Nagyszerű Lukács Lizától kaptam néhány nagyszerű levelet. Nagyszerű Lukács Liza írt egy nagyszerű könyvet, amit októberben kedvesen el is küldött nekem dedikálva.
Nagyszerű Lukács Liza szerint én abból használom az ötleteit, például a pszichés és testi éhség elkülönítéséhez.
Természetesen ez igaz, hiszen az alábbi 2009-es cikkemet is az ő 2010-es könyvéből írtam: . http://www.noi.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=63067 .
Természetesen a motiváció témakörét is ebből a könyvből vettem át a 2008-as könyvembe, csak ott még a „Miért?”-ként szerepelt a harmadik fejezetben.
Bár az „Evés közben csak egyél” szófordulat szó szerint, azt hiszem, nem szerepel a blogomban, mégis elismerem, hogy szó szerinti átvétel tőle.
Ezúton kérek elnézést nagyszerű Lukács Lizától, hogy ilyen aljas módon plagizálom már előre az ő eredményeit. Természetesen a továbbiakban is akárhova odaírom a nevét hivatkozásként, ahova csak kéri.
Elég ijesztően hangzik, amit írt: „a jogi út bevonása” és „HITELT ÉRDEMLŐEN” meg „jelezni fogom a tárhelyszolgáltatónak a szerzői jogsértést és kérem a teljes tartalom eltávolítását.”, így a továbbiakban azt is elismerem, hogy a két fiamat is ő szülte, ha kéri :).
Elismerem, hogy nagyszerű Lukács Lizának jobbak az ügyvédei, mint nekem, biztos meg tudná szüntettetni a blogomat. Van fontosabb dolgom, mint hogy vele harcoljak, legyen igaza, ha neki ez olyan nagyon fontos! :).
Nagyszerű dr. Lukács Liza nagyszerű könyve:
Lukács L., Ágytól-asztaltól... Máshogy Humán szolgáltató Bt. Budapest, 2010
Nehogy megint hiányolja a hivatkozást.
Eddig nem sikerült, de most már tényleg el fogom olvasni ezt a könyvet, legalább tudom, hogy mit plagizálok :).
Sajnos én csak egy kisember vagyok, a jogászok hatalma nem mögöttem van. Ha megszűnik a blogom, az ezért volt.
Azért még szeretnék írni Nektek, hogy átadhassam a tapasztalataimat, hátha az én megélt nehézségeim és gondolataim csökkenteni tudják a ti feleslegesen cipelt terheiteket. Nem akarok tudományos babérokra törni, hivatkozok én bárkire, akinek ez annyira fontos, hogy így vádaskodni és fenyegetőzni sem restell. Felőlem akár ő is learathatja a babérjaimat.
Aki kíváncsi az ezt kiváltó egész levélváltásra, elolvashatja itt:
Nem szoktam meg, hogy azért bántsanak, amit el sem követtem, így nem sokat aludtam az éjjel. Pedig a kialvatlanság hizlal. Majd beszélünk egyszer erről is. (?) De most inkább beszéljünk a felelősségről (ezt szó szerint plagizálom – a saját könyvemből, így talán nagyszerű Lukács Liza sem köthet bele. Lehet, hogy eztán már nem is írhatok új gondolatokat, hátha más már írt valami hasonlót?)
*************************
És most az aminek talán értelme is van:
A tizennegyedik lépés: A felelősség
A szeretet nagyon komoly és tekintélyes útitársa a felelősség. Az ember elsősorban önmagáért felelős: a gondolataiért, a szavaiért, a cselekedeteiért. A felnőtt ember felelős. Felelős a rábízottakért is. Hogyan tudnánk felelősséget vállalni másért, ha magunkért sem tudunk, ha nem akarunk? Csak az felnőtt, aki felelősséget vállal. Az hibáztat mindig mást, aki nem tudott felnőni. De még most sem késő. Soha nem késő, amíg életben vagyunk – függetlenül attól, hogy hány évet éltünk másként… Persze felelősséget vállalni – ugyanúgy, mint változtatni – fárasztó, nehéz, és önfegyelmet igényel. De ha ezt a szakadékot nem ugorjuk meg, akkor vén, árva kisgyerekként a kifogások völgyében tengetjük napjainkat. De tulajdonképpen ezt is lehet, ha ezt szeretnénk… (Bár – szerintem – azért a talentumainkkal az út végén így is el kell számolnunk.)
