Rozmaringos padlizsánkaviár

Öcsém küldött egy csomó francia receptet tegnap. Azok között volt ez is. Volt hozzá minden itthon, kivéve a fleur de sel -t. De az is csak só. Mi más lehet a só, mint só. Azért egyszer megnézném. Persze minden csúcsgasztronómus azt mondaná most, hogy olyan paraszt vagyok, hogy még a fagyit is bicskával eszem, ha nem tudok ilyesmit értékelni. Hát igazából még nem is láttam, csak olvastam róla. Hogy a sótermés - a sólepárláskor - legminőségibb 4 %-a. talán 20 euró egy kiló. No, ez nincs ebben az én padlizsánomban. Csak a receptben volt. Ebben közönséges "parasztsó" van. És még:

2 padlizsán
4 evőkanál olaj
2 evőkanál méz
2 gerezd fokhagyma
4 ág rozmaring
és só
és ami nem szerepelt a receptben, de szerintem kellett bele: fél citrom leve.

A mézet egy kicsit megmelegítettem, hogy folyós legyen, belekevertem az olajat, belezúztam a fokhagymát, tettem bele sót, borsot, és jól összekevertem.

A padlizsánokat félbevágtam, bevagdostam, a rozmaringágat a közepükbe tettem, és a mézes keverékkel jól megkentem őket.

180 fokra előmelegített sütőben fél órát sütöttem.

Aztán amikor már meghűltek annyira, hogy meg tudtam fogni, kivettem belőle a rozmaringágat, kanállal kikaparta a padlizsánhúst a tálba, amiben még maradt egy kicsi a mézes-olajos-fokhagymás öntetből. Egy villával jól eldolgoztam a padlizsánhúst. Nekem még kívánkozott bele a citrom. Így nem fogtam vissza magam, belecsavartam egy felet a masszába. Sőt díszítésül egy kis héjat is reszeltem rá. (A rozmaringág csak díszítés.)

Az étel fő tömegét adó padlizsán semleges étel, de ez az étel leginkább pirítóssal finom, így tésztanapi hidegvacsorának ajánlanám leginkább (pirítóssal persze. :) ) .