítjük.

Inkább a korom

A koromat bármikor bárkinek szemrebbenés nélkül elárulom. Onnan jutott ez eszembe, hogy éppen ma lettem ötvenkét éves, és egyáltalán nem érzek késztetést, hogy eltitkoljam, vagy kevesebbet mondjak. Sokaknak azonban nagy stressz ezt megmondani. És sajnos/hála Istennek nem is értem, hogy miért. Viszont soha senkinek nem vagyok hajlandó megmondani, hogy hány kiló vagyok. Sem régebben sem most. És fogalmam sincs, hogy miért van ez így. Bár… bár… ha jól belegondolok, van egy elég rossz emlékem még gyerekkoromból, amikor még szemrebbenés nélkül megmondtam, és úgy emlékszem, hogy valami csúfolásáradatot indítottam el ezzel. Nyilván nagyon rossz volt, ha még mindig lefagyok a gondolatra is, hogy a hány kiló vagy kérdésre válaszolnom kell. Nagyon sok cselekedetünk mozgatója valami régi fájdalom. Valami, amikor kegyetlenek voltak velünk. Ha ez csak ennyi, hogy nem mondjuk meg, hány évesek vagy hány kilósak vagyunk, azzal még együtt lehet élni. De vannak ennél sokszor komolyabbak is. Olyanok, melyek megkötöznek, lefagyasztanak. Azért mondom mindezt, mert sokszor eszembe jutott már, hogy annak is lehetnek ilyen homályba vesző okai, ha valaki képtelen lefogyni bármennyire is igyekszik. Ilyenkor minden kísérlet olyan kínzás, mint elárulni a kimondhatatlant. De megoldás mindig van. Érdemes végiggondolni.

Folytatjuk.

Kifőztük - karácsonyi jótékonysági akció

2011-11-19T14:10:00.001+01:00

Közeleg a karácsony. Itt az ideje az ajándékozásra gondolni. Ezt tette 82 blogger, akik összefogásával készült a Kifőztük magazin adománygyűjtő különszáma, a Kifőztük Karácsony! Sok finomság receptje került bele az idén is. Érdemes többet is megtudni róla innen: http://www.karacsony.kifoztuk.hu

A jótékonysági akció idei kedvezményezettjei a Velemi Camphill Gyermek Lakóotthon és a békéscsabai Degré utcai Gyermekotthon kis lakói. A befolyó adományokat a SoSe Közhasznú Alapítvány kezeli, a teljes összeg a két gyermekotthon lakóit fogja segíteni, a számukra szükséges eszközök megvásárlásával.

321. Gyümölcsnapra: Csipkebogyós almakrém kökénnyel és galagonyával

2011-11-18T21:00:00.000+01:00

Elég hangzatos cím ez. Viszont valóban ezt készítettem. Napok óta az erdei gyümölcsökkel kísérletezem. De ezek tényleg csak kísérletek, még nem letisztult dolgok. De azért ez finom volt csak egy kicsit pepecselős. Azért érdemes megcsinálni, amiért az összes erdő-mező dolgot. Nekem azt az élményt adják ezek, hogy végtelen gazdagságban élünk, és annyi finomság, érdekes és finom ennivaló mellett rohantam el eddig úgy, hogy még a létezéséről sem vettem tudomást.

Ezzel együtt szívesen veszek tapasztalatokat, jó tanácsokat ezekkel az erdei gyümölcsökkel kapcsolatban. Azt már megtapasztaltam, hogy a csipkebogyó pár nap után megpuhul a lakásban. Vagyis nem egyszerre, de egy kosárkányiból mindig puha lesz annyi szem, amennyit jóízűen megeszek. Igen, én megeszem a magját is, bízom benne, hogy rendben van ez így, de tudni nem tudom. Éppen ezért most ezt a poharast úgy készítettem, hogy két almához fokhagymapréssel húsz megpuhult csipkebogyót kipréseltem, majd egy kevés vízben kiáztattam, ami a présben maradt, és leszűrve hozzákevertem az almapéphez. Igen, pepecselős. Nagyon. :) De érdekelt a végeredmény. Meg ott motoszkált a fejemben az a dolog, hogy a csipkebogyó mennyire sok C vitamint tartalmaz, mely nyilván csak úgy hasznosul leginkább, ha nyersen esszük meg a gyümölcsöt. A kökényt és a galagonyát csak úgy hozzáettem a csipkebogyós almához. Nekem ízlett. Mindenképpen megéri kipróbálni.