Fontos még, hogy megint szombatra írom ezt a bejegyzést. A szombat a méredzkedés napja. Ez a nap nehéz is és könnyű is, de mindenképpen izgalmas.
És a zöldségnapi ajánlatom:
Feleséges sárgaborsó
Szégyen ide-szégyen oda, én még életemben nem főztem sárgaborsót. De arra sem emlékszem, hogy otthon valaha ettem volna. Viszont annál többet ettem belőle a napköziben, menzán, üzemi konyhán. Hát, mit mondjak, nem tartozott a kedvenceim közé (hogy finoman fogalmazzak.) Viszont már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy ki kellene próbálni. Van a csarnokban egy árus, mindenféle hüvelyest és gabonát árul. Úgy gondoltam, szépen sorra veszem a kínálatát. Az utolsó lökést azt adta, hogy Ottisnál megláttam a sárgaborsófasírtot. Az fokozta még a motivációt, hogy úgy mint ő, én is kaptam karácsonyra indiai fűszerkeveréket. Hát ezt „égi jelnek” tekintettem arra, hogy itt a sárgaborsófőzés ideje. Vettem is fél kilót a csarnokban.
Ahogy Ottis írja (jan. 4-i bejegyzés), be is áztattam, igaz, egy kicsit hosszabb idő, majdnem 24 óra lett a 12 óra áztatásból, Sőt meg is forraltam, nehogy már a végén még kicsírázzon mire sorra kerül. De annyira soknak tűnt, mikor megszívta magát vízzel, úgy gondoltam, hogy csak a feléből csinálok fasírtot, a másik feléből meg főzeléket.
No, mint mindig, most is csak emlékezetből fogtam hozzá, így nem egészen olyan lett, mint Ottisnál, de hát a főzés népköltészet ugyebár, változatokban él. :) Ja, és a főzelék is csak úgy "gondolom szerint" készült. Nos, ez nem ártott neki, mert sokkal jobb lett, mint ahogy az emlékeimben a sárgaborsófőzelék élt.
Azért ez a név, mert azon a környéken, ahol gyerekkoromban aktunk, szokás volt feleséges babot főzni. Ez olyan dolog volt, hogy a babból levest és főzeléket is főztek egy ebédre. Erről jutott eszembe a cím, mert a sárgaborsó köret is, felét is ebben az ételben.
Sárgaborsó-főzelék
Hozzávalók: A sárgaborsó főzelékhez: 25 dkg sárgaborsó, 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olaj, 2 kávéskanál só, 1 kiskanál csípős pirospaprika krém, 3 babérlevél.
Elkészítése: A sárgaborsót beáztatjuk legalább 12 órára. A hagymát apróra vágva az olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a beáztatott borsót, sózzuk, hozzáadjuk a babérlevelet, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepi, és lassú tűzön kb. egy órát főzzük. Hagyjuk egy kicsit hűlni, kivesszük belőle a babérlevelet, belezúzzuk a fokhagymát, beletesszük a paprikakrémet, jól összekeverjük, és a felét leturmixoljuk. ismét összekeverjük, és összeforraljuk.
Sárgaborsó-fasírt
Hozzávalók : 25 dkg sárgaborsó beáztatva, fél fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál zöld curry indiai fűszerkeverék, só, 2 evőkanál prézli, 1 egész tojás. 2 dl olaj a sütéshez.
Elkészítse: A borsó háromnegyed részét leturmixoljuk, ősszekeverjük a turmixolatlan résszel és a a többi hozzávalóval. Egy kicsit állni hagyjuk, majd forró olajban kisültjük. (Kanállal kis halmokat teszünk az olajba, eligazgatjuk, majd ügyesen megfordítjuk, ha az egyik fele megsült.)
Együtt tálaljukat a főzeléket a fasírttal, és téli savanyúságokat adunk mellé.
A tizennegyedik lépésben a felelősség kérdéséről gondolkoztunk.
És megcsináljuk a második mérést.
Holnap folytatjuk – ha hagyják.
