Köles aszalt paradicsommal, vargányával és tavaszi zöldekkel

Még mindig van egy kevés szárított vargánya a spájzban, és ma délelőtt volt még egy kis aszalt paradicsom is olajban eltéve. Éppen itt az ideje, hogy a télre eltett dolgok elfogyjanak, ugyanakkor a tavasziak is kívánkoznak az asztalra. Ezt a két dolgot kombináltam össze a mai ebédben.  A felhasznált zöldeket a kertben szedtem. Egyikből sincs sok, ezért több dologból szedtem kevesebbet.

Tavaly vettem a csarnokban pár rukkolapalántát. Szépen megeredtek, sőt virágoztak is és fel is magzottak. Most tavasszal meg kiket jó néhány kis növény az elszórt magokból. Ha ez az idei tél nem ártott nekik, akkor semmi. Már újból virágoznak. Hagyom, hadd szaporodjon el. A medvehagymát is kísérletképpen ültettem egy tövet tavaly tavasszal. Szépen kezd elterebélyesedni. Mindössze ezt a mai pár levelet vágtam le róla, hadd erősödjön. A rozmaring is átélte ezt a telet, a petrezselyem szintén tavalyról van a földben. A zölddiós olajat is én késztettem, közel egy éve, de ez is szépen bírja, persze, friss egerági hidegen sajtolt olajból készült. J A házi ételízesítő saját gyártmány még a nyárról. Úgy készítettem, hogy hagymát, fokhagymát, sárgarépát, petrezselymet ledaráltam és a darálékot megszárítottam. Befőttesüvegben tartom, teljesen hibátlanul eláll. Sót nem tettem bele. 

Köles aszaltakkal és zöldekkel

Hozzávalók: 2 evőkanál olaj, 4 gerezd fokhagyma, 4 dl köles, 12 dl víz, 4 dkg aszalt paradicsom, 4 dkg szárított vargánya, 2 evőkanál házi ételízesítő, 2 dkg vaj, só, bors, egy-egy kis csokor rukkola, medvehagyma, petrezselyemzöldje,  egy kis ág rozmaring, zölddiós olaj ízlés szerint.

Elkészítése: A vizet feltesszük forrni. Egy másik edényben az olajat felforrósítjuk, belezúzzuk a fokhagymát, beleszórjuk a kölest, és állandó keverés mellett átforrósítjuk, amíg pirulni kezd. Ekkor hozzáöntjük a forró vizet. Megsózzuk, borsozzuk, beletesszük a paradicsomot, a gombát, az ételízesítőt.  Lassú tűzön, fedő alatt addig főzzük, míg a vizet teljesen felszívja, és a köles megpuhul. Ekkor belekeverjük a vajat. Tálaláskor hozzákeverjük és az apróra vágott zöldeket is, és még egy kis zölddiós olajjal is meglocsolhatjuk. 

Az eMpszi étrendjét követők zöldség vagy tésztanapon önálló fogásként fogyaszthatják, aki nem figyel az ételtársításra köretként eheti különböző húsok mellé.  

Vadított szűz illatos répával

A konyhában használt vadnövények igazi hónapja az április. Lesétáltunk  Rögződbe, szedtünk csalánt, salátaboglárkát, még egy kis turbolya is volt, ezekből akartam valami finomat összehozni.

 A múltkor nézem a TV Paprikán egy részt a Jemie 30 perces kajáiból, illetve a legutolsó Magyar Konyhában van egy csalánnal töltött báránygerinc. Az ezek nyomán született ötletekből raktam össze a vasárnapi ebédet. Annak ellenére nagy sikert volt ez itthon, hogy az eredeti ételek gazdája közül egy sem ismert volna rá a kreációjára.

Jemie angol marhasültet sütött, mázas répát készített hozzá yorksire pudinggal, gombás szósszal és mindenféle zöldekből készített salátával.