Maradjunk a csipkebogyónál

Tényleg nagy élményt jelent nekem, hogy most ezekkel az erdei gyümölcsökkel kísérletezem. Persze ez az egész ott kezdődik, hogy ezeket be kell gyűjteni, és az erdőben kirándulni, gyűjtögetni jó. Aztán sok-sok pepecseléssel folyatódik, és ez tényleg csak úgy éri meg, ha nemcsak a végeredményt, hanem az egész folyamatot tekintjük nyereségnek. Igen, komolyan beszélek. Érdemes arra gondolnunk néha, hogy maga a munka is lehet örömforrás. Sőt, kell is, hogy az legyen. Mert az valami borzasztó, ha csak azért dolgozunk, hogy valamit majd elérjünk, ha azt a munkát, mint valami áldozatos harcot túléljük. Sokaknak a munka keseríti meg az életét. Ez baj. Baj, ha fel sem vetődik, hogy a „madjcsak kihúzom a végéig” helyett „ a vajon ma mi örömet találok benne” is meghatározhatná a munkaidő hangulatát. Már többször mondtam, de talán még nem elégszer, hogy sokat lépünk előre, ha a kényelemes élet helyett az élményekben gazdag életre szavazunk. Ki látott már kényelmes hegymászást? És ki megy hegymászónak a flow reménye nélkül?

Folytatjuk.

320. Tésztanapra: Vadasgomba krumpligombóccal

2011-11-17T16:17:00.000+01:00

Vadasgomba krumpligombóccal

Az októberi Kifőztükben http://www.kifoztuk.hu/ olvastam valami hasonlót. Nem kerestem vissza, csak úgy fogtam hozzá, amint emlékezetből elképzeltem. Ez lett belőle:

Vadasgomba

Hozzávalók: 80 dkg csiperke, 2 dkg szárított vargánya, 2 fej (kb. 20 dkg) vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, kb. 65 dkg sárgarépa (6 db) , 15 dkg petrezselyem (3 db), 4 karika citrom (kb. 4 dkg), 4 db babérlevél, 1 csipet kakukkfű, 4 borókabogyó, só, bors, 1 kiskanál méz, 1 evőkanál mustár, 4 dkg vaj, 4 dkg zsír.

Elkészítése: A zsíron az apróra vágott hagymát dinsztelni kezdjük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a megtisztított és vékony karikára vágott gyökérzöldséget. Kevergetve megpirítjuk, hozzáadjuk a citromkarikákat, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet, a borókabogyót és a kakukkfüvet is. Majd apránként vizet hozzáadva puhára pároljuk. Mikor a répakarikák megpuhultak, kivesszük a citromhéjat, a babérlevelet és a borókabogyót. Pépesítjük az egészet (pl. botmixerrel), annyi vizet adunk hozzá, hogy kellemes mártássűrűséget kapjunk. Mustárral, mézzel, sóval, borssal ízlésünk szerint ízesítjük még egy kicsit.

Közben a csiperkét megmossuk, letöröljük, felszeleteljük, a vajat felforrósítjuk, és gombát pirítani kezdjük benne. Amikor levet enged, a vargányát is hozzáadjuk, megsózzuk és kevergetve addig tartjuk a gyors tűzön, amíg a leve elpárolog. Ekkor a vadasmártáshoz keverjük és átforraljuk.

Krumpligombóc

Hozzávalók: 50 dkg krumpli, 25 dkg liszt, 4 dkg vaj, só, 1 tojás, fél csokor snidling.

Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, ha már langyosra hűlt, meghámozzuk, összetörjük, megsózzuk, hozzáadjuk az felolvasztott vajat, a lisztet és a tojást. Puha tésztát gyúrunk belőle, melyből diónyi gombócokat formázunk. Ezeket forrásban lévő vízben kifőzzük. A snidlinget összevágjuk, a kifőtt gombócokat lecsorgatjuk, és megszórjuk snidlinggel.