Remélem hagyják! Kicsit szomorú lettem ettől az egésztől....pedig nem is engem bántottak.
VálaszTörlésSajnálom, hogy ilyennek voltál/vagy kitéve.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz a blog nem szűnhet meg, ha igen, akkor majd lesz másik, ahol tudunk beszélgetni. Ez csak technika kérdése. Ha sok embernek fontos a személyes törődés, a kedves szavak, ha ettől jobb az egészségünk testileg is és lelkileg is, ha van valami jó, akkor miért kell jönni a támadásnak? Mint kint a világban, ott is ez van. Ha valaki valami jót tesz, biztosan jönnek a rosszakarók. De mindig a jó győz, ahol a szeretet van, a szeretet ellen nem lehet tenni semmit, mert mindig győztes a gyűlölet felett.
VálaszTörlésA súlygörbéről annyit, hogy lehet egy egyszerű táblázat is, ahol bal oldalon a nevek, felül a szombati dátumok, mi elküldjük Neked a szombat reggeli súlyunkat emailban, és Te szépen beirod, és mindenki láthatja. Ha csak a súlyt látjuk, már az is nagyon jó. Én 90 kg-ról indultam január 2-án, és ma voltam 87,5 kg, és nagyon boldog, hogy végre lefele megy a súlygörbám. És ez is egy motiváció, hogy látom, ha betartom a szabályokat, akkor lefele megy a súlyom. ÉS EHHEZ NAGY SEGITSÉG EZ A BLOG, KÖSZÖNÖM SZÉPEN! ÉS SZÁMITOK A TOVÁBBI SEGITSÉGRE, AKÁR ITT, AKÁR MÁSHOL, DE VELETEK!
Ne aggódj, téged a szíved vezetett, nem volt benned ártó szándék.
VálaszTörlésEgyébként van úgy, hogy két ember egy adott információs(szellemi) mezőből képes a ráhangoltság okán azonos összefüggéseket lehívni, van ilyen, csakhogy tudjunk róla:)és ezt most komolyan mondom!
Minden rendben van és lesz!
Kedves Látogatók!
VálaszTörlésNem szeretném megszüntetni Gyöngyi blogját. Mindössze annyit kértem (és kérek a továbbaikban is tőle) egy személyes emailben, hogy tartsa be a közlés szabályait. Sajnos, ez még mindig nem megy neki, mert fogalma sincs róla hogyan kell azt csinálni.
Az, hogy ő erre így reagált...döntse el mindenki saját értékítélete szerint mit jelent.
Én a továbbiakban nem fogok ezekre személyesen reagálni, nem tartom méltónak.
Üdvözlettel:
Lukács Liza
Én majd vasárnap mérek. Holnap még lesz egy húzós napunk, hátha belefogyok:)
VálaszTörlésAztán remélem, mikor hazaérünk itt találok mindenkit.
Elkepeszto szamomra, amit itt olvastam.
VálaszTörlésMilyen regen volt Gyongyi ami Veled tortent. Mennyi harc, kuzdelem kellett, hogy olyan SAJAT tapasztalatokat tudj szerezni, amiket batran atadhatsz "raszorulo" embertarsaknak.
Lukács Liza vadjairol volt ferjem jutott eszembe.
Kitalalta, hogy toltsunk ki egy IQ tesztet. A teszt megirasat EN KEZDTEM el, majd o kovetkezett. Amikor kiderult az eredmenybol, hogy az enyem par ponttal jobb lett, azonnal jott a vadaskodas, hogy az overol masoltam! :D
En olvastam a konyvedet, ami a Te eletedrol szol.
Van Neked annyi sajat tapasztalatod, hogy nem kell elvenned masok gondolatait. Hulyeseg plagizalassak vadolni valakit, mert az mondja, hogy "kek az eg!", mert ezt mar valaki szinten mondta. Ugy erzem a leirtakbol es az emailekbol, hogy Lukács Liza tulreagal dolgokat. Azert egy blog beszuntetesehez nem alaptalan vadaskodasok kellenek, hanem konkret tenyek, amivel a kedves irono az en olvasatomban nem rendelkezik.
