Franciaországban élő öcsémmel jól elpolemizáltunk azon, hogy a franciául le felnouil névre hallgató zöldségnek mi a magyar neve. Én azt állítottam, hogy édeskömény, ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy ánizskapor. Hát jó, abban igaza van, hogy sokkal jobban hasonlít a kaporra, mint a köményre, és ráadásul ánizs íze van, ezért legyen ánizskapor! Vagyis nevezzük annak, mert igazából mind a két szó ugyanazt a zöldséget takarja.
A lényeg, hogy a sülthús mellé nemcsak a szokásos krumplipürét készítettem el, hanem egy ánizskaprot is, mégpedig a következő módon.
Szétszedtem úgy, ahogy a rétegei voltak. A kaporszerű leveleit és az alsó kemény részét levágtam, s gőz fölött ("emeletes" párolóedényemben) puhára pároltam. (Nem néztem az órát, de nem lehetett sokkal több negyed óránál, de lehet, hogy még annyi sem volt. )
A megpuhult zöldségdarabokat egy tűzálló tálra tettem, meglocsoltam a sülthús szaftjával sajtot reszeltem rá, és a sütőben egy kicsit megpirítottam. Finom lett.
Te melyik nevén ismered ezt a zöldséget? Mit szoktál belőle készíteni?
Áginál ettem salátában ilyen zöldséget, de őszintén szólva nem igazán nyerte el a tetszésemet. Magyarán, megeszem, ha éppen ez van, de meg tudok élni nélküle. :) Egyébként gratula, látom nagyon beleéled magad a gasztroblog irásba. :)
VálaszTörlésAlíz, igen, most nagyon élvezem ezt a dolgot, s talán bele is rázódok hamarosan. :)
VálaszTörlés