248. Húsnapra bazsalikomos paradicsomleves sajtgaluskával

Nyáron - ősszel  nagyon szeretem friss paradicsomból készíteni a paradicsomos ételeket. Ezek  az eMpszi besorolása szerint többnyire semleges ételek, attól függ, hogy melyik napra ajánlhatók, hogy mivel fogyasztjuk őket. Az itt következő paradicsomleves sajtgaluskával vagy tojással húsnapra ajánlott, de ehetjük rizzsel, gerslivel vagy akár krumplival zöldségnapon, tarhonyával, levesgyönggyel, pirított kenyérkockával tésztanapon. De bátran kísérletezhetünk számtalan egyéb kombinációval. 

Bazsalikomos paradicsomleves sajtgaluskával

Hozzávalók:

A leveshez: 50 dkg paradicsom, 1 liter víz, 2 kiskanál só, 2 kanál cukor (ízlés szerint kevesebb is lehet), 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál olaj 1 kávéskanál apróra vágott bazsalikom, 1 kávéskanál apróra vágott oregánó.

A sajtgaluskához : 5 dkg reszelt sajt, 1 tojás, 1 evőkanál prézli.

Elkészítése: A paradicsomot megmossuk, és néhány másodpercre forrásban lévő vízbe mártjuk. Kivesszük, és ha meghűlt annyira, hogy nem kellemetlen vele dolgozni, akkor lehúzzuk a héját, összevágjuk, botmixerrel pépesítjük. A olajt felforrósítjuk, belezúzzuk a fokhagymát átkeverjük, hozzáadjuk a paradicsomot, beletesszük a sót, a cukrot, és a fűszereket. Pár percig forraljuk, mikor elkezd sűrűsödni, felöntjük a vízzel és felforraljuk, majd lassan főzzük 8-10 percig. Közben elkészítjük a galuskát. A tojást villával felverjük, belekeverjük a reszelt sajtot és a prézlit.  Egy-két percig állni hagyjuk, majd a forrásban lévő levesbe kanállal (kanálheggyel) kb. mogyorónyi kis galuskákat szaggatunk. A galuskák kb. duplájukra fognak növekedni az egy-két percig tartó  főzés idején.

Jóízűen

Mostanában már beszéltünk arról, hogy a rossz minőségű ennivalóval – akármilyen hihetetlen – nagyon könnyen túl tudjuk enni magunkat. Ez azért fordulhat elő például, mert akár gondolunk rá, akár nem, minden alkalommal keressük az evés örömét. De ha csak úgy összevissza eszünk ebből-abból, melyek közül igazából egyik sem ízlik, nem találjuk ezt az örömet. És addig keresgélünk, addig próbálkozunk ezzel-azzal, amíg észrevétlenül begyűjtünk egy rakás felesleges kalóriát. 

Van egy nagyon buta hiedelem, melyet már sokaktól hallottam. Jó néhányan meg vannak győződve arról, hogy a jóízű evés hizlal. Ez sok szempontból káros elképzelés. Először is azért, mert így megfosztja magát az ember attól a lehetőségtől, hogy örüljön az evésnek, mert ennek a hiedelemnek a birtokában az evéssel szinte egy időben jelentkezik a lelkiismert-furdalás. De van ennek az éremnek egy másik oldala is, mely szintén káros. .Ha azt tételezzük fel, hogy a jóízű evés hizlal, akkor az ellenkezőjével is kalkulálunk, azaz, ha nem esett jó az étel, akkor azzal áltathatjuk magunkat, , hogy attól nem is képződik rajtunk felesleg. 

De gondolkozzunk logikusan! A kalóriák nem állnak egyenes arányban az étel ízletességével és az evés élvezetével. Nem az ízek és az ízek öröme hizlal, hanem a felesleges kalóriák.

Holnap folytatjuk.

248. Gyümölcsnapra: őszibarack

Őszibarackot is aszaltam. Nagyon finom lett. Fogalmam sincs, hogy sikerül majd eltartani, de lehet, hogy nem is lesz rá szükség. Az első adag ugyanis már elfogyott. A családom is sokkal több gyümölcsöt eszik azóta, amióta én is – és ez jó! :)

Gazdagok vagyunk

Ennek, hogy sokkal többet foglalkozom az ételekkel, ételkészítéssel nagyon sok hasznát látom. Sok örömöm van benne, a családom is eléggé értékeli ezt a típusú időtöltésemet, de ez még mind kevés ahhoz képest, ahogy a világlátásom kezd ettől a dologtól megváltozni. 