Lehet, hogy Dr. Lukács Liza szakpszichologus kedvenc temakore az evessel, fogyassal kapcsolatos, de azert engedtessek meg, hogy ebben a temakorben masok is publikaljanak sajat eletukbol nyert tapasztalatokat.
Mas........
Remekul nez ki ez a fasirt..... es ujabb 1 kilotol szabadultam meg! :)
Kati! Neked is gratulalok.... ugye milyen jo lefele haladni....... :)
Koszonom Gyongyi a sok segitseget! :)
Basszus, most ebben a helyben eldobom az agyam! Hogy tud valaki ennyire aljas lenni?! Egyébként is plágiumnak az számít - ez mindenhol így van a világon - ha egy mű szövegének 30 százaléka bizonyíthatóan azonos egy másik műével. Tudja ezt bizonyítani a "nagyszerű" pszichológus?! Másrészt, neked konkrét bizonyítékaid vannak sokkal azelőttről, ahogy az ő könyve megjelent a módszered hatékonyságáról. Ezt tanúsíthatom én a Krónikában korábban megjelent cikkeimmel, illetve tanúsíthatja Ildikó, aki az orvosa volt a szárhegyi pszichowellness-tábornak. Gyöngyi, ha gondolod, szívesen írok egy levelet mellékelve az összes cikkemet, illetve Ildikóval is írathatok egy szakvéleményt a táborról és az ott tapasztaltakról, hogy elküldjük ennek a nőnek. (Privátlevélben is megírhattam volna mindezt, de úgy vélem, ebben a helyzetben nem árt, ha más is olvassa a véleményemet.)
VálaszTörlésMég valami, most, hogy átolvastam a levelezésedet dr. Lukács Lizával: olcsó és ócska reklámfogásnak tartom, hogy a Te ismertségedet és tapasztalataidat akarja meglovagolni azzal, hogy alaptalanul vádaskodik. Ez éppen olyan, mint amikor a szörfös meglovagolja a tengerből kiemelkedő hullámot. Ám azt mindenki tudja: noha felül a szörfös és alul a tenger, attól a víz az úr! Híjjjj, basszus! Hát máris Petőfit plagizálom - gondolatilag. Vajon a szerzői jogainak örökösei olvassák-e ezt a megjegyzést és beperelnek-e érte?! Ha netán igen, akkor felhívom rá a figyelmüket, hogy ezt a szófordulatot előttem már Hofi Géza is plagizálta, s majd velem együtt post mortem őt is állítsák ítélőszék elé.
VálaszTörlésnem értem, hogy a nagyszerű Lizának miért nem fér a fejébe, hogy te előbb írtad a könyvet???...
VálaszTörlésmiért nem te fogadsz ügyvédet, hogy Liza pár évvel később ugyanazt írta mint te???
valóban, szomorú ez az egész...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉdes Istenem, mire jövök...
VálaszTörlésCsupán egyetlen kérdés merült fel bennem: KI PLAGIZÁL KIT???????????
Gyöngyi könyvét már tavalyelőtt olvastam, ezek a kifejezések, amiket itt a blogon is használ, mind benne vannak, tehát jogosan használja őket.
Gyöngyi, érdemes lenne utánanézned, Magyarországon hogy is van ez a dolog a szerzői jogsértéssel?! Mert ezek szerint dr. Liza könyve a tiednek a majdnem teljes plágiuma!!!!!!!
És meg ne próbálj hivatkozni rá! Amiért ő éppen orvos, azért nincs nagyobb hitele, mint a te megélt, tapasztalt élményeidnek!
sedith!
VálaszTörlésA pszichologus nem orvos! Az a pszichiater!
A pszichologusok kulonbozo egyetemeken 5 ev alatt sajatitjak el a tudomanyukat. Majd + 2 ev tanulas utan lehet valaki szakpszichologus.
De itt is le van irva:
"A végzett pszichológus számára két egymástól elkülönülő út kínálkozik: az alkalmazott pszichológia vagy a kísérleti pszichológia útja. Vagyis végezhetsz pszichológiai munkát a gyakorlatban terapeutaként, vagy -folytatva az egyetemek által jobbára nyújtott utat- lehetsz kutató. Az utóbbi pályát érdemes az egyetemen maradva doktori iskolában (PhD) kezdeni.
