Pénteki piac

A mai piactúrám inkább az ismétlések jegyében telt. Találtam megint kucsmagombát, de nemigen hasonlított a múltkorihoz. Sokkalta nagyobb egy-egy példány, rövidebb és üreges a szára. Mikor az árusnak ezt megjegyeztem, azt mondta, hogy a múltkor nyilván cseh kucsmagombát vettem, ez meg ízletes kucsmagomba, és hogy ezt tölteni érdemes. Alíz is írta, hogy tölteni szokta, ezért úgy döntöttem, kipróbálom ezt is. Lehet, hogy ez a gomba már nem is lesz többet az idén.

Aztán sárga gévagombát is vettem megint. Éppen felébe került, mint múlt héten. Akkor úgy terveztem, hogy a felét kirántom, a másik felét meg egy az interneten talált recept alapján készítem el. De végül az egészből rántott gomba lett közkívánatra. A mai adagból is rántottam vacsorára, készítettem hozzá azt a retkes-újhagymás-sóskás salátát, amit a múlt héten a spenótos fasírthoz csináltam. Annyi különbség volt a mostani és a múlt heti rántott gomba között, hogy az árus tanácsára ezt fokhagymás tejben áztattam vagy másfél óráig. Finom lett. Annyira nem tudom megítélni a különbséget a múlt heti fokhagymás tej nélkül készült és a mostani között, mert az is nagyon ízlett, s ez is. Az viszont egyöntetű véleménye az itthoniaknak, hogy csak teljesen frissen jó ez az étel. A múltkor meghűlt egy kevés belőle, s az már távolról sem volt olyan élvezhető. Most viszont lesz a tejfölös változat is a gévagombából. Majd holnap beszámolok róla.

Sóskát is vettem megint. Nyersen összevágva a salátában minden itthon lévő családtag elégedettséggel ette. A sóskamártást viszont csak magamnak csinálok. Mert csak én szeretem, de én nagyon.

Ami újdonság a mai vásárlásban az a rebarbara. Nagyon régen egyszer már készítettem valamit rebarbarából, de már csak ennyire emlékszem. No, majd meglátom, mi lesz belőle.

Persze megint került medvehagyma, újhagyma, retek, fejessaláta is. Meg vettem karalábét is. Azt hiszem mindent felsoroltam. A palántákat és a húst kivéve. De a húsról nincs mit mondanom, a palántákkal meg nem akarok dicsekedni, mert nem vagyok valami nagy kertész, aztán ki tudja, mi lesz még belőlük, de igyekszem.

Szentgyörgygomba és salátaboglárka

Hivatalos neve május pereszke. A kevés tavaszi gombák egyik. A megfigyelések szerint már Szent György napján (április 24.) megjelenik (ezt a pécsi piac is bizonyítja), ezért is nevezik szentgyörgygombának. Csak egy keveset vettem megkóstolni. Aznap vettem a salátaboglárkát is. Úgy gondoltam, hogy a salátában nem mutatna jól a boglárka szára, ezért lecsipkedtem, s úgy gondoltam, hogy hozzáadom a gombához. Így is tettem. Vajon pároltam a gombát az apróra vágott boglárkaszárral, medvehagymával, sóval, borssal. A végén még egy kis snidlinggel is megszórtam. Nagyobb tömegben önálló köretként is megállhatja a helyét. De pirított kenyérrel önálló vacsoraként is el tudnám képzelni. Meg tojással is. No, majd még kísérletezem vele, hiszen csak most kezdődik a május.

A salátaboglárka is megtetszett az erdei embereknél a piacon. Aztán a kísérletező kedvem nem tudta otthagyni.

Mint mondtam, lecsipedtem a szárát, vágtam hozzá egy kis újhagymát, retket, egy kis citromos – olajos öntetet tettem rá. Üde tavaszi íze volt.

Tudtok valamit a szentgyörgygombáról? És a salátaboglárkáról? Valami jó ötlet?

Az itt szereplő ételösszetevők mind a semleges kategóriába tartozik. Így akár hús-, akár zöldség-, akár tésztanapon jó lehet attól függően, hogy milyen étel mellé társítjuk.

Csicsóka

Még eddig csicsókát sem ettem. Pénteken láttam a piacon. Az asszony árult vetnivalót is. Vettünk párat vetni, párat enni. Azt mondta, nyersen is jó, főzve meg kicsit a fagyott krumplira emlékeztet. Mindkettőben igaza volt.