Nos, a yorksire pudingot és a szószt kihagytam, mert még igencsak korlátozottan vagyok cselekvőképes, meg nem is kell a tészta az ételtársítás szerint a húshoz. Arról nem is beszélve, hogy a csalántöltelék is képbe került, és így még egy köret teljesen felesleges lett volna. A marhahús helyett egy sertés szűzpecsenyével kezdtem tervezni. A Magyar Konyha 4. számának címlapétele adta az ötletet ahhoz, hogy csalántöltelékkel készítsem a húst.

A répát, amit a hús mellé készítettem, nem nevezném mázas répának, mert az egy létező, adott módon készített étel, amit én csináltam, az csak nagyjából hasonlít hozzá, úgyhogy jobb, ha egy kicsit másként is nevezem, ezért gondoltam, hogy legyen illatos répa.

Jamie Oliver salátája ötletére raktam össze a vadnövényes salátát mindezek mellé.  (Őszinte leszek, nem emlékszem már rendesen arra a salátára, amit ő csinált, csak a halvány emléke van meg.)

Csalánnal töltött szűzpecsenye

Hozzávalók: 1 szűzpecsenye (50 -70 dkg), kb. friss, zsenge 25 dkg csalánlevél (kb. 5 csokor csalán), 10 dkg vaj, 10 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt szerecsendió, tálaláskor citromlé.

Elkészítése: A csalánt megmossuk, a leveleket ollóval levagdossuk a szárakról. 5 dkg vajat felolvasztunk egy nagy serpenyőben, belezúzunk 5 gerezd fokhagymát, és állandó keverés mellett megfonnyasztjuk benne a csalánlevelet. Sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük. A végén belekeverünk 5 dkg reszelt füstölt sajtot.  Félre tesszük, és előkészítjük a húst.

A húst hosszában egyik illetve a másik oldaláról úgy bemetsszük, hogy egy nagy szelet húst kapjunk. (A hús kb. 1/3-ánlá hosszában úgy bevágjuk, hogy ne vágjuk ketté a húst, hanem ki lehessen teríteni. Majd a másik oldalán, a másik szélénél megismételjük ugyanezt. Így egy hatalmas szerelt húst kapunk, melyet egy kicsit klopfolunk.) Erre a hatalmas hússzelet közepére tesszük a párolt csalánt, majd a hús széleit fokpiszkálóval összetűzzük. Só-bors keverékébe forgatjuk a csalánmasszával töltött húsrudat, felforrósítjuk a maradék 5 dkg vajat a serpenyőben (ez akkor edény legyen, hogy a hús beleférjen), és óvatosan forgatva a hús minden oldalát aranybarnára sütjük. (A folyamatos mozgatással mindig „töröljük fel” a hússal az edényen képződött pörzsanyagot.) Amikor a hús minden oldala már szép pirult (nem éget!!!) színt kapott, kb. 2 dl vizet aláöntünk, és födő alatt lassú tűzön még kb. fél órát pároljuk. Egy kicsit hagyjuk hűlni, majd nagyon éles késsel felszeleteljük. A szeltek csalántöltelékeit meglocsoljuk frissen facsart citromlével.

Tipp 1.: A fogpiszkálókat nagyon óvatosan szedjük ki, hogy a hús ne sérüljön.  Talán ügyesebb megoldás, ha az összetűzés helyett összekötözzük a húst a sütéshez.)

Tipp 2.: A  csalánt egy kis tapasztalattal, figyelemmel szabad kézzel is tudjuk kezelni. Az a titok nyitja, hogy ha alulról felfelé simítjuk a növényt, akkor nem szúr meg, mert akkor a csalánszőrök a szárhoz simulnak, nem sérülnek, így a csípős hangyasav nem kerül rá a kezünkre. A kis szőrök csak akkor engedik ki magukból a csípős anyagot, ha föntről lefelé nyomódnak meg. De azért legyünk óvatosak

Illatos répa

Hozzávalók: 0,5 kg sárgarépa, 2 evőkanál olaj, 3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál kristálycukor, 1 kiskanál őrölt babérlevél (vagy 5 egész), 1 kb. 10 cm-es rozmaringág 1 nagyobb citrom reszelt héja és a felének a leve, kb. 1 dl víz, só. bors.

