Az első lépés

Reggel - reggeli

délben - ebéd

este -vacsora

Ennyi! S közben nulla kalória! Ez a titok nyitja!

Akkor vágjunk bele!

Mint mondtam, az alap, a titok nyitja, az evésidők szokásának kialakítása. Itt dől el, hogy komolyan gondoljuk-e, hogy változtatni akarunk az eddigieken.

Rengeteg téveszme vezet félre bennünket ezen a téren. Szinte törvényként hangoztatják a „sokszor keveset” elvet. Nos, ennél károsabb tanácsot nem igen adhatnának a túlsúlyos embereknek. Nagyon sokat írtam már arról, hogy mekkora tévedésnek tartom ezt a dolgot, és még sokat beszélek erről ezután is. Tény, hogy egy egészséges felnőtt embernek, főleg annak, aki nem is végez kemény fizikai munkát, bőven elég lenne akár napi egyszeri étkezés is. De ezt azért nem ajánlom. Maradjunk a jól bevált reggeli-ebéd-vacsora hármasánál. Ám ennél több evésre semmi szükségünk.

Ebben a három evésidőben azonban csak az evésre figyeljünk! Ha ki akarunk keveredni a kilók csapdájából, akkor ennyit érdemes megadnunk a szabadságért. Ennyit? Mennyit is? Három rendes evésre való időt.

Ám a reggelin, ebéden vacsorán kívül semmit, szó szerint semmit se együnk. Még egy cukrot sem, amiben két kalória van, és még egy korty kalóriatartalmú italt sem, még akkor sem, ha 100%-os nagyon-nagyon egészséges gyümölcsitalról vagy egyéb csodaszerről van is szó. Mert itt nem is az számít, hogy hány kalória, hanem az, hogy megszokja a szervezetünk, hogy mikor számíthat ennivalóra vagy bármi egyéb kalóriára és mikor nem. Ha pár napig nagyon következetesek vagyunk ennek az elvnek a megtartásában, akkor hamarosan kialakul bennünk egy olyan feltételes reflex, hogy evésidőn kívül eszünkbe sem fog jutni, hogy együnk. És ez lesz a döntő változás.

Itt most fontos, hogy szilárd legyen az elhatározásunk. Lássunk reálisan! Arról van szó, hogy lesz a napunkban 4-5 olyan óra, amikor nem eszünk semmit. Kibír ennyit egy felnőtt ember? :)

Talán nem is gondolnánk, hogy mennyire fontos, hogy alkalomadtán bekaphassunk egy-egy falatot. Annyira megszoktuk ezt, hogy néha furcsán nehéz nélküle. Ezért lesz nagy segítségünkre a Salvus gyógyvíz. Nagyon hasznos, ha egy kis üdítős üvegben mindig a kezünk ügyében tartunk belőle egy keveset. Amikor evésidőn kívül úgy érezzük, muszáj lenne legalább egy falatot ennünk, mert „leesett a vércukrunk”, mert „ránk tört a farkas éhség”, mert úgy megsajdult a gyomrunk, hogy csak egy falat étel nyugtatná meg, ha hirtelen elönt a gyomorsav, vagy csak azért, mert nem is tudjuk, mihez is kezdjünk, szóval mindezekben és az ehhez hasonló esetekben egy-egy korty Salvus gyógyvíz segít. Egyetlen korty elegendő, hogy lenyugtassa a gyomrunkat. Lenyugtassa a háborgást, megszüntesse a rossz érzést. És ezekkel a kortyokkal szépen eljutunk az evésidőkig. Ezeken a kortyokon , mint a cölöpökön a mocsárban lépdelhetünk, és elérhetünk a számunkra sokkal hasznosabb szokások szárazföldjére.

Evésidőkben pedig szépen nyugodtan, örömmel és figyelemmel együk meg, amit szeretnénk. Szépen lassan, tiszta lelkiismerettel. Mert nem büntetésben vagyunk, sőt… Egy izgalmas utazásra indultunk.

És ha ittunk egy kortyot a gyógyvízből (szó szerint elég egyetlen korty), utána álljunk meg egy pillanatra, és szenteljünk pár másodpercet magunkra. Mi okozta vajon, hogy így ránk tört ez a kellemetlen érzés? Mi jutott eszünkbe? Ki szólt hozzánk? Mit mondott? Mit kellett volna megtennünk, amihez nem volt kedvünk, vagy mit szerettünk volna megtenni, amit nem tehettünk meg? Csak őszintén! Csak úgy érdemes. Most nem arról van szó, hogy le akarunk adni pár kilót, ahhoz akár fogyókúrázhatnánk is. Most arról van szó, hogy szeretnénk végleg leszámolni egy idegesítő kellemetlenséggel. Tehát van magunkra néhány másodpercünk, és van annyi bátorságunk is, hogy erre egy kis figyelmet fordítsunk?

Vegyük elő a kis kockás füzetünket, és írjuk fel az időpontot, s azt, hogy milyen körülmények között éreztünk késztetést az evésre. Ezek a kis feljegyzése körözőlevéllé válnak, mellyel felismerjük és elfogjuk az evésre felbujtó ismeretlen tettest.

Tehát az első lépés, mely január 2-a feladata, hogy csak evésidőben együnk. Együnk háromszor rendesen. Ülve, nyugodtan, magunkra és az ételre figyelve. És evésidőn kívül, ha eszünkbe jut az evés, igyunk egy korty gyógyvizet. Álljunk meg pár másodpercre, és nézzünk magunkba: Most mi késztetett evésre? És amit válaszul találunk magunkban, jegyezzük fel a füzetükbe.

Sok sikert! Holnap folytatjuk.