Nem vagyok jól, ennem kéne valamit

Óh, ez annyira gyakran jelentkező reflex, és hallatlanul veszélyes érzés a hízásra hajlamosakra! Úgy gondolom abban a szokásban gyökerezik, hogy a nyekergő kisgyereknek rögtön valamit a szájába dugnak, hogy hallgasson, nehogy sírni kezdjen. Ez a szokás sokaknál megmarad, valami nem kerek, akkor kapjunk be gyorsan néhány falatot. De mivel nem éhes vagyok nem is esik igazából jól, amit megettem. Ez csalódást okoz, ezért valami mással próbálkozom. Az sem az igazi…, és ez így elég sokáig elmehet. És ki tudja hány kalória…, ráadásul „nem is ettem semmit”. Arról nem is beszélve, hogy jobban sem lettem, sőt… , és az idő is csak ment semmi haszon fejibe.

Ha ezt észrevesszük, az már jó hír. Akkor már tudunk kezdeni ezzel a helyzettel valamit. Sokszor azonban az ilyen evések teljesen tudattalanok. Nem is figyelünk oda, és nem is emlékszünk rájuk. Azaz nem jut eszünkbe, ha esetleg össze akarnánk szedni este (bár ez nagyon ritkán fordul elő), hogy mit is ettünk aznap.

Nem akarok rögeszmésnek tűnni, de e viselkedés „gyógyításának” első lépése is az evésidők betartása. :)

Folytatjuk.

319. Zöldségnapra: spenótos őzlábfejek :)

2011-11-16T21:57:00.000+01:00

Spenótos őzlábfejek

Hozzávalók: 50 kg friss spenót, 60 dkg őzlábgomba, 10 dkg trappista sajt, 5 dkg szeletelt mandula, 15 dkg vaj, 2 evőkanál tejföl, 5-6 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt szerecsendió.

Elkészítése: A spenótleveleket megmossuk, a vastagabb szárakat lecsipkedjük, késsel nagyjából összevágjuk és a vaj harmadán megpároljuk, és a fokhagyma felével, sóval, borssal és őrölt szerecsendióval ízesítjük. Gombák tönkjét és annyi gombafejet, hogy a kettő együtt kb. a gomba tömegének felét adja ki, apróra vágjuk, és a második adag forró vajon a fokhagyma másik felével, sóval, borssal egy kicsit megpirítjuk. Hozzáadjuk a spenótot, a reszelt sajtot és a mandulát. Ezzel a masszával megtöltjük a gombakalapokat. Ha marad töltelék keverjük bele a tejfölbe, mellyel kenjünk ki vastagon egy tűzálló edényt, melybe töltelékkel lefelé sorakoztatjuk a töltött gombákat. A vaj maradék harmadát a gombafejek csúcsaira tesszük. Előmelegített 200 fokos sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük az ételt. Tartármártást kínálunk mellé, pl. sült krumplival tálalhatjuk. Az őszi paprikasaláta is jól illik mellé.

"Utak úgy lesznek, hogy járunk rajtuk"

(Hans Kudszus)

Ez volt a másik mottó a mai napon. (Az egyiket az öreg blogba írtam.) A lényeg az, hogy egyetértek azzal, hogy nyugodtan lehet arra is indulni, amerre még nem jártak mások, hiszen minden úton volt első arra járó. És úgy gondolom, érdemes is új utakat keresni. Ha a régi utakon nem jutunk oda, ahová indultunk, akkor meg mindenképpen érdemes. riasztó lehet egy ismeretlen út, de lehet érdekes is. félelmetes lehet a messzi cél, de mindig kisebb részekre bontható. Sőt, kell is hogy így tegyünk, mert az irreálisan nagy dolgokhoz hozzá sem fogunk. Régi úton vagy újon? Mindegy. Majdnem mindegy. Bármelyik jobb, mit meredten szorongva állni egy sarokban. Mindig van megoldás. Mindig van jobb megoldás. Mindig van más választás. Lehet választani a jobb megoldást.

Folytatjuk.

318. Húsnapra: Fokhagymás padlizsánkrém dióval és camembert sajttal

2011-11-16T08:08:00.000+01:00

A szabadföldi padlizsán idei utolsó darabjait még megtaláljuk a piacokon, nem is hagyom ki ezt a lehetőséget, hiszen az egyik kedvenc zöldségemről van szó. Sokáig tétováztam viszont, hogy előhozzam-e itt a padlizsánkrémet, hiszen olyan sok remek erdélyi gasztroblogger van itt, akinél jobbat úgysem tudok mutatni ebben a műfajban. Aztán mégis úgy gondoltam, miért ne mutathatnám meg, hogy ha a villanytűzhely nem is tud versenyre kelni a parázzsal, mégis érdemes hozzáfogni ehhez az ételhez, mert a padlizsán annyira jó, hogy még ezt is elviseli. Másként is ízesítettem, mint ahogy eredetileg a padlizsánkrémet tanultam, de a főzés - mint már annyiszor mondtam - népköltészet, az ételek változatokban élnek.

