Csülkös bableves

Mostanában nem annyira az eMpszi étrendje, sokkal inkább a Franciaországban élő, s ritkán hazalátogató öcsém kívánságai határozzák meg, hogy mit is főzzek. Nos, a csülkös bableves az egyik tipikusan olyan étel, amit nem ajánlok az ételtársításra figyelőknek, viszont elég magas a népszerűségi indexe a családunk körében, ezért olykor előfordul az asztalunkon, így azt gondolom, itt is helye van (hiszen ez az örömfőzés blogja :))) ).

Hozzávalók: 0,5 kg fehér bab, 1 db füstölt hátsócsülök, 2 db petrezselyemgyökér, 4 db sárgarépa, 2 közepes fej vöröshagyma, 5 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál őrölt pirospaprika.

Elkészítése: A babot és a csülköt megmossunk és előző este beáztatjuk (Ha a füstölt csülök friss, akkor nem szükséges beáztatni.) Másnap annyi friss vízben, amennyi ellepi feltesszük főni.

A forrástól számított kb. egyórányi fövés után beletesszük a hagymákat és a zöldséget is, rászórjuk a paprikát és lassú tűzön addig főzzük, amíg a bab is, a hús is alaposan megpuhul. Rántást készíteni bele teljesen felesleges. Ha eléggé megfőzzük a babot, lesz néhány szem, mely szét is fő annyira, hogy ez kellő sűrűséget adjon a levesnek. Ha kész a leves, a csülköt emeljük ki óvatosan, vegyük ki belőle a csontot, daraboljuk össze a húst, s tálaláskor adjuk a leves mellé. Sós fonottkaláccsal, vagy kifőtt metélttésztával tálalhatjuk. Igény szerint tejfölt is adhatunk hozzá. Sózni nem kell, mert a füstölt csülök elég sós.

Az eMpszi étrendjében ez az étel nem szerepel. (Ha már hosszabb ideje étkezünk az ételtársítás szerint, valószínű, nem is kívánjuk ezt az összeállítást. (Én pl. már nem tudom megenni a húst a babbal, nem esik jól.) De erről is az a véleményem, hogy ha jólesik, és egyszer-egyszer eszünk egy keveset egy-egy ilyen ételből, még nem nem dől össze a világ. Ha figyelünk a testünk reakcióira, akkor érezni fogjuk, hogy mi a jobb nekünk. (A magunkra fordított gondoskodó, őszinte figyelem a fontos.) Ha nagyon szeretjük ezt az ételt, viszonylag praktikus kompromisszumnak tartom, hogy ne együnk húst a leveshez, akkor nem olyan nehéz az étel. Megoldható úgy, hogy pl. ebédre együnk a levesből hús nélkül, vacsorára meg együnk a csülökből jó sok salátával.
Ez a fogás a hagyományos paraszti konyha jellegzetes étele. Az erős fizikai munkát végző emberek étrendjében megvolt a maga helye. Ma már inkább olyan alkalmakkor főzzük, amikor nagyobb társaság gyűlik össze egy kis vidám együttevésre. Akármilyen finom, nem hasznos túl gyakran készíteni.