Elkészítése: A répát megtisztítjuk, és kisujjnyi darabokra vágjuk. Az olajat felmelegítjük, belezúzzuk a fokhagymát, beleszórjuk a cukrot. Mikor a cukor elkezd színesedni, hozzákeverjük a répát, folyamatosan kevergetjük, hozzáadjuk a fűszereket, majd amikor már a répa nem ad elég nedvességet, hozzáadjuk a kis vizet, és fedő alatt lassú tűzön puhára pároljuk (szükség esetén a vizet pótoljuk). Tálaláskor a fűszerlevelet, ágat kivesszük belőle.

Vadnövényes tavaszi saláta

Hozzávalók: 4 marék salátaboglárka, 1 kicsi csokor torbolya, 1 csokor pitypanglevél, az öntethez: 1 evőkanál méz, 1 evőkanál fehér balzsamecet, 2 evőkanál (hidegen sajtolt egerági napraforgó)olaj, 2 evőkanál víz, fél kiskanál só.

Elkészítése: A mézhez hozzákeverjük a vizet, az ecetet, az olajat és a sót. Ebbe keverjük bele, a gondosan kiválogatott, a száruktól megfosztott zöldeket.

Az eMpszi étrendje szerint mindez így együtt kiváló húsnapi étel.

Erdőkósolótól kaptam - köszönöm

Kicsit restellem magam, mert Edőkóstolótól már sok napja megkaptam a díjat, de eddig nem került rá a sor, hogy kitegyem és nyilvánosan meg is köszönjem. Szóval, Erdőkóstoló, köszönöm, megtisztelsz vele.

És itt mondom el, hogy örülök, hogy itt vagy, mert nagyon érdekel a téma, melyről írsz. Gratulálok a munkabírásodhoz is. És mivel úgy tűnik közel lakunk egymáshoz, remélem, egyszer találkozunk személyesen  is, sokat tanulhatnék tőled, azt gondolom.

Magamról most ezek jutnak eszembe: 

1. A Baranya megyei Egerágon élek (éppen 17 éve) , itt vagyok tanár az iskolában.
   
2. Van férjem és két felnőtt fiam. A fiúk már csak alkalmanként jönnek haza. Anyukám, aki már elmúlt nyolcvan éves,  szintén  velünk lakik.
3. Nap mint nap rácsodálkozom a teremtett világ nagyszerűségére, rendjére. Ehhez az is hozzásegít, hogy elhatároztam, hogy minden nap készítek legalább egy olyan fényképet, amely valami örömteli dologra emlékeztet. (Ezek a napi képek az „öreg” blogomon láthatók. (De a Facebookon is fent vagyok – mivel életem „nyitott könyv” :) .)
4. Szeretek főzni. Ez számomra azt jelenti, hogy a rendelkezésemre álló alapanyagokból valami finomat készítsek. Az alkotás öröme vonz, na persze az is, hogy az ízeken, illatokon  keresztül is ismerkedjek a világgal, örömet szerezzek a környezetemnek és magamnak.
5. A fényképezés és a főzés nyomán fordult a figyelem a körülöttünk élő állatokra, növényekre.  A lelkem mélyén mindig nagyon szerettem a természetet, de a korábbi években „iszonyúan fontos és sürgős dolgok” miatt kevéssé figyeltem rá.
6. Nagy fordulatot hozott az életembe, amikor sikerült megszabadulnom negyven kiló túlsúlytól. Azóta is folyamatosan kutatom a túlsúly titkát. Könyvet is írtam erről.
7. A hasznos változás, az örömök, az emberi méltóság megélésnek képessége és lehetősége érdekel nagyon. A változás nagyszerű eszközének tartom az NLP-t. Ez a rövidítés egy remek kommunikációs technikát rejt, mellyel sokat segíthetünk magunknak és másoknak egyaránt. 