Padlizsánkrém

Hozzávalók: 1 kg padlizsán, 1 evőkanál étolaj (itt hidegen sajtolt napraforgó) (akinek egy kicsit zsírosabbhoz van kedve tehet többet is), 1 evőkanál almaecet, 2 gerezd fokhagyma, só, bors (elhagyható).

Elkészítése: A padlizsánt héjában a sütőben megsütjük 200 fokon kb. 1 óra alatt. Amikor annyira meghűlt, hogy tudunk vele dolgozni, lehúzzuk a héját, késsel pépesre kaparjuk, jól kikeverjük (vagy botmixerrel pépesítjük), a zúzott fokhagymával, olajjal, ecettel, sóval, (borssal) ízesítjük. Hidegen tálaljuk.

Nagyon finom vele a camembert sajt és a dió. A húsos pirospaprika is megy hozzá. Egy szelet pírítóssal, citrom teával kitűnő őszi húsnapi vacsora.

Hogyan tovább?

Régen írtam ide, ennek az egyik oka az is volt, hogy a hosszabb kihagyás után nem is tudtam, hogyan is folytassam. Kb. most egy éve határoztam el, hogy a számomra igen hasznosnak bizonyult táplálkozási szokás szerint írok ide naponta, és megosztom a gondolataimat, tapasztalataimat a túlsúlyról ráadásként. Lassan végéhez közeledik ez az év, amit erre szántam. Azt nem tudtam megvalósítani, hogy az év minden napján tartsam magam az elhatározásomhoz. A kezdet kezdetén nagy erőbedobással szántam rá az időt és az energiát, hogy ne hagyjak ki egy napot sem. Aztán – mintegy megérezve az ízét a lazaságnak – egyre hosszabb ideig maradtam távol, persze magyarázatom mindig volt – és van is – rá, hogy miért így döntöttem.

Ezzel együtt azért mégis tanulságos ez a folyamat, és könnyen párhuzamba állítható ez egyéb nagyon hasznosnak ígérkező vállalásainkkal. Az elején könnyebb akár fogcsikorgató fegyelemmel is betartani a szabályokat. Aztán egyre több engedményt teszünk magunknak a könnyebbik ellenállás irányába. Persze nem feltétlen lustaságból, nemtörődömségből, hanem csak úgy – ki tudja mi okból – elfogy a lendület, elfogy a motiváció. Talán értelmetlennek is érezzük olykor az erőfeszítéseket a jobb érdekében, hiszen nem nagyon látjuk az eredményt.

Aztán meg már később nehéz felvenni az elejtett fonalat. Valami késztetés van bennünk a magyarázkodásra, arra, hogy értelemet keressünk akár az elkanyarodásnak, akár a visszatérésnek. Ez nem annyira könnyű, és ezen megbicsaklik az egész.

De kinek kellene magyarázkodnunk? Ha igyekszünk a legjobb tudásunk és erőnk szerint cselekedni, aztán néha másként alakul, nem változtatja meg a múltat sem az önostorzás sem a magyarázkodás.

Miért is ne lehetne folytatni minden indoklás nélkül, ha úgy érezzük, ismét itt az ideje.

Nos, akkor…?

Folytatjuk.

288. Tésztanapra rántott padlizsán tejfölös paprikasalátával

2011-10-15T20:25:00.000+02:00

Vagyok ám, élek, és enni is szoktam, csak éppen népet számlálok, és hiába igyekszem, annyi időm nincs, hogy még fényképezzek is, és a blogba írjak is. Ráadásul a múlt hétvégén vendégség is volt nálunk, Anya nyolcvanadik születésnapja volt. Elhatároztam, hogy a tortája bekerül ide, de aztán csak akkor jutott eszembe, amikor már elfogyott, és nem készítettem róla idevaló fényképet. Arra gondoltam, hogy akkor, ha még jövőre is lesz Kifőztük jótékonysági receptbeküldés, akkor majd arra megsütöm. Ma is voltam összeírni, de Anya panírozta a padlizsánt, aztán azt gondoltam, akkor most rászánom ezt a pár percet, hogy ide is jussak egy kicsit.

