34. lépés: Erőforrások

Most még ugye nem telt el ez a nap egészen. Ha eddig kitartottál a víznap mellett, most már tarts is ki végig! Ha nehéz lenne, feküdj le aludni. Meglátod, megéri majd. Az átélt és fegyelmezetten viselt nehézségek később érőforrásokká válnak. 

Mindenkinek vannak erőforrásai, csak nem mindenki figyel rájuk. Pedig nagyon hasznos tudatosan számontartani ezeket.

Kezdjük azzal, hogy írjunk listát azokról a dolgokról, melyekre jó érzéssel, hálás szívvel gondolunk, melyeket örömmel idézünk fel. Legyenek ezek akár megtörtént események, jó élmények, emberi kapcsolatok, tárgyak.

De nagyon fontosak a pozitív tulajdonságaink is. Ezt elég nehezen szoktuk felsorolni. Talán úgy nevelkedtünk fel, hogy a jó tulajdonságainkat felemlegetni szerénytelenség, hivalkodás. Nos, ez nézőpont kérdése. Akkor igen, ha saját érdemtelen érdemeinket soroljuk a jó tulajdonságaink közé. De ha úgy tekintünk az erősségeinkre, mint adományokra, melyeket a Teremtőtől, a Sorstól, az Univerzumtól (nevezze ki, ki kedve szerint) kaptunk, nem érdemeink elismeréseként, hanem az eleve meglévő szeretetből ajándékként, akkor nemhogy hivalkodás ezeket számba venni, éppen ellenkezőleg. Olyan ez, mint amikor örömmel tekintünk a karácsonyi ajándékainkra, és végigvesszük, hogy miket is kaptunk. Ha ilyen ajándéknak tekintjük a jó tulajdonságainkat, akkor már sorolhatjuk is őket – ugye? Mert milyen nagy öröm, és milyen hálásnak lehet érte lenni, ha kaptunk kitartást, őszinteséget, logikát, jó beszédkészséget, türelmet… és még sorolhatnánk, és javaslom, hogy soroljuk is. 

Ezek a jótulajdonságaink a belső erőforrásaink. Arról nem is beszélve, hogy egészen biztosan mindenki megkapta a változás képességét. És ha kevésnek bizonyul az a jótulajdonság-mennyiség, amivel jelenleg rendelkezünk, mindenkinek adott, hogy alakítson ki magának újakat. A rossz tulajdonságainkat is módunkban áll megjavítani, jókra cserélni. De majd még beszélünk erről is. Elöljáróban azért annyit mondok, hogy ezzel is érdemes óvatosan és fokozatosan bánni. A tartós változást lépésről-lépésre célszerű kialakítani. Mindig egy lépéssel odébb, hogy közben azért ne váljunk idegenné a saját életükben. Meg ne is essünk A sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. – tipikus csapdájába.
 

Holnap reggel újból vár bennünket a gyümölcsreggeli. És délben – este húsnap. SzI azt kérte tőlem levélben, hogy írjak olyan ételeket, melyeket el tud vinni az irodába ebédre. Aki olyan helyzetben van, hogy nem tud meleg ételt enni délben, az teljesen jó megoldásként teszi azt, hogy hideget ebédel, és este eszik meleg ételt levessel. A leveseket azért pártolom akár eset is, mert gazdagon zöldségelve jót tesznek a 25-75-ös aránynak. De teljesen mindegy, hogy este vagy délben esszük  meleget, levest. A világ számos országában este van a főétkezés. Ez szokás kérdése. Azt tartom a leghasznosabbnak, ha ezt mindenki a saját életritmusához igazítja. Egyáltalán nem hizlalnak jobban az ételek este, mint délben. Ez csak babona. De még majd erről is beszélünk. 

Most akkor nézzük, mit is ajánlok. Őszintén megvallva, tudnék ugyan ételeket készíteni így víznapon is, mert sokszor volt már példa erre, csak most nincs itthon olyan alapanyag, melyből jót kitalálhatnék, ezért most inkább felteszek valamit a „raktárból”, ami nem hideg étel eredendően, ám olyan, hogy hidegen is finom. De a régebbiekből hidegétel a kolbászos sajttekercs, a céklás hússaláta és a háromhagymás káposzta is, ami csak így eszembe jut. De érdemes a húsnap címkére kattintani, a régebbi bejegyzések között is vannak – reményeim szerint használható dolgok.  

Sült malac párolt paszternákkal és párolt lilakáposztával

Hozzávalók: 1 kg bőrös malac, 2 evőkanál sertészsír, só, 1 dl víz. 40 dkg paszternák 4 dkg vaj, só, bors.

(A párolt káposzta leírása korábbi receptben szerepel.)

Elkészítése: A húst megmossuk, besózzuk. Egy olyan edényt, melyet a tűzhelyen és a sütőben egyaránt használhatunk, vastagon kikenünk zsírral, rátesszük a húst, melyet megkenünk a maradék zsírral. Fedő alatt pároljuk addig pároljuk, míg a hús megpuhul. Ha elsült a vize, apránként pótoljuk. Ha megpuhult a hús, forró előmelegített sütőbe tesszük fedő nélkül, és magas hőfokon pirosra, ropogósra pirítjuk a bőrét.

Közben meghámozzuk a paszternákot, ujjnyi csíkokra vágjuk, a vajon pár perce alatt kevergetve sóval, borssal megpároljuk. A korábban ismertetett módon lekészítjük a párolt káposztát. A húst és a párolt zöldségeket együtt tálaljuk.

 

Ennek az ételnek mindhárom eleme hidegen és melegen egyaránt fogyasztható.

A 34. lépésben az erőforrásokról esett szó. Vannak belső és külső erőforrásaink. Érdemes elkészítenünk először a hasznos tulajdonságaink majd ezt kiegészítve az erőforrásaink listáját. 

Holnap folytatjuk.