Medvehagymás kelt – locsolónak (is!) nagyon ajánlom

No, jó! A locsolóknak már csak jövőre süthetjük, de a nap aktualitása miatt azért ideírtam ezt is. 

Amikor a fiaim gimnazisták voltak, akkor élte virágkorát itt a faluban az Égerfa néptánccsoport, melyben a helyi fiatalok (így a fiaim is) táncoltak nagyon jó művészeti  vezetők (talán így mondják) – Papp Viktória  és Vass Oszkár tanítványaiként. Az égerfások hozták vissza akkori szokásba itt a faluban a locsolkodást az eredeti formájában, mármint hogy a nagyfiúk csapata húsvéthétfő reggelén felkereste a csapattagok révén éppen „képben lévő” lányokat, és úgy kíméletlenül vödör vizekkel loccsantotta nyakon a visítozó hajadonokat. (Nem is az öregasszonyokat és az óvodás kislányokat „krajsznajamászkvával” pár forint reményében, s dél körül már tántorgó részegen). Táncolni már nem járnak a fiaim, de Ferencnek a lovas baráti körében megmaradt, hogy ezen a napon felkeresik a lovas fiúk a lányokat ugyancsak vödör vizeket zúdítva rájuk.

Nos, ekkor a nagy ijedségre jól jön egy-egy pohárka bor, de azt nem szerencsés csak úgy éhgyomorra kóstolgatni, jó, ha van a poharak mellett néhány sós falat is az asztalon. Erre az alkalomra ideális a frissen sült medvehagymás kelt. 

Két éve már írtam ide medvehagymás pogácsát, mely hasonló volt ehhez, de ez szerintem jobb. Ezt is csak én raktam össze saját elképzelés alapján, de merem ajánlani.  

Medvehagymás kelt

Hozzávalók: 1 kg liszt (+ a lisztezéshez), 2 dl tej, 2 kiskanál cukor, 10 dkg vaj, 5,25 dl tejföl, 5 dkg élesztő, 0,5 kg (kb. 5 csokor) medvehagyma, só, tojás a kenéshez.

Elkészítése: 

1.       A tejet a cukorral meglangyosítjuk, és belemorzsáljuk az élesztőt. A lisztet átszitáljuk, a közepében krátert képzünk, ide öntjük a langyos tejben felfutott élesztőt, a szobahőmérsékletű tejfölt, a langyosra olvasztott vajat. Az edény szélhez körbe szórunk 4 kiskanál sót. Az egészet jól összedolgozzuk, rugalmas tésztát kapunk, melyet kb. 1 órát langyos helyen (kelesztőtálban, vagy nagy tálban jól betakargatva) pihentetünk.

2.       Míg a tészta kel, megmossuk a medvehagyma-leveleket, leitatjuk róla a vizet, majd csokrokba fogva késsel összevágjuk. Négy adagba osztjuk.

3.       Mikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. hüvelyujjnyi vastagságúra. Rászórjuk a medvehagyma negyedét, majd feltekerjük, mint a bejglit, a rudat is – jobb és bal végét felhajtva – háromba hajtjuk, s újból kinyújtjuk. Ráterítjük  a medvehagyma következő adagját, és éppen úgy járunk el, mint az előbb. Addig ismételjük ezt a műveletet, míg az összes medvehagymát beledolgozzuk ilyen módon a tésztába. Végül, mikor már az összes zöld a tésztában van, kinyújtjuk még egyszer a tésztát kb. ujjnyi vastagságúra.

4.       Éles késsel négyzetekre vágjuk a tésztát. Az alkalomtól függően ezek a négyzetek különböző méretűek lehetnek, éppen úgy ahogy különböző méretű pogácsák is vannak. (Én 2x2-es apró darabokat sok ember megkínálásakor tartom hasznosnak, de ha mondjuk, kb. 5x5-ös négyzeteket vágunk, akkor az így kisütött kelt, akár egy tartalmasabb leves után második fogásként is megteszi.