Egyre jobban érzem, hogy van elég táplálék, rengeteg ennivaló vesz körül, sőt azt is érzem már, hogy milyen pocsékolóan élünk. Valahogy mélyen bennem van az a felismerés, hogy a Föld képes lenne bőven eltartani mindenegyes embert. 

De az is nagy élmény, hogy milyen végtelen gazdagsággal, változatossággal teríthetjük meg az asztalunkat napról napra, hogy mennyiféle ennivaló van, és ezeknek végtelen kombinációja létezik. Azon felül, hogy ez érdekes, valahogy a biztonságérzetem is nőtt már azóta, hogy ezt látom, érzem. Már tudom, hogy nagyon- nagyon messze vagyunk attól, hogy nélkülöznünk kelljen – hála Istennek. És az igazán nyereséges az lesz ebben, ha az is kitörölhetetlen tudásként (és nem csak halvány érzésként) erősödik majd meg bennem, nem szükséges ebből a végtelen gazdagságból többet magunkhoz vennünk, mint amennyire pillanatnyilag szükségünk van, mert felesleges tartalékokat képeznünk, mert mindez legközelebb is rendelkezésünkre áll.

Holnap folytatjuk.

247. Tésztanapra: borotai túrós

Borotán lakott Anyának az a kolléganője, akitől ezt a receptet tanulta.  Így lett ez a süti a mi családunkban (és csak itt) borotai túrós. De a gyerekeim úgy nőttek fel, hogy így ismerik, aztán ennek a blognak azt a szerepet is szántam, hogy az itthon szokásos ételeket is megőrizzem. 

És ezt a sütit most hagyományőrzésből  teszem ide. Mert ez aztán egyáltalán nem felel meg az ételtársítás szabályainak, és különleges desszertnek sem mondható. De mint már annyiszor mondtam, egy-egy tésztanapon még ezeket az ételeket is nyugodtan megkóstolhatjuk, ha hozzátaroznak az otthonosságérzetünkhöz. Sokkal többet lehet veszteni azzal, ha ezeket végérvényesen kitörüljük az étrendünkből. Persze, nem azt mondom, hogy lépten-nyomon ilyesmit együnk. Én sem tudom már az idejét, amikor ezt a sütit utoljára sütöttem. De ma ez jutott eszembe, és örömet szereztem vele. Attól a két szelettől, amit megettem, nem fogom visszahízni a leadott kilómat. Hiszen sütit nem jóllakásból eszi az ember.

Borotai morzsálódós túrós

(30x20-as 6 cm magas tepsihez)

Hozzávalók: a tésztájához: 40 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1 tojás sárgája, 25 dkg vaj (margarin), 1 sütőpor, 1 vaníliás cukor, 5 dkg kakaó.

Töltelékhez: 50 dkg túró, 3 tojás sárgája, 2 vaníliás cukor, 1 csomag vaníliás pudingpor, 25 dkg cukor, 4 tojás habja (4 tojás fehéréből egy csipet sóval).

Elkészítése: A tészta hozzávalóit összekeverjük. Az a cél, hogy barna, porszerű anyagot kapjunk.

(Én ezt úgy szoktam elérni, hogy gépi haberővel elkeverem a cukrot a vajjal, majd hozzáadom a kakaót, a tojássárgáját, majd továbbra is a géppel dolgozva hozzáadagolom a lisztet a sütőporral. Így megkapom azt a homokszerűen szemcsés és kakaósan barna porállagú tésztát.)

A tészta anyagának felét beleszórjuk a kikent tepsibe, rátesszük a túrós krémet, és erre szórjuk majd rá a tészta anyagátnak másik felét.

A krém elkészítése: A túrót a cukorral és a tojássárgájákkal, a pudingporral simára keverjük, és óvatosan hozzáadjuk a tojásfehérjéből vert habot.

Előmelegített sütőben 200 fokon kb. fél óra alatt kisütjük. (Akkor sült meg, ha a krém a tésztában már nem folyékony.)

Hidegen vágjuk fel. Úgy egy kicsit kevésbé morzsálódik. 

Mértékkel

Van az klasszikus jópofizás, hogy mértékkel és tartózkodással kell inni. Mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt. :)

Nos, nem egészen erre gondolok, amikor azt mondom, hogy mértékkel enni bármilyen ételt lehet, még akkor is, ha karcsúsodni szeretnénk. 