Rántott padlizsán

Hozzávalók: Személyenként 1 nagyobb padlizsán, só, a panírozáshoz liszt, tojás, prézli, a sütéshez zsír vagy olaj.

Elkészítése: A padlizsánt meghámozzuk, ujjnyi vastag karikákra felszeleteljük. Besózzuk, kicsit állni hagyjuk. Leitatjuk róla a nedvességet, és a szokásos módon bepanírozzuk és kisütjük.

Tejfölös paprikasaláta

Hozzávalók személyenként: 2 db vastag húsú piros paprika, 1 evőkanál tejföl, 1 gerezd fokhagyma, só.

Elkészítése: A paprikát apró kockákra vágjuk, és belekeverjük a sóval és fokhagymával ízesített tejfölbe.

A népszámlálás hizlal

Szóval nagyon tanulságos nekem ez a népszámlálás. Éppen mondtam a kolléganőmnek, hogy már jó lesz, ha véget ér, mert érezhetően nő a derékbőségem. Csodálkozva kérdezte, hogy ennyien megkínálnak süteménnyel, amikor megyek összeírni. No, erről nincs szó, megkínálnak ugyan néha, de nem szoktam enni evésidőn kívül még ilyen alkalommal sem, szóval nem fogadok el kínálást, nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy nagyon kifáradok, hiszen ez a munka azt jelenti, hogy folyamatosan már harmadik hete napi tizenvalahány órát megállás nélkül dolgozom, és amikor leülök enni, úgy eszem, mint akit az éhhalál környékez.

Írtam már, azt hiszem, hogy annak idején azért híztam el olyan rettentően, mert fáradtságevő voltam. És úgy tűnik, ez nem is szűnt meg nálam. Tudván tudom, hogy ez a helyzet, és azt is, hogy nem fogom magam kipihenni az evéssel, és nem is olyan közvetlen a kapcsolat az elfogyasztott étel és az energiaszintem között, sőt… sokkal jobban járnék, ha kevesebbet ennék, mert az emésztésre nem menne el az erőm. És mégis…

Nagyon tanulságos számomra ez a dolog. Teljesen nyilvánvalóan tudom, hogy mi okozza nálam a nehézséget. Most éppen abban az élethelyzetben vagyok, hogy ezen könnyíteni nem tudok, tehát az elvállalt munkát el kell végezni időre. Ebből engedni nem lehet. Ott van viszont az a tényező, hogy tudván tudom, hogy nem pihentet az evés, és mégis valami erős kényszer hajt az asztalnál, hogy szedjek még egy tányérral. És olyankor, amikor nyúlok a már felesleges étel után nem jutnak eszembe az észérvek. Csak automatikusan cselekszem, nem is figyelek, pedig jól tudom, hogy mit és hogyan kéne tennem.

Talán éppen ez a helyzet fog rávezetni arra, hogy mi hasznosat tegyek ebben a helyzetben. Azért eszem, mert fáradt vagyok, és erőre, sok erőre van szükségem. Azt kell megoldanom, hogy ne fáradjak ki annyira, vagy valahogy megértsem a lelkem mélyén, hogy nem az evés emeli meg az energiaszintem annyira, hogy biztonságba érezzem magam. Mert ha ezt valahogy megértem, akkor majd azt is megoldom, hogy tudatosan figyeljek akkor is a normális mennyiségű evésre, amikor valami arra hajt, hogy többet egyek a kelleténél. Nagy titok ez, de szeretném megfejteni. Ami azért mégsem engedi, hogy teljesen elszaladjon velem a ló, az az, hogy az evésidőket betartom. No, majd átgondolom… ezt az egészet. Aztán, ha tudok, jövök.

Hamarosan folytatjuk.

275. Zöldségnapra: Tárkonyos gombaleves

2011-10-02T19:00:00.002+02:00

A rókagomba aranyárban volt a piacon, ezért vettem hozzá egy kis csiperkét is, hogy még az is adjon egy kis „sűrűjét” a levesnek.

Hozzávalók: 1 evőkanál olaj, 20 dkg rókagomba, 20 dkg csiperke, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 szál sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 kis csokor tárkony, 2 evőkanál tejföl, 4 szem borókabogyó, só, bors.