A pszichológia gyakorlati (alkalmazott) területe nagyon széles lehetőségeket nyújt: klinikai pszichológia (pszichiátriákon), tanácsadás (pl. nevelési tanácsadó, pályaválasztási tanácsadó), iskolapszichológia, neveléspszichológia (oktatási módszerek kutatása, tanárképzés), munka és szervezetpszichológia (szervezetfejlesztés, csapatépítés, motiváció a vállalatok keretein belül, vezetőképzés), tömegkommunikáció, marketing. Persze a gyakorlati munkához is kell a megfelelő elméleti és gyakorlati továbbképzés az egyetemi éveken túl, ezek az ún. szakképzések 2-4 évig tartanak és szakpszichológusi "jogosítványt" adnak (pl. klinikai szakpszichológus). "
Huuuuuuuu remelem nem fognak perelni, mert nem emlekszem melyik weboldalrol masoltam ki....?!
Egy biztos, ha valaha az eletemben lesznek mentalis problemaim nem Lukács Liza szekeben fogom elmeselni!
Elgondolkodtam valamin. Mindig elgondolkodom ezen, mikor valaki igen erőteljesen azt mondja: ezt én alkottam, ez au én szellemi termékem, ez az enyém.
VálaszTörlésVan ilyen? Akár melyik nagy gondolkodót vagy filozófust olvassam is, mindig látom mögötte azokat, akik segítették az útján, akik hatottak rá. Nincs e Földön ember, aki kijelenthetné: ez az én alkotásom. Mert nem kevesebb kell ahhoz, hogy valami megszülethessék belőlünk, mint e világmindenség egésze. Nem kevesebb. Így hát, nincs elkülöníthető "enyém".
Ha csak az evésnél maradunk. Gondoljuk végig, hány ember munkája kellett ahhoz, hogy az asztalunkra kerülhessen egy étel. Kellett hozzá a földmíves, a kereskedő, llította, csomagolat, stb. Még visszább menve: kellett hozzá, aki előtte ültetett és aratott, hogy legyen mag a következő időkre is. És előtte is kellett sok ember hogy ültesen, arasson, stb. A kezdetekig kell visszamennünk. Kellett hozzá az időjárás, a föld, a szél, anap, a rovarok, madarak, sőt. Minden, de minden egyes lény, aki meghalt előttünk, s akinek a teste tápanyaggá alakut aztán, hogy belőle fejlődhessen az a táplálék, ami most minket éltet. Vagyis egy tál ételben az egész föld, univerzum, minden valah élt és majdan élő benne van.
Ugyan így van ez a szellemivel is. Lukács Liza, ha nem tanítják meg beszélni, vajon írhatna könyvet? A szavak közkincsek, nélküle nem élhetnénk társadalomként. Tehát már a szavak sem sajátjai - kapta őket. Aztán az iskolában a tudást is kapta. Sok-sok elmének a leszűrt és feldolgozott tapasztalatait tette sajátjáévá. Minden tudásunkban ott van minden előttük és velünk élő lény. Nincs egyetlen ember sem ezen a bolygón,a ki elmondhatná akár egyetlen gondolatáról is, hogy ez az enyém. Mind úgy kapjuk őket. Egész létezésünkhöz nem kevesebb szükséges, mint maga az egész. Minden lény, minden atom szükséges hozzá. Ha csak egy is elzárkózna, nem létezne semmi sem.
Így hát kijelenthetjük: az én és enyém fogalma illogikus és nem létező.
Tiszteljük meg hát a többieket azzal, hogy elismerjük: a kollektív tudáshoz és gazdagsághoz egymás nélkül nem juthatunk hozzá.
Emellett. A zen egyik legjelentősebb példázata ez: ha éhes vagy, egyél. Ha álmos vagy: aludj, ha szomjas vagy, igyál.
Lukács Liza tehát plagizálta a zen buddhizmus alapvetését. Még szerencse, hogy a zen mindenkié és kollektív, így nem fogja a doktorasszonyt beperelni.
Ircsike, igazad van, és amit leírtál, tudom is. A név előtti dr. tévesztett meg, és annyira el voltam képedve az olvasottak miatt, hogy tévesen írtam.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy szóltál, azért!:)
Kedves sedith!
VálaszTörlésEn is gondoltam, hogy az a kis "dr" tevesztett meg + a zaklatott lelkiallapot, amit ez a durva es alaptalan vadaskodas kivaltott nalunk, de nem baj... ez is elmulik. :)
Ismeretlenul is szeretettel olellek! :)
Duende: tök sirály a szöveged - ahogy Ti mondjátok odaát az anyaországban. Ezek után már csak irigykednem kell, hogy nem jutott eszembe hamarabb, de akár azzal is előállhatnék, hogy ezek mind az én gondolataim, csak éppen Te írtad ki a fejemből. :)))))
VálaszTörlésA szívem most örül, hogy ezt a sok hozzászólást elolvashattam! Olyanok vagyunk így együtt, mont a cirkuszi akrobata alatta védőháló. :) Köszönöm mindenkinek ezt az összefogást.
VálaszTörlésAlíz: :))
VálaszTörlésHát tudod... Lehet! :) Röviden így hangzik: nincs új a nap alatt. Soha senki sem talál ki semmit. Pusztán észreveszi azt, ami van... És ez nem kisajátítható. Mármint ami van. :)
Köszönöm a sok támogató kommentet. Nagyon jólesett. Erőt adott. Lépjünk túl ezen az egészen!
VálaszTörlésSzép estét!Én is nagyon örülök mint már írtam ennek a lehetőségnek amit te kínálsz Gyöngyi! Én már péntek reggel méregettem magam összegezni nem volt időm,a lényeg,hogy 1 kg lement a mult hét őta. Elmentem Szegedre unokázni,most értem haza.sajnálom ami történt,első olvasásra azt gondolom,hogy nem érdemes miatta idegeskedni,nem ér annyit.
VálaszTörlésJuli, örülök, hogy lefelé megy! :)
VálaszTörlésKedves Mindenki!
VálaszTörlésVéletlenül kerültem az oldalra, hiszen hál' istennek, soha sem voltak problémáim a súlyommal. Úgy érzem viszont, hogy nem tudok szó nélkül elmenni legkedvesebb tanárom és egyben mentorom sértegetései mellett!
Bátran mondhatom, hogy Dr. Lukács Liza tudása, kitartása, szakmai elhivatottsága példaértékű! Kétlem, hogy egy "üssünk-főzzünk" blog keretein belül szeretne magának nevet szerezni. Mondom ezt azért, mert már most -ilyen fiatalon- a szakma elismert képviselője!
Amennyiben jól értelmezem Gyöngyi levelét saját maga vallja be, hogy nagyra tartja (tartotta) Lizát, sokat beszélgettek már KORÁBBAN is, így a gondolatok átvétele megtörténhetett. Én magam ugyan még nem publikáltam soha, de a szakdolgozat írásánál is komoly követelményeknek kellett megfelelnem a más szerzőktől való idézés terén. Aki ezzel nincs tisztában, nem is értem miként dolgozott az elmúlt 30 év alatt...
A bloghoz további erőt kívánok, szükség van ilyen bátorító írásokra. DE SAJÁT FEJBŐL, SAJÁT TUDÁSBÓL!
Üdvözlettel: Kata
Szép estét!
VálaszTörlésSokan szóltak hozzá a témához, Gyöngyi védelmében. Én magam részéről a tárgyilagosságra szeretném felhívni a figyelmet. Ahhoz hogy valaki el tudja dönteni, hogy Gyöngyi és Liza írásai mennyire fedik egymást, minimum az szükséges, hogy mindkét írás elolvasásra kerüljön a véleményező által. Én a magam részéről ezt megtettem és elmondhatom, hogy valóban felfedezhetőek párhuzamok, elég csupán a Gyöngyi testi éhség-pszichés éhség Liza biológiai éhség –pszichológia éhség csoportosítására utalni, ami több mint véletlen. Sokan a hozzászólók közül felvetették, hogy miért ne juthatna ez "egyszerre" két ember eszébe? Nem lenne ebben semmi különös, párszor megtörtént már a tudomány területén . Erre találták ki a publikációt, ha valakinek eszébe jut egy gondolat, amiről azt gondolja, hogy ez egy újdonság akkor körbenéz a területen, utána olvas (vagy mondjuk már a több éves gyakorlata, tanulása során erre sincs szükség, mert ez a fejében van) és ha ez valóban újdonság akkor ezt saját gondolatként, felfedezésként hirdetheti.
A Gyöngyi bejegyzéséből és a dedikálásból számomra az derül ki, hogy Liza könyve hamarabb eljutott hozzá, mint ahogy az ő írása felkerült a blogra. Állítása szerint ő ezt nem olvasta, csak átfutotta és ez nem befolyásolta a friss cikkében, amiben úgy állította be, hogy 7 évnyi gondolkozás után született meg a fejében ez a gondolat a könyv kézhezvétele után pár héttel. Hmm. Én olvastam a könyvet, aminek kb. 1/3-a szól a pszichológiai éhségről, magam részéről nehezen hihető, hogy ez az átlapozás során elkerülte Gyöngyi figyelmét.
Itt kanyarodnék vissza arra a publikációs szabályra, ha már eleve tudjuk, hogy ezt valaki már leírta akkor ezt idézni kell. Gyöngyi hivatkozott egyetemen dolgozó férjére illetve ismert, hogy neki is van diplomája, így számomra nehezen hihető, hogy nem ismeri ezt az alapvető szabályt. Amennyiben mégis neki lenne igaza és ő fejében ez már régóta megszületett, akkor hivatkozhatna arra, hogy ezt a gondolatot hol tette közzé. De a hivatkozás, amit megjelölt: nem arról szólt… Elolvasva Liza első levelét , számomra az jött át, hogy nem azt kérte írja oda az ő nevét, hanem csak azt, hogy jelölje meg a forrást. Amennyiben ilyen nem volt, akkor legyen szíves az ő könyvére hivatkozni. ( Itt jegyezném meg, hogy nem túl etikus és jogilag sem korrekt, ha valaki más magánlevelezését engedély nélkül nyilvánosságra hozza)
A hozzászólásokból és Gyöngyi írásából is azt látom, hogy sokan érdeklőnek a téma iránt, én aki olvastam a könyvet csak jókat mondhatok róla és aki a pszichológiai éhség témában kicsit bővebben akar elmélyedni, bátran ajánlom Liza könyvét ahol nem csak két bekezdésben hanem kb. 100 oldalban részletesen is olvashat a témáról. Ki-ki döntse el, melyik volt előbb.
Tündi, teljesen logikus és tárgyilagos (lenne) a fejtegetésed, csupán az a tény kerülte el a figyelmedet, hogy Gyöngyi könyve - amiben a testi-éhség-pszichés éhség fogalmakat már említi, illetve minden mást, amit itt a blogján is közzétesz - már 2008-ban megjelent, a pszichológus könyve pedig csupán néhány hónappal ezelőtt.
VálaszTörlésŐszintén szólva, nekem felfoghatatlan és nevetséges volt, hogy jön valaki egy 2010-ben megjelent könyvvel és arra kér egy másik valakit, hogy hivatkozzon a könyvére, miközben az a másik már megírt egy könyvet több, mint 2 évvel azelőtt. És természetes, hogy arra hivatkozik, amit saját maga írt. Ha már egyszer megírta, bárhol újraidézhet belőle és továbbgondolhatja saját gondolatait, nem?
Hogy konkrétan mit tárgyaltak, hogy ki mit vett át a másiktól a beszélgetések, tárgyalások során, azt csak ők maguk tudják, de az a tény, hogy Gyöngyi hamarabb írt könyvet, és főleg, hogy a saját tapasztalataira alapozva, nekem valamivel hitelesebb, mint a pszichológus könyve.
És hidd el, valahoyg megszerzem a könyvet és el fogom olvasni, márcsak azért is, mert abban tényleg igazad van, hogy ismerni kellene mindkettőt. De ha úgy van, ahogy mondod, tehát több párhuzam is felfedezhető a két könyv között, miért hitelesebb az, amelyik két évvel később jelent meg? Nekem ez egyszerűen érthetetlen. Mert ott van a név előtt a dr. és a másik "csak" egy tanár? Szóval, tényleg nem értem.