Az evésben mértékletességet – paradox módon – könnyebb úgy megtartani, ha nagyon finom ételeket készítünk. Ha a minőségre helyezzük a hangsúlyt. Meg arra, hogy figyelünk is az étel minőségére. Mert ha arra figyelünk, akkor lassan, figyelmesen eszünk. Ez pedig nagyon sokat segít abban, hogy ne együk túl magunkat. Majd beszélünk még erről. De ma csak ennyi telt tőlem.

Holnap folytatjuk.

246. Zöldségnapra: Cukkínifasírt sült krumplival és paprika-paradicsom salátával

A múltkor csak nagy lazán hivatkoztam rá, hogy a paradicsomos krumplit ehetjük pl. cukkínifasírttal, mert azt hittem, ezt az ételt már réges-régen feltettem ide a blogra, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Akkor most pótolom ezt a hiányosságot. Zöldségnapon, tésztanapon nagyon jó feltét ez főzelékekhez, de egyszerű sült krumplival, rizzsel különböző salátákkal is jó étel.

Cukkínifasírt

Hozzávalók: 1kg (fiatal) cukkíni 20 dkg prézli, 8-10 gerezd fokhagyma, 2 kiskanál só, 1 kiskanál bors, 2 egész tojás, olaj a sütéshez.

Elkészítése: A cukkinit megmossuk, két végét levágjuk (meghámozni nem kell) és a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzáadjuk a tojást, a prézlit, a sót, borsot, a zúzott fokhagymát. Alaposan összekeverjük, diónyi kis golyókat formázunk, ellapítjuk kb. 1 cm vastagra és azonnal a forró olajba tesszük. Ha az egyik fele megsült, tálalólapáttal óvatosan megfordítjuk, és a másik oldalát is ropogósra sütjük, ha elkészült, leitatjuk róla a felesleges olajat, és melegen tálaljuk.

Pizza a ruhásszekrényben

Semmi baj a pizzával, ha a gyerekeket megszavaztatnám az iskolában, hogy mit esznek legszívesebben, nyilván ez az étel kapná a legtöbb szavazatot. Ezért szoktam nekik ezzel példálózni akkor, ha arra akarom felhívni a figyelmüket, hogy sok esetben a problémát nem az egyes dolgok okozzák, hanem az, hogy nem ott vannak, ahol lenniük kéne. 

A tárgyakhoz hasonlóan cselekedetekkel, sőt emberekkel is előfordulhat, hogy amiatt érezzük elképesztőnek őket, mert nem a helyükön vannak. Talán valahol máshol egészen más lenne az összhatás. Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, érdemes végiggondolni, hogy nem arról van-e szó mindössze, hogy a fránya pizza a ruhásszekrénybe került.

Holnap folytatjuk.

244. Húsnapra: sültpaprikás virslisaláta

Nagyon szeretem a sültpaprikát. Egy kis fantáziával sokféle módon felhasználhatjuk. Most egy olyan változatot készítettem, mely akár hideg vacsorának, akár a munkahelyre elvihető hideg ebédnek alkalmas. 

Hozzávalók: 20 dkg virsli, 3-4 vastaghúsú pirospaprika, 1 kiskanál borecet, zöldfűszerek ízlés szerint.

Elkészítése: A paprikákat megmossuk és forró sütőben addig sütjük, amíg a héjuk barnulni kezd. Hagyjuk kihűlni, majd a kivesszük a paprikákból a csumákat és a hártyaszerű héját lehúzzuk. Célszerű úgy végezni ezt a műveletet, hogy a paprikát már abba a tálba tesszük, melyben a salátát készítjük, mert kár lenne, ha finom leve, mely sütés közben keletkezett, elpocsékolódna. (Én nem szoktam kivenni a paprika magházat, mert szeretem a paprikamagot, arról nem is beszélve, hogy sok értékes anyag van benne, de akit zavar, az a csumával együtt, távolítsa el a magházat is.) Egy élesebb kés és egy villa segítségével a tálban vékony csíkokra vágjuk a paprikát. Apróra vágott zöldfűszerekkel (pl. petrezselyem, rozmaring) és egy kiskanál borecettel ízesítjük. A virslit vékony karikákra vágjuk, és összekeverjük a paprikával. A virsli ízesítésétől is függ, hogy kíván-e a salátánk még egyéb ízesítést, pl. sózást, borsozást, néhány fiatal rukkolalevelet is adhatunk mellé.

Kíváncsi vagyok!