Elkészítése: Az olajon a hagymát, és a fokhagymát dinsztelni kezdjük, majd hozzáadjuk a karikára vágott gyökérzöldséget, majdnem puhára pároljuk, sózzuk, borsozzuk, szükség esetén egy-egy csepp vizet is tehetünk alá. a gombát felszeleteljük, és a párolt zöldséghez tesszük. Rászórjuk az apróra vágott tárkony felét. Átpirítjuk, majd felengedjük 1 liter vízzel. Ha felforrt, a tejfölt simára keverjük, és apránként felengedjük a levessel, hogy annyira, hogy könnyen beleönthessük a fövő levesbe. Újabb forrásig melegítjük, rászórjuk a maradék tárkonyt és tálaljuk.

Megjegyzés: Ez a leves semleges étel. Éppen ezért zöldségnapra is kiváló. ajánlok utána pl. egy jó kis padlizsános lecsót – mondjuk – krumplipürével.

A séf is mondja

Újabban mindig megveszem a Magyar Konyhát. Egyre jobban tetszik ez a lap. A legfrissebb számban a Séfportrék sorozatban Stefan Gerbhardt-tal, a Hertelendy Kastélyszálló séfjével beszélget Vinkó József. Az ötcsillagos szálloda éttermének séfje így zárja a beszélgetést:

„Nem kell olasz meg spanyol olaj. Magyarországon mindent meg lehet termelni, csak abba kell hagyni ezt a hülye pesszimizmust. Itt megvan minden, ami kell. Ehhez sokat kell dolgozni, tudom. És azt is tudom, hogy önök szerint a dolgok megváltozathatatlanok. De egyszer jöhet valakik, aki ezt nem tudja. És megváltoztatja őket.”

… igen, ezt a hülye pesszimizmust kéne már abbahagyni, de nagyon! Aki a sajtban is csak a lyukat látja, az saját maga szúrja el a napjainak jó részét. A múltkor azt mondja az egyik ismerősöm, hogy nincs már olyan, aminek ő örülni tudna. Meg vagyok róla győződve, hogy az említett csodaszép és csodadrága szállodában is találnánk a vendégek között olyan embert, aki ilyesmit mondana. Mert az öröm megélése nem a külső körülmények függvénye. Az örömre való képességet mindenki magában alakíthatja ki. És mindenki csak saját magában.

Holnap helyett a jövő héten folytatjuk.

Ezen a héten nem jövök már. Népszámlálok és a vasárnapi jeles családi eseményre készülök. Úgy egyébként gyümölcsleveken és mézes mákon élek leginkább az ilyen túlpörgetett időszakban. Ezt használati utasítás nélkül nem ajánlom senkinek. Majd egyszer mesélek róla, majd akkor, amikor nyugalmasabb napjaim lesznek annál, minthogy gyümölcsleveken és mézesmákon éljek. No, persze, ezt azért senki ne vegye szó szerint. A magyarázat is a használati utasítás része lesz majd.

Addig is:
276. tésztanap
277, gyümölcsnap
278. hús
279. zöldség
280. tészta
281. gyümölcs
282. hús
283. zöldség
284. tészta

Addig is minden jót, jókedvet, optimizmust, egészséget, szép napokat kívánok. :)

274. Húsnapra: Rúzsa Sándor pecsenyéje

2011-10-01T21:20:00.000+02:00

Ezt az ételt nem én főztem. Ópusztaszeren ettem múltkor a Szeri Csárdában. http://opusztaszer.hu/data/phoo/import/letolt/szericsarda_etlap_20110824.pdf Jó volt ez is, de jobb választás lett volna a Bicskás Bandi pecsenyéje, de azt Ferenc fiam választotta. És ha valahol eszünk, annyira hajt a kíváncsiság, hogy véletlenül sem kérek olyasmit, ami úgyis lesz az asztalon, és úgyis megkóstolom, akármelyikünk kérte is. A csárda berendezése tetszett. A betyárvilág bemutatása érdekes, és nem is giccses. (És ebben a témában ez azért nagy szó.) Az ételek ízeltesek voltak, bár kevés volt a bátorságuk, hogy igazából szakítsanak a „csárdás hagyományokkal”. Bár azért éreztem erre dicsérendő törekvéseket, csak valahol megállt a dolog félúton. Bár könnyen beszélek én, lehet, hogy megélni csak így lehet ebben a műfajban, hogy megtalálják a vendégek a szokásos dolgokat.