Öcsémmel is szóba került. Ő mondta, hogy szokták csinálni főzve vinaigrette mártással, meg pürének is, mint a krumplit. Aztán küldött 40 csicsókareceptet – franciául. . Első nekifutásra úgy gondoltam jó lesz az a vinaigrette-s.

Szóval: Megfőztem a csicsókát, mint a hajában főtt krumplit. (Elég sokáig főtt és szinte fekete lett a vize. Ez így jól van? Tudja valaki?)

Mikor meghűlt, leszedtem a héját, s kis darabokra vágtam. Olívaolajból, balzsamecetből, mustárból kis borssal, sóval megcsináltam a mártást, felkarikáztam pár szál újhagymát, belekevertem a csicsókával együtt. Nem mondom, hogy soha jobbat, de egész tűrhetőnek találtam. A vetnivalót meg Ferenc elvetette. S ha majd terem a kertben, akkor jó sok csicsókareceptet kipróbálok majd. Hát addig nem biztos. Azt hiszem, nem hatszor jobb a csicsóka, mint a krumpli, viszont hatszor olyan drága.

Céklasaláta

A hagyományos céklasalátához általában héjában sütött céklát használok. A megmosott céklákat kb. 1 órát sütöm héjában a sütőben magas hőfokon. Mikor kihűl, meghámozom, s felszeletelem. Sóval és ecettel, vízzel salátalevet készítek (cukor nem kell bele, mert a cékla elég édes), Beleforgatom a céklaszeleteket, őrölt köményt hintek rá, és ecetes tormát teszek bele. Még egyszer jól átkeverem. A sült cékla sok levet magába szív, ezért bőven tehetünk rá vizet.

Zellerkrém-leves

A minap a szárzeller szárát a párolóedényben megpároltam és a nagyobb részét elkészítettem zöldségételnek a sütőben (azt hiszem, ezt kéne csőbensültnek mondani - leírom ezt is, ha lesz rá időm), de pár darab zellert és a párolóvizet félretettem, mert valahogy az van bennem, hogy a zöldségek pároló vizében van a sok vitamin, amit csak úgy kiöntözünk. Hát én nem önöm ki, hanem ha van ilyen zöldséglé, abból mindig levest főzök.

Most is kevés olajon pároltam egy kis hagymát, fokhagymát, sárgarépát, petrezselyemgyökeret. Amikor megpárolódott, vékony karikákra belevágtam a már korábban megpárolt szárzellert és az egészet összeturmixoltam. sóval, borssal, őrölt szerecsendióval ízesítettem. Felöntöttem a zöldséglével, adtam hozzá még annyi vizet, hogy a leves megfelelő sűrűségű legyen, és összeforraltam. Tálaláskor tettem bele egy kis tejfölt, és szórtam rá apróra vágott snidlinget. (A múltkori levesgyöngy maradéka is jó lett volna hozzá, ha nem ebéd után jut eszembe, hogy még van az is.)

Hagymáskrumpli

A hagymáskrumpli akkor került terítékre, amikor „az égvilágon semmi nincs itthon”, amiből valami emberi fogyasztásra alkalmas táplálék előállítható. Mert ilyenkor azért hagyma meg krumpli azért még akad.

Ilyenkor öntök egy kis olajat a magasfalú tepsibe, zúzok bele fokhagymát, vágok bele mindenféle hagymát karikára, ami van itthon, megsózom, meghámozom a krumplit, vékony karikákra vágom, belekeverem az olajos hagymába, fűszerezem még szerecsendióval, borssal. Forró sütőbe teszem, s magas hőfokon sütöm kb. egy órát. Félidőben egyszer, aztán negyed óra múlva még egyszer átkeverem, hogy minden krumpli megpuhuljon.

Tehetünk rá reszelt sajtot, tejfölt, paradicsomszószt, ami éppen van még otthon. Különféle savanyúságok, zöld és egyéb színű saláták jók hozzá - az évszaktól és a spájz helyzetétől függően.

Én most petrezselymes tejfölt (az tejfölbe jócskán kevertem apróra vágott petrezselymet), egy kis medvehagymás napraforgókrémet (lásd tegnapi bejegyzés) és hagyományos céklasalátát adtam hozzá.