A kíváncsiságot sokszor a negatív tulajdonságok közé sorolják. Szerintem akkor negatív, ha ránk nem tartozó dolgok után kíváncsiskodunk, hogy utána a jólértesült szerepében tetszeleghessünk. No, ez nem szép dolog, de úgy egyébként a kíváncsiság szerintem nagyon jó tulajdonság. De talán, ha nem kíváncsinak, hanem érdeklődőnek mondjuk, akkor már elfogadni is könnyebb. 

Azért kezdtem el gondolkodni a kíváncsiságon, mert minél hasznosabb érzésekkel szeretném helyettesíteni a szorongást. Nos, lehet, hogy ez a mondat egy kis magyarázatra szorul. Tehát, egy rossz érzés helyettesítésére azért keresek másikat, egy jobbat, mert kiradírozni nem tudjuk magunkból a rosszat (mert olyan nincs, hogy valahol semmi ne legyen), hanem csak lecserélni tudjuk a rosszat jóra. Ezért akarom a szorongást pl. kíváncsiságra cserélni. Igen, szerintem képesek vagyunk, hogy a bennünk lévő érzéseket lecseréljük, úgy, hogy más nézőpontból, más alapállásból tekintünk a dolgokra. És ez módunkban áll, megtehetjük, hogy más összefüggésbe tegyük a dolgainkat. 

Hogy sikerüljön szorongás helyett kíváncsiságot éreznünk, arra a meggyőződésre is szükség van, hogy a dolgoknak van jó megoldásuk, hogy ez a világ úgy van elrendezve, hogy képes jól működni. Tehát vannak jó utak, jó megoldások, melyekre rátalálhatunk, ha keressük őket.

Szóval, nem akarom szorongásra pazarolni az energiámat, annak ellenére, hogy a csapból is rossz hírek folynak. A rossz hírek helyett választhatom, hogy a lehetőségeimre, az erőforrásaimra koncentrálok. (Ha erre fordítom az erőm és az időm, akkor a rossz hírekre már nem jut.) Az erőforrásokra, a lehetőségekre koncentrálva pedig már joggal lehetek kíváncsi arra, hogy egy-egy nehezebb helyzetnek mi is lesz a jó megoldása. Persze, ez nekem sem könnyű, hiszen, sokkal könnyebb elkeseredni, elhagyni magunkat, mint megoldásokat keresni, és tenni azért, hogy jó vége lehessen az egyes folyamatoknak. Nem könnyű, de megéri. 

Holnap folytatjuk.

243. Gyümölcsnapra: nyárvégi gyümölcssaláta

Az évnek ebben a szakaszában dúskálhatunk a gyümölcsökben, bármiből ehetünk jóllakásig, de nagyon sokféle módon társíthatjuk is ezeket finomabbnál finomabb gyümölcssalátákat készítve. 

Ebbe most szilvát, nyári almát, nyári körtét, nektarint és néhány szem szőlőt tettem. Akár a felhasznált gyümölcsöket akár az arányokat változtatjuk megannyi változatát állíthatjuk elő ennek a gyümölcssalátának.

Az agyad azt akarja, hogy igazad legyen

Fantasztikus és titokzatos lények vagyunk mi, emberek. Az agyunk olyan mérhetetlenül nagyszerű szerv, amelyről szinte semmit sem tudunk ahhoz képest, amennyi titkot rejteget még. Ennek ellenére azért van már egy-két olyan gyakorlati tapasztalatunk, melyet érdemes megszívlelni. Egy ilyen nagyon hasznos megfigyelés, hogy ha önmagunkkal kapcsolatban valamiről meg vagyunk győződve, amit sokat mondogatunk, amit (el)várunk, azt egy idő után elkezdjük produkálni. Mintha tényleg mindent megtenne az agyunk, hogy igazunk legyen. Ha azt mondogatjuk, hogy én ezt nem tudom, ehhez én hülye vagyok, ezt úgysem tudom megcsinálni, akkor az úgy is lesz. 

A jó hír ebben, hogy ennek az ellenkezője is igaz. Ha képesek vagyunk hinni valaminek a sikerében, akkor van is rá esélyünk, hiszen, akkor a siker érdekében fogunk mindent megtenni. Ellentétben azzal, amikor a kudarcot jelezzük előre magunknak, mert akkor a viselkedésünk is olyan, hogy abból nem is születhet más.

Többektől hallottam már, hogy ilyesmiben nem hisznek. Nem baj, de azért annyit érdemes mégis megpróbálni, hogy mi lenne, ha ez mégis igaz lenne. Azt mindenképpen jó, a elhisszük, hogy sokkal többet tehetünk önmagunkért, mint gondolnánk. 

Holnap folytatjuk.