Rúzsa Sándor pecsenyéje a Szeri Csárdából

Sertéskaraj finoman sütve gombás, májas raguval, rozmaringgal, bazsalikommal, kakukkfűvel fűszerezve. Ennyi szerepel róla az étlapon. Nos, ha egyszer itthon is elkészítem, akkor majd jövök a szokásos leírással. Így ma csak ennyit mondok. Vegyes friss salátával ettem. Nem kell hozzá köret, akkor sem, ha ez talán szokatlan.

A sors a kegyetlen?

Nehéz napom volt ma. Temetésen voltam. Nagyon szép volt a búcsúztató, én sem tudtam volna szebbet. Mi mást is lehet ebben a műfajban mondani, mint ami ott elhangzott. És a szokásos kérdések: miért éppen velünk?, miért éppen így?, miét éppen most?. Sokszor feleszünk ilyen kérdéseket a sors kegyetlenségét citálva. Igen, egy temetésen mi mást is mondhatna a szónok. De ahhoz, hogy ne a temetésen kelljen ilyeneket kérdeznünk, érdemes sokkal előbb, sokkal többször szembenéznünk azokkal a dolgokkal, melyeket sorsként szoktunk aposztrofálni akkor, amikor már nem tudunk rajta változtatni. Az egyik legfontosabb dolog, amit ebben az életben megtanultam, hogy múlik rajtam. Tudok változtatni. Sokkal többet tehetünk, mint gondolnánk. És ez nagyszerű hír. De csak akkor, ha még ha élünk a lehetőséggel…

Holnap folytatjuk.

173. Gyümölcsnapra: Füge és szőlő

2011-09-30T19:43:00.000+02:00

Az idén másodszor érik a füge a kis fügebokrunkon. De egyre több helyen látok gazdagon termő fügefákat. Érdekes dolog ez. Nyilván eddig is megvoltak ezek a növények, hiszen csak a miénk olyan fiatal, hogy először teremjen, csak eddig egyáltalán nem figyeltem a fügetermést. Nekem a füge az aszalt fügét jelentette. De mostanra az egyik kedvenc szórakozásom lett hajnalban harmatos fügét vadászni. A finom nagy szemű szőlővel is kiváló gyümölcssaláta is készíthető belőle.

Ne többet tegyél, hanem csináld másként

Van egy ismerősöm, aki annyit dolgozik, mint az „igavonó barom” (ahogy mondani szokták), és mégis kudarcot kudarcra halmoz a munkájában. Abba a helyzetbe kerültem, hogy segítenem kéne neki, hogy ezen a dolgon változtasson. Ez adta az apropóját, hogy elgondolkozzam azon, hogy nagyon sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy úgy érezzük, elmentünk már a teherbíró-képességünk, a türelmünk végső határáig, és mégsem tudunk olyan eredményt felmutatni a kitűzött célunkkal kapcsolatban, amit szeretnénk. Pedig nem is lehetetlen célokat tűzünk ki, hiszen hasonló dolgok másoknak sikerültek már nem egyszer. Ez végtelen elkeseredést szokott eredményezni, azt az érzést hozza, hogy talán el vagyunk átkozva, hogy megfeszülünk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, és mégsem érjük el, amit szeretnénk. Aztán, ha másokat látunk, akiknek meg sikerül, akkor ez nemhogy erőt adna, hanem éppen ellenkezőleg, csak azt az érzést erősíti, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Ezért is kétélű fegyver sikertörténeteket olvasni a megoldandó problémánk kapcsán. Egy-egy sorstársunk, aki sikerrel járt, adhat reményt, de el is keseríthet. Ha úgy érezzük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, mégsem jártunk sikerrel, csak elkeserít, hogy mások képesek voltak erre. Pedig a titok nyitja nyilván nem a több, hanem a másként.

Ha egy úton nem érünk célba, nyilván nem az a megoldás, hogy ugyanazon az úton nagyobb tempóban megyünk. Ha egy út nem oda vezet, ahova indultunk, akkor nyilván az út nem jó. Nem arról van szó, hogy a kitűzött úti cél nem is létezik. Ha többen is jártak már egy városban, nyilván a város létezik akkor is, ha eddig még nem sikerült odatalálnunk.

Holnap folytatjuk.