Turbolyaleves

A múltkor Bogádon végre találtam turbolyát. Bár állítólag Egerágon is van, de amióta tudom a lelőhelyet, azóta nem volt időm elmenni a falunak arra a részére.

Nem túl sok bizalmam volt hozzá, mert az illata elég ánizsos, és ezt valahogy nehezen tudtam elképzelni főtt ételben, de belevágtam.
Végül is akár azt is mondhatnám, hogy egy sóskaleves változat lett belőle, de messze felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon érdekes ízhatású, kicsit savanykás üdítő ízű, különleges levest kaptam. Remek lett, szerintem. (Persze az én ízlésem szerint - ezért vigyázat! :)

Szóval lecsipegettem a turbolya leveleit. (Itt végezhettem volna gondosabb munkát is, mert néhány levélnyél azért belekerült az edénybe, ám ez nem kellett volna. Tehát legközelebb figyelni fogok, hogy szigorúan csak a levelek kerüljenek az ételbe.) Pár levél sóskát összevágtam, és ezt a bő marék zöldet megpároltam egy kiskanálnyi vajon. Meghintettem 1 kiskanál liszttel, sóztam, borsoztam, hozzáadtam annyi tejfölt, amennyit a liszt felvett annyira hogy jó mártásállagot kapjak.
A kis turbolyaszárrészek (levélnyelek) miatt úgy láttam, hogy pépesíteni lenne érdemes a nyert félkész ételt. Ezt meg is tettem, de azért még ez a művelet sem számolta fel teljesen a növényi szálakat. ezek után felengedte annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű ételt kapjak, és még főztem egy ideig. Végül egy kevés mézet tettem bele, hogy az ízek összesimuljanak és összevágott keménytojással tálaltam és egy kevés tejföllel. De tojás helyett pirított kenyérkockával, levesgyönggyel is el tudnám képzelni. Sőt, lehet, hogy még a grízgaluska is elmenne hozzá.