Rizsfelfújt (rizskoch)

Klasszikus desszert, de én inkább egy tartalmas leves után szoktam főételként adni. Ma is főztem egy jó gazdag (= sűrű :) ) frankfurti levest, s aztán ez volt utána a második fogás.

Amiből készült:

60 dkg rizs
1 l tej
3 dl víz
6 tojás
12 dkg cukor
12 dkg vaj + a tepsi kikenéséhez
2 cs vaníliáscukor v. 1/4 rúd vanília + a vaníliás porcukor a tetejére
2-szer 1 csipet só
2-3 ek zsemlemorzsa (prézli) a kivajazott tepsi meghintéséhez

Lehet még: 1 citrom reszelt héja,
10 dkg mazsola

Ahogy készült:
Egy nagy lábasban rizsre ráöntöttem a tejet és a vizet, beletettem egy csipet sót, és feltettem főni. Mielőtt éppen elfőtte volna a vizét lekapcsoltam a gázt, és így hagytam a rizst még meghűlt. (Ha vaníliarudat használunk és nem vaníliáscukrot akkor a vaníliadarabot is tegyük a fövő rizshez - ma éppen vaníliáscukrot használtam igazi vanília helyett. )

A vajat a cukorral és a 6 tojás sárgájával habosra kevertem. Belekevertem 2 cs. vaníliáscukrot is. Ha nem kapkodtam volna és nem felejtem el, akkor belereszeltem volna még 1 citrom héját is.

Ezt a masszát összekevertem a rizzsel. Felvertem habnak a 6 tojás fehérjét 1 csipet sóval, és óvatosan a rizses masszához kevertem.

Egy 25 x 40 cm-es kivajazott, morzsával meghintett tepsibe tettem a masszát, elsimítottam, és 220 fokos sütőben kb. 30 perc alatt megsütöttem. Vaníliás porcukorral megszórtam a tetejét.

(A vaníliás porcukor az igazi vaníliás cukor. Legalább is gyerekkoromban az volt. Nem is tudom, hogy miért is használok zacskósat is. Talán mert a receptek ezt szokták megadni. Tehát van egy jól záródó üvegedénykém. Ebben tartok porcukrot benne egy vaníliadarabbal. )


Készítettem a rizskochhoz egy híg vaníliapudingot is öntetnek.
1 cs. vaníliapudingot 1 liter tejjel és 3 ek cukorral (ez a tejmennyiség éppen duplája a zacskón feltüntetett tejnek) a zacskón szereplő elkészítési mód szerint megfőztem.


Természetesen lekvárral is finom. Ferencem éppen ezt a variációt próbálja itt. :)

Ez az étel nem figyel az ételtársításra. De aki az eMpszi karcsúsító étrendjét követi, egy-egy alkalommal tésztanapi desszertként nyugodt szívvel megengedhet magának belőle egy keveset, miután már jóllakott egy sokkal kedvezőbb kalóriasűrűségű főfogással. Sokkal hasznosabb, ha alkalmanként megengedünk magunknak egy-egy olyan ételt, amely nem figyel ugyan az ételtársításra, sőt még a kalóriatartalma is nagyobb, de igen kedveljük, mint ha ezektől szigorúan elzárnánk magunkat. Ha már megszoktunk az eMpszi étrendjét, úgysem fogjuk ezeket annyira kívánni. Az önsanyargatás felesleges. de a mértékletesség hasznos.