Az ötödik lépés: a négynapos ciklusok

A négynapos ciklusokból álló étkezés az úgynevezett 90 napos diétából került át az eMpszi étkezési ajánlásai közé. Itt azonban a napokat egyszerűen húsnapnak, zöldségnapnak, tésztanapnak és gyümölcsnapnak nevezzük. A tudományoskodásnak még a látszatát is el akarom kerülni, ezért nem mondok olyasmit, hogy fehérjenap meg keményítőnap. Ez az étrend a hétköznapi tapasztalatokból született, nem tudományos kutatások eredményeként. Ezzel együtt a tudományhoz értők is megfelelőnek találták.

Így az eMpszi ajánlása szerint húsnapon ebédre és vacsorára olyan ételeket együnk, melynek negyedrésze hús és/vagy tejtermék, tojás, háromnegyed része semleges zöldség.

Zöldségnapon az ennivalónk 25%-a legyen magas keményítő tartalmú növény (krumpli, bab, borsó, rizs, kukorica stb) és a háromnegyed része pedig itt is a semleges csoportból kikerülő zöldség.

A tésztanap az engedmények napja. Ekkor együnk édességet, ha kívánjuk. (De nem kötelező!) Ez az a nap, amikor „megpihenünk” a szabályok útján. De nagyon hasznos, ha ezen a napon is a táplálékunk háromnegyedét a semleges ételcsoportba tartozó zöldségek teszik ki. Ha figyelünk a kalóriasűrűségre, az étkezésünk kiegyensúlyozottságára, ez hosszú távon és rövidtávon egyaránt megéri.

A tésztanapot gyümölcsnap követi. Ezen a napon mindhárom étkezéskor ennivalónk legnagyobb része friss gyümölcsből álljon. Ezt egészítjük ki aszalt gyümölccsel és olajos magvakkal. Egyéb ételcsoportba tartozó ennivalót ezen a napon nem eszünk.

Az egyes napokról azonban a későbbiekben még sokat beszélünk.

A négynapos ciklusok betartásának haszna: kalóriaszámolgatás és egyéb méricskélés nélkül teszi lehetővé a kiegyensúlyozott táplálkozást. Azzal, hogy ez az étrend minden negyedik napon engedi a tészták, édességek fogyasztását, nagyon sokak számára elviselhetővé teszi a szabályokat, s a hosszabb ideig tartó súlycsökkenési folyamatban is könnyebb kitartani.

Ennek az étrendnek az is fontos része, hogy a meglévő étkezési szokásainkból indul ki. Igazából csak átszervezi, ésszerűen csoportosítja azokat az ételeket, melyeket enni szoktunk. Nagyon fontos, hogy a saját ízlésünket követve készítsük az ételeket. Apróbb dolgokat változtassunk, ezek sokszor nagyon hasznosak, és mégsem befolyásolják döntően az ételek ízét. Ez nagyon lényeges szempont. Mindenkinek fontosak a megszokott ízek. Szeretünk ugyan új dolgokat kipróbálni, de szükségünk van a megszokottakra is. Ezért azt javaslom, hogy az általam leírt receptek fűszerezését mindenki igazítsa a saját ízléséhez.

Szinte észrevétlen változtatás, ha elhagyjuk a lisztet a főzelékekből. Hogy ezt mikor hogyan, majd alkalomadtán mondom. Arra is figyelünk, hogy ne főzzünk zsírosan, azaz bánjunk takarékosan bármiféle zsiradékkal. De a zsírokat teljesen elhagyni nem lehet. Nem csak az ételek íze miatt, hanem a zsírban oldódó vitaminoknak is szükségük van erre az összetevőre. A zsírokkal kapcsolatban is teszek majd alkalmanként megjegyzést az adott receptnél.

Mivel megtartottam a 90 naposnak azt az ajánlását, hogy kezdjünk húsnappal, ezért a gyümölcsreggelik után ma egy húsnapi ételt ajánlok holnapra (csütörtökre). Legyen ez egy nagyon hagyományos ételt: a töltött káposzta. Így látjuk majd azt is, hogy erre az ételre (mint számtalan egyéb társra) teljesen jogtalanul került az „egészségtelen étel” bélyeg.

Egyébként is maradjunk egy pillanatra az „egészségtelen” étel fogalmánál. Ezt kizárólag akkor mondhatjuk egy táplálékra, ha az művi úton előállított, természetidegen dolgokat tartalmaz, vagy akkor, ha az összetevők aránya nem megfelelő. A zsír sem egészségtelen a megfelelő mennyiségben. A mértéktelenség teszi azzá. De erről is beszélünk majd még.

Tehát, ha a töltött káposzta jó körülmények között felnőtt, természetes úton savanyított káposztából, egészséges módon nevelt disznó húsából, megfelelő arányokkal készül, akkor nagyon is helyénvaló étel, és kifogástalan húsnapi fogás az eMpszi étrendje szerint.

