Tizenegyedik lépés: Az őszinteség avagy a bátor szembenézés

„Könnyebb nem enni édességet, mint keveset enni.” –írta Kati tegnap egy kommentben. Nos, erről beszélek! Ez is azt példázza, hogy van értelme evésidőknek, a napi háromszori és nem többszöri(!) evésnek. Mert ez nemcsak az édességre, hanem minden egyébre igaz: sokkal könnyebb nem enni, mint keveset enni. És ebből tudom, így tapasztaltam meg, hogy mekkora butaság a sokszor keveset elv. Ilyesmit csak olyan ember tud kitalálni és hangoztatni – nem kétlem egyébként a jószándékát -, aki csak elvileg ismeri a dolgokat, de nem élt át hasonló helyzetet. Úgyhogy most is megragadom az alkalmat, hogy az evésidők betartása és a napi háromszori étkezés mellett kardoskodjak. Ám nem ez a mai témánk, hanem egy másik igen kemény dolog: az őszinteség. Vagy mondhatnám kicsit szebben is: a bátor szembenézés. 

Nem azt állítom, hogy előre megfontolt szándékkal, nyilvánvaló hazugságokkal csapjuk be magunkat, viszont azt mondom, hogy nagyon gyakran előfordul az, hogy „nem vesszük észre”, vagy azt gondoljuk: „hátha így is jó lesz”, „ez még belefér”, „még mindig jobb vagyok így, mint X.Y.”, … és reggelig sorolhatnám! 

Azt hiszem, ez a tulajdonságunk azért alakult ki, mert a lelkünk mélyén nem akarunk választani. Szeretnénk mindent úgy csinálni, ahogy eddig (lásd: szeretnénk továbbra is akkor enni, amikor eszünkbe jut, megkívánjuk, „megéhezünk”), de változni is szeretnénk (jelen esetben le is szeretnénk fogyni). Márpedig aki ugyanazon az úton megy, ugyanoda jut, még akkor is, ha útközben másról beszélget, más útitársakkal megy, mint korábban. Ugyanazon az úton ugyanoda jutunk. Ha máshová akarunk érni, más utat kell választani. Ha meg szeretnék változni, a szokásaimat kell lecserélni.

A pszichowellness lényege, hogy megkeressük a kedvezőtlen szokásainkat és hasznosakra cseréljük azokat. De ehhez tényleg őszinte szembenézés, bátorság kell. Arra van szükségem, hogy ki tudjam mondani, eddig valamit nem úgy csináltam, hogy az hasznomra vált volna. Okolhatjuk a körülményeinket is, de azzal nem sokra megyünk. Érdemes eldönteni, hogy magyarázatot keresünk vagy megoldást. Szóval ahhoz, hogy változni tudjunk, őszintén fel kell tárnunk, hogy mit tettünk eddig, ami miatt vagyunk most ott, ahol nem szeretnénk lenni. De még mielőtt ez a téma megülné a gyomrunkat, nézzük, mit ajánlok ma a holnapi tésztanapra.   Tehát a holnapi ajánlatom egy jó

zöldséges leves után:

Káposztás tekercs

Hozzávalók: A tésztájához: 0,5 kg liszt, 4 dl tej, 2,5 dkg olvasztott vaj, 2 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor, 5 dkg élesztő.

1 tojás a tészta megkenéséhez, durva só a külsejére.

A töltelékhez: 0,5 kg káposzta, 1 evőkanál olaj, 3 kávéskanál só, 1 evőkanál cukor, fél citrom leve, 3 evőkanál tejföl, 1 kávéskanál őrölt bors.

A tálaláshoz: 4 dl tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál só, fél csokor petrezselyemzöldje, téli savanyúságok.

Elkészítése: Az alapanyagokból kelt tésztát dagasztunk. Meleg helyen kelesztjük 1 órán át. Közben a káposztát legyaluljuk, besózzuk, és egy nagy serpenyőben nagy lángon az olajon párolni kezdjük. Mikor már az egész átpárolódott, az edény egyik oldalába húzzuk, a szabad részre szórjuk a cukrot és barnára karamellizáljuk, majd hozzákeverjük a káposztához. A tejfölt hozzáadjuk, borssal, citromlével ízesítjük. Hagyjuk egy kicsit hűlni.

Mikor a tészta megkelt, kb. fél centi vastagra nyújtjuk, és ráterítjük a párolt káposztát. Feltekerjük, mint a beglit.  Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírra vagy kikenjük, beletesszük a készülő tekercset, megkenjük felvert tojással, megszórjuk durva sóval. Előmelegített 200 fokos sütőben kisütjük.

A tejfölt zúzott fokhagymával, apróra vágott petrezselyemzölddel, sóval ízesítjük, s tálaláskor a kalács mellé adjuk. Téli savanyúságok is jól illenek és kívánkoznak mellé. (És a kalóriasűrűség miatt hasznosak is ezek. )

Megjegyzés: Természetesen a tésztanap az édességek napja. Ettünk levest, ettünk sós tésztát zöldségekkel, de ezután együnk süteményt, csokoládét, bármi édességet, amit szeretünk, és megkívántuk az elmúlt napokban. Most kerüljenek elő nyugodtan a karácsonyról megmaradt csokoládék. Komolyan mondom mindezt. Nagyon fontos, hogy ne fosszuk meg magunkat ezektől a dolgoktól. Nagyon sok olyasmi van az életünkben, melyeket nem száműznünk, hanem helyretennünk kell. Az édességnek a tésztanapon a helye. Aki messzire indul, rendes időközönként álljon meg pihenni, ha tényleg célba akar érni! Együnk tésztanapon édességet, annyit, amennyit csak kedvünk tartja!

A tizenegyedik lépesben érdemes őszintén és bátran arra vállalkozni, hogy elfogadjuk, hogy vannak kedvezőtlen szokásaink. Nem az a baj, ha nem vagyunk tökéletesek. Hiszen ki lenne már tökéletes? Az visz nehéz helyzetbe, ha ahhoz ragaszkodunk, hogy tökéletesnek kellene látszanunk. Ha attól vagyunk rosszul, hogy ki kell mondanunk valamiről, hogy ezt jobban kellene csinálnunk. A legnagyobb nyereség, ha felismerjük egy rossz szokásunkat, mert a felismeréssel és az elismeréssel lehetőséget adunk a változásra. 

Holnap folytatjuk.