5.       Kikent vagy sütőpapírra kibélelt tepsibe tesszük, megkenjük felvert tojással, a tetejüket is megsózzuk. Egy kis (kb. negyed óra) pihenés után előmelegített 180 fokos sütőben 20-30 perc alatt készre sütjük a tésztát. (Ha kisebb darabokat vágunk, akkor 20 perc is elegendő, a nagyobb darabok esetében egy kicsit több időre van szükség.) 

Frissen kisülve minden dicséretet learat, hidegen is nagyon népszerű, de arról nem tudok beszámolni, hogy másnapra milyen lesz, mert arra még nem volt példa, hogy másnapra maradjon, talán a kísérlet kedvéért el kellene rejtenem néhány darabot legközelebb. 

Az eMpszi étrendje szerint étkezőknek tésztanapra ajánlom.

Egy újabb finomság az erdőből: Turbolyás-vadsnidlinges palacsinta juhtúrós sajtkrémmel

Az ehető zöldek közül a tanösvényen bőven van turbolya, vadsnidling és salátaboglárka. Most a legfinomabbak. Tegnap is lementünk a gyerekekkel, és megint szedtünk egy adagra valót mindháromból. Ezen a tavaszon – nagy valószínűség szerint – már nemigen lesz erre alkalmam többször. Holnap kórházba megyek (a négy évvel ezelőtti „élménytúrám” utózöngéjeként lesz egy sérvműtétem egybekombinálva a tíz éve „dédelgetett” epekövem eltávolításával). Nagyon remélem, hogy nagyon sokkal könnyebb dolog lesz ez, mint négy éve, és néhány hét múlva már újból mehetek dolgozni, s ezzel együtt a tanösvényre is. De most egy hétig biztosan nem ülök gép elé, ezért most gyorsan leírom ezt a legutóbbi művemet.

Turbolyás-vadsnidlinges palacsinta juhtúrós sajtkrémmel 

Hozzávalók a palacsintához: 2 tojás, 20 dkg liszt, 5 dl tej, 2 dl víz, 10 dkg turbolya, 10 dkg vadsnidling, 2 kiskanál cukor, 1 kiskanál só, olaj a sütéshez

A töltelékhez: 5 dkg juhtúró, 10 dkg krémsajt, 1 dl tejföl. 

Elkészítése: a zöldeket megmossuk, és összevágjuk, mint a petrezselyemzöldjét szokás. A tojásból, a lisztből, a tejjel, és a vízzel palacsintatésztát keverünk, melyet a cukorral és a sóval ízesítünk. Belekeverjük az apróra vágott zöldeket is.

A palacsintasütőben kevés és olajon kisütjük a palacsintákat. Elég híg ez a tészta, így ügyeskednünk kell a sütéssel. Ha kihagyjuk a tésztából a vizet, akkor egy kicsit vastagabbak lesznek a palacsinták, de akkor könnyebb a dolgunk.

A töltelék összetevőit alaposan összekeverjük, megkenjük vele a palacsintát, majd felcsavarjuk, és ferdén vágva feldaraboljuk. Melegen tálaljuk. 

Saláta salátaboglárkából 

A salátaboglárkából többféle ízesítéssel is készíthetünk salátát (már tavaly is tettem fel ide ilyesmit), melyet fogyaszthatunk akár emellé a palacsinta mellé is. Erről most elfelejtettem fényképet készíteni, de elmondom, hogy készítettem.

A kis levélkék szárát lecsipkedtem. 1 kiskanál mézzel, 1 kávéskanál sóval, 1 evőkanál almaecettel és 1 evőkanál (egerági hidegen sajtolt napraforgó-) olajjal öntetet készítettem, és belekevertem a boglárkaleveleket. Szerintem nagyon jó volt a palacsintával.

Az eMpszi étrendje szerint ezt az ételt tésztanapra ajánlom. 

Jó étvágyat, és nagyon szép tavaszt kívánok sok szép élménnyel és finomsággal. 

Hamarosan találkozunk.

Első kísérlet: Cukrozott (kandírozott) ibolya

Tegnap a tanösvényen a gyerekek szedtek nekem ibolyát. Úgy érzetem, most jött el az ideje, hogy cukrozott ibolyavirágot készítsek. Már tavaly is terveztem, de nem került rá a sor. Tulajdonképpen kandírozott ibolyának is mondhatnám, de igazából nem átitatta a cukor a művemet, hanem bevontam vele. Lehet, hogy így is korrekt lenne kandírozottnak nevezni, de ezt nem tudom, egy kicsit még gyakorlom a műveletet, mielőtt így nevezném. :)

 Bevallom, nem láttam még élőben kandírozott ibolyát, így nem tudom összehasonlítani, hogy valójában mennyire is sikerült. Egy kicsit vastagon van rajta a cukor úgy érzem. De lehet, hogy ilyennek kell lennie. A friss virág is elég halványlila volt, talán sötétebb virágokból jobban mutatna. De hát nálunk a tanösvényen ilyen terem és – hogy őszinte legyek – nekem ez is tetszik. 

Jó néhány oldalt elolvastam, mielőtt hozzáfogtam volna a türelmemet némileg próbára tevő művelethez. Ezek közül elsősorban Szepyke http://szepsegtar.blogspot.com/2011/04/kandirozott-ibolya_20.html soraira támaszkodtam. Valamint hasznosnak bizonyult még ez az oldal is: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=163649750356806&set=a.163649483690166.40443.133675303354251&type=3&theater

 

Már délelőtt beszereztem egy kis ecsetet (2-es méretű ecset azok közül, amit a gyerekek rajzórán használnak), mert arra emlékeztem még tavalyról, erre szükségem lesz. Aztán az olvasottakat összevetve a következőket tettem:

1.      A szárával szedett kis virágokat egy szűrőbe téve egy nagyobb vizestálba mártottam, hogy minél finomabban öblítsem le. (Bár a tanösvényen sem a közlekedéstől sem a mezőgazdaságtól nem szennyeződhetett. És még a gyerekek sem ugrálhatták össze, mert az általuk járt úttól távolabb tenyészik ez a kis virág. ) Papírtörlőre téve le is szárogattam őket óvatosan.

2.      Egy nagyobb tálcára sütőpapírt tettem, és vaníliás porcukrot szitáltam rá. (A vaníliás porcukor úgy „keletkezik” nálam, hogy a porcukorba, melyet egy jól záródó üvegedényben tartok egy vaníliarudat is teszek.)

3.      Egy tojásfehérjét egy kistányérba tettem, és egy kicsit (de éppen hogy csak) villával fellazítottam.

4.      A virágokat belemártottam a tojásfehérjébe, és az ecsettel igyekeztem leszedni róluk a felesleget.

5.      A tálcára fektettem őket sorban, majd rájuk is szitáltam porcukrot, de ez nem bizonyult elég jó megoldásnak, ezért egyenként is megmártottam őket a cukorban, és igyekeztem lerázni róluk a felesleget.

6.      A sütőpapíron szárítottam 1-2 órát a virágokat, majd óvatosan (egy habkártya segítségével) mindegyiket megmozdítottam, hogy ne ragadjanak a papírra. Majd reggel ismét megmozdítottam mindegyike.

7.      Kb. 24 óra múlva lecsipkedtem a virágok szárát, és egy kis üvegdobozkába raktam őket.

8.      Hogy meddig állnak el, és mit kezdek velük, ez még a jövő zenéje. 

Itt a tavasz, de tényleg! :) Turbolyás krumpligombóc vadsnidlinges tejföllel

Ma lyukasórámban lementem a tanösvényre. Még nagyon kis gyönge a turbolya, de ez nem válik kárára, sőt. Ugyanez a helyzet a vadsnidlinggel is. Úgy gondoltam, nem érdemes halogatni, szedtem egy-egy adagot. Azt terveztem, hogy turbolyás krumpli-krémlevest főzök bőven megszórva vadsnidlinggel, de egy facebookos képen megláttam egy tányér spenótos krumpligombócot, s azonnal jött az ötlet, turbolyás krumligombócot készítek. Annyi türelmem nem volt, hogy megnézzem, mások főzetek-e már ilyesmit, s ha igen, hogyan, ezért csak úgy gondolom szerint fogtam hozzá. Nem bántam meg.

Turbolyás krumpligombóc 

Hozzávalók (2 személyre): 50 dkg krumpli, 2 marék turbolya (kb. 10 dkg), 5 dkg vaj, 5 dkg liszt, 1 tojás, só, őrölt bors.

Elkészítése: A krumplit héjában feltesszük főni. A turbolyát megmossuk, lecsepegtetjük. (ha már nem fiatal a turbolya, akkor a keményebb szárrészekről lecsipkedjük a leveleket, és csak azt használjuk fel, de most még annyira zsenge a turbolya, hogy szárával együtt használhatjuk.) A lecsepegtetett turbolyát összevágjuk, mint a petrezselyemzöldjét, és vajon megpároljuk. Ha a krumpli megfőtt, meghámozzuk, összetörjük, összekeverjük a turbolyával, a liszttel, a tojással, sózzuk, borsozzuk. Forrásban levő sós vízbe kanál hegyével kis gombócokat szaggatunk, és kifőzzük. (Ha túl lágy lenne a massza, adjunk hozzá egy kicsit több lisztet.) Vadsnidlinges tejföllel tálaljuk, egy kis füstölt sajtot is reszelhetünk rá.

Vadsnidlinges tejföl

Egy csokor (kb. 5 dkg) vadsnidlinget apróra vágunk és kb. 2 dl tejföllel összekeverjük, kicsit megsózzuk. 

Az eMpszi étrendje szerint zöldségnapra ajánlom.

Majonéz helyett spenótmártás

Karácsonykor Ferencnek nagyon ízlett a fokhagymás párolt spenót, így arra gondoltam, hogy vasárnap sajtos rántott hús és a rántott gomba mellé ezt fogok készíteni. Sokkal jobb egy kis zöld, mint mondjuk, egy nehéz majonéz. 

Az egészen egyszerű ételeknél fokozottan fontos az alapanyagok kifogástalansága. Azonnal kiderül, ha valami híja van valamelyik összetevő finomságának. Nos, a fokhagymás párolt spenót nem több, mint ami a nevében van. A megmosott és a vastagabb szárrészeitől megfosztott, spenótleveleket vajon fokhagymával és egy kis sóval megpárolom, és kész. Igen ám, de ez csak akkor jó, ha igazán finom spenótot sikerül találni. Amit szombaton vettem a piacon, az nem volt annyira jó, mint amennyire lehetett volna. Sajnos nem ismerem annyira a spenótleveleket, hogy meg tudjam állapítani, hogy melyik az igazán finom. Bár ezek után igyekszem tapasztalatokat szerezni. Ez a szombati – ami nem jött be annyira – egy kicsit halványabb színű, nagyobb enyhén fodros levelű volt. Nos, legközelebb ilyent nem veszek. De azét ezt is meg lehetett enni, csak egy kicsit több hozzáadott ízesítéssel. Leírom, mert azért vállalható. 

Hozzávalók: 1 kg friss spenót, 5 dkg vaj, 5 gerezd fokhagyma, 2,5 dl tejföl, só, bors, szerecsendió.

Elkészítése: A spenótot megmossuk, a vastagabb szárrészeket lecsipkedjük. A vajat felolvasztjuk egy nagyobb forró serpenyőben. Megfuttatunk benne 2 gerezd fokhagymát és beleforgatjuk a leveleket. Amikor megfonnyad mindegyik levél, rázúzzuk a maradék fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, őrölt szerecsendióval ízesítjük, hozzákeverjük a tejfölt. Melegen adjuk pl. bundázott húsok vagy zöldségek mellé.

Az eMpszi éterendjében ez semleges ételnek számít, így akár húsok, akár zöldségek, de még tészták társaságában is fogyaszthatjuk.

Még egy vargányás: Töltött hagyma szárított vargányával

Nem is tudom, hogy jutott eszembe. Szeretem a hagymát, na. Aztán a szárított vargánya minél jobb felhasználására is keresem az utakat. És ez jutott eszembe. Lehet még finomítani a dolgon, legtöbbet úgy, hogy előfőzött rizzsel kell megpróbálni a dolgot, mert én nyersen tettem bele a rizst, aztán a kijjebb került szemek roppanósak maradtak. De minden bárdolatlansága ellenére ideteszem ezt a receptet, mert kár lenne megfeledkeznem róla. 

Hozzávalók: 4 nagyobb fej hagyma, 4 dkg szárított vargánya, 4 dkg rizs, 4 dkg vaj, 1 kiskanál só, 1 dl víz. 4 csipetnyi reszelt füstölt sajt.

Elkészítése: A szárított vargányát szűrőben leöblítjük, s 1 dl vízbe beáztatjuk. A rizst is beletehetjük az áztatóvízbe (vagy főzzük elő). A hagymák közepét kivájjuk, úgy, hogy kb. fél cm vastag maradjon a hagyma. A vaj felén a sóval párolni kezdjük a hagymák közepéből kikerült darabokat (szükség szerint még apróbbra vágjuk). Hozzáadjuk a gombát és a rizst is. (A vízzel együtt.) Jól összeforgatjuk, és a hagymába töltjük. Egy tűzálló edényt kikenünk vajjal, ha marad ki töltelék, ezt az edénybe tesszük, ráhelyezzük a hagymákat. A tetejükre egy-egy vajforgácsot teszünk. Betesszük a 200 fokosra melegített sütőbe, és kb. fél órát sütjük, majd egy-egy csipet reszelt füstölt sajtot teszünk a hagymákra, s visszatesszük a sütőbe még annyi időre, hogy a sajt rápiruljon. 

Nagyon karakteres ízű étel lesz ez. Krumpliszirmot sütöttem mellé. Téli savanyúságot is ettünk hozzá. 

Az eMpszi étrendjében ezt a töltött hagymát a krumpliszirommal zöldségnapra ajánlom.

Orosz Péter ihletésére, hirtelen felindulásból: Zelleres-diós avokádókrém

Tegnap Orosz Péter: Képeskönyv a dióról c. internetes kiadványát olvasgattam. Eddig is szerettem a diót, de most ez az írás még nagyobb kedvet csinált hozzá. Késztetést éreztem, hogy valami diósat készítsek, de azonnal. Körülnéztem, mi is van itthon. Volt egy avokádó meg zeller is. Az avokádó jó a dióval, a zeller is jó a dióval. Úgy gondoltam, megnézem, mit ad a három együtt. Jó ötlet volt. Egyéként fantasztikus diósétel-gyűjtemény van az említett elektronikus könyvben. Kedvem lenne végig kipróbálni a közölt recepteket. De ilyen ígéretet nem teszek, hiszen nem sokszor fordul elő velem, hogy képes vagyok pontosan követni egy-egy receptet. Nos, akkor a „hirtelen felindulásból elkövetett” saját diós receptem: 

Hozzávalók: 1 avokádó, 10 dkg zeller, 5 dkg darált dió, 3 gerezd fokhagyma, só, fehérbors, pár csepp citromlé (diódarabok és reszelt citromhéj a díszítéshez).

Elkészítése: Az avokádót félbevágjuk, kivesszük a magját, meghámozzuk, villával összetörjük. A zellert kislyukú reszelőn lereszeljük, és a darált dióval és a zúzott fokhagymával együtt az avokádóhoz keverjük. Sóval, borssal s kevés citromlével ízesítjük. Azonnal tálaljuk. (Közvetlenül fogyasztás előtt készítsük el, mert, ha áll, veszít a minőségéből.)

Az eMpszi étrendje szerint ennek az ételnek minden összetevője a semleges ételek csoportjába tatrozik, így akár hússal, akár magas keményítőtartalmú ételekkel (kenyérrel, krumplival, rizzsel stb.) is társítható.