A húsnapi ételek mellé maximum egy-egy szelet kenyeret javaslok enni ebédre ill. vacsorára. Ez is befolyásolja, hogy mennyi zsírt tudunk elfogyasztani. Mert gondolom, zsírt magában senki nem kíván enni. Annyit meg, amennyit egy étkezésre egy szelet (4-5 dkg) kenyérrel megeszik, nyugodtan meg is ehet.

Lesz még szó az étkezési babonákról, de most eszembe jut egy nagyon durva ezek közül, jó, ha minél előbb kidobjuk a szemétre. Sokaktól hallottam már, hogy attól hízott meg, hogy jóízűen eszik. Bocsánat a szóért, de ez marhaság (hogy csúnyábbat ne mondjak). Persze, a jóízű evés nem lehet a zabálás szinonimája. A jóízű evés az, amikor örömmel eszünk, élvezzük az ízeket, örülünk az ételnek. Nos, ez nem hogy hizlalna, hanem éppen ez az egyik feltétele az ideális testsúly elérésének.

No, de megint kezdek nagyon elkalandozni. Nézzük akkor a mai receptünket!

Töltött káposzta

Hozzávalók: Fél kg darált sertéshús (pl. comb), 4 dkg (tényleg négy, ennyi bőven elég) rizs, 0,5 kiskanál őrölt bors, 1 egész tojás, 4 gerezd fokhagyma, 1 kg vékonyra szeletelt savanyúkáposzta („aprókáposzta”), 12 db savanyúkáposzta-levél, 2 kisebb vagy 1 nagyobb vöröshagyma, 1 tyúktojásnyi (liba- vagy kacsa-) zsír, 1 evőkanál őrölt pirospaprika. A tálaláshoz 12 kiskanál tejföl.

Elkészítése: Ha a káposzta túl savanyú lenne, akkor átmossuk. A káposztalevelek vastag ereit kivágjuk. (Ezt jó alaposan összeaprítva hozzáadhatjuk az aprókáposztához.)

A darált húshoz adjuk a zúzott fokhagymát, a borsot, az egész tojást, a nyers rizst (ezt akár el is hagyhatjuk), és 10 dkg aprókáposztát. Az egészet jól összedolgozzuk. 12 gombócot formálunk a masszából, és a gombócokat becsomagoljuk a káposztalevelekbe.

A hagymát apróra vágjuk, és elkezdjük a zsíron dinsztelni. Hozzáadunk 10 dkg aprókáposztát, és együtt dinszteljük, amíg zsírjára sül. Akkor félrevesszük az edényt, a készülő ételhez adjuk az őrölt paprikát, és felengedjük kb. 3 dl vízzel. A maradék aprókáposzta felét elterítjük az edény alján, erre rásorakoztatjuk a megtöltött káposztaleveleket, majd rátesszük az aprókáposzta másik felét. Ha kell, öntünk még hozzá egy kis vizet, hogy éppen ellepje a káposztát. Fedő alatt, lassú tűzön másfél, két óra alatt készre főzzük, tálaláskor tejfölt adunk hozzá.

Megjegyzés: Sokan rántást is készítenek a töltött káposztára, illetve mindenféle jó zsíros és bőrös húsokat is főznek együtt a töltelékekkel. A rántás teljesen felesleges, sőt, szerintem tompítja az étel ízét, így rontja a minőségét. A rántásnak nyilván az volt a szerepe, hogy kedvező árban növelje az étel tömegét. A bőrös, zsíros húsok az étel ízének nyilván jót tennének, de az alakunknak kevésbé. Így amennyire lehet, mellőzzük ezeket, vagy csak nagyon mértékkel főzzünk bele. A hozzávalókhoz szándékosan nem vettem fel ezeket.

Nem véletlenül mondtam zsírt az elkészítéshez és nem olajat vagy egyéb zsiradékot. Ennek az ételnek a karakteréhez nekem hozzátartozik, hogy zsíron, lehetőleg liba- vagy kacsazsíron piruljon a hagyma. De természetesen nem „kell” így csinálni, ha valaki pl. olajjal szokta meg, nyugodtan főzze úgy. A liba- vagy kacsazsírt azért szoktam választani, mert ezeknek az íze még jobbá teszi ezt az ételt, egy plusz ízt ad hozzá.

A sót sem véletlenül hagytam ki a hozzávalók közül, mert a savanyúkáposztában már eleve benne lévő só elegendő ebbe az ételbe.

A töltött káposzta rántás és zsíros húsok nélkül kiváló, hibátlan húsnapi étel. Tálaláskor töltelékenként egy-egy kiskanál tejföl nyugodtan megengedhető.

Az ötödik lépésben a négynapos ciklusokkal kezdtünk ismerkedni.

A négynapos ciklusokban ebédre és vacsorára a nap jellegének megfelelő legyen az ennivalónk kb. egynegyede, a háromnegyed rész pedig a semleges zöldségekből kerüljön ki. Természetesen nem mérnöki pontossággal kiszámított arányokról beszélek. Bőven elegendő, ha „csak úgy érzéssel” igyekszünk biztosítani a kiegyensúlyozottságot. Életszerűtlen lenne, ha ezután mérleggel és táblázatokkal a hónunk alatt rohangálnánk.

Holnap zöldségnapi étellel folytatjuk.