Mézespogácsa

Ez a mézes eredetileg nem karácsonyi sütemény volt. A nagymamám disznóvágásra sütötte a reggeli pálinkázáshoz. De valahogy úgy alakult, hogy ez vált a mi karácsonyi mézesünkké, a rácsossal együtt az elmaradhatatlan karácsonyi aprósüteménnyé. Bár inkább adventi mint karácsonyi, hiszen pl. mindig ezt kapják a betlehemezők. Ezt kapták ma is. Meg szezámmagos kiflit. De arról majd máskor. :)

Szóval a mézes:

Hozzávalók:
Fél liter (32 dkg) liszt. Fele búzaliszt fele rozsliszt. 16 dkg cukor, 4 evőkanál méz (16 dkg), 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 0,5 kiskanál szódabikarbóna, 2 egész tojás + 1 tojás a kenéshez, egy marék dió.

Elkészítése:
A hozzávalókat összegyúrjuk, vizes kézzel (mert nagyon ragad) üdítőskupaknyi golyókat formázunk a masszából, a növekedésnek helyet hagyva tesszük a tepsibe, megkenjük felvert tojással, s egy negyed diót teszünk a tetejére. Lassú tűzön sütjük.

Nekem sajnos nincs türelem ahhoz, hogy a ragacsos masszából golyókat formáljak. Azt találtam ki, hogy vizes kiskanállal kiveszek egy adagot, s egy másik kiskanállal nagyjából eligazítom a sütőpapíron. Nem lesznek ugyan olyan szépek, mintha szép golyócskákból sülnének, de nem is csúnyábbak annyival, hogy nekem megérné a ragacsozás. :)

Az eMpszi étrendje szerint - mint minden más sütemény ez is - tésztanapra ajánlott.