55. lépés Lego-város és a sok ezer darabos puzzle

Mi lenne, ha úgy fognánk fel az életet, hogy úgy van „megszervezve”, hogy amikor megszületünk, mindenki kap egy jó nagy vödör Legot, vagy egy jó nagy zacskót tele puzzle-darabkákkal. Ebben éppen annyi kis építőelem van, amiből fel tudjuk építeni a leginkább kedvünkre való Lego-várost, illetve ki tudunk rakni egy olyan képet, melyben a legnagyobb örömünket leljük. 

Mikor kicsik vagyunk a szüleink elkezdik építeni velünk ezt a várost, kirakosgatni ezt a képet -  jól-rosszul, ahogy tehetségükből adódik. Így felhasználódik néhány építőelem, és ott marad egy nagy rakás kocka, puzzle-darabka a szoba közepén akkor, amikor elérkezik az önálló életünk. Nos, innentől válik igazán érdekesség a dolog. Ki mit kezd az addig építetett városrészével, a kirakosgatott képdarabkával?  Hogyan tekint az ott halomban heverő építőkockáira, puzzle-darabkákra?

Mert milyen lehetőségeink is vannak? Gondolhatunk úgy erre az egészre, hogy nekünk tulajdonképpen „járna” készen ez az álomváros, az a kirakott kép, mi az, hogy itt halomban állnak a kockák, miért van ez „lerombolva”?  És egyébként sem segít senki építeni. Itt állunk ezzel a torz valamivel és nekünk itt KELL élnünk, ebben a bizonytalan összevisszaságban. Néha szerzünk magunk mellé építőtársakat, akik így-úgy építgetik a városunkat, rakosgatják a képünk darabkáit, ám végső soron soha nem az jön ki belőle, amit mi szeretnénk. Ezzel együtt azonban nézzük a mások városait, képeit, és megtesszük a magunk kritikus megjegyzéseit, osztogatjuk a tanácsainkat, hogy másként kéne azt csinálni. És közben meg sajnáljuk magunkat, hogy ami városunk nem épül. 

De van ennél egy sokkal jobb variáció is. Lehet azt is, hogy ott ülünk az építőkocáink, puzzle-darabkáink között, és TUDJUK, hogy ebből a kupacból fel lehet építeni a magunk álomvárosát, ki lehet rakni a legragyogóbb képet. Megvannak hozzá az elemek. Születésünkkor megkaptuk az összes szükséges darabot, hiánytalanul. Néha elkeverednek ugyan, a kupac aljára kerülnek, de ha tudjuk, hogy megvan minden szükséges elem, akkor ez a tudás hozzásegít ahhoz, hogy meg is találjuk. Jönnek persze hozzánk is szomszédok és adják a jobbnál jobb tanácsokat, hogy mit hova kéne inkább rakni, és kicsit nehezebb lesz ilyenkor, mert szeretünk hallgatni másokra, és ez nem is csoda, hiszen a buta tanácsok mellett számtalan jó is akad. Szerencsés esetben el tudjuk dönteni, hogy melyik tanács visz előre, melyik hátráltat. A felelősség az építőé, neki kell dönteni, hogy mit fogad meg a kapott tanácsok közül. 

Nos, szerintem érdemes eljátszani ezzel a gondolattal, hogy megvan minden szükséges építőelemünk annak a vágyott képnek a kirakásához. Talán a sok kis összekevert építőelem azt sugallja, hogy lehetetlen vállalkozás mindegyiket a helyre rakni. Ki tudja? Az azonban biztos, hogy maga az építés öröm.

Zöldségnapra

Csicseriborsó-főzelék karfiolpörkölttel

Hozzávalók: A csicseriborsóhoz: 25 dkg csicseriborsó, 4 gerezd foghagyma, só, bors, 1 kiskanál vaj.

A karfiolpörkölthöz: 40 dkg karfiol, 1 fej vöröshagyma, 1 kiskanál zsír, só, bors, őrölt kömény, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, 2 dl tejföl.

Elkészítése: A csicseriborsót kb. 12 órára beáztatjuk, majd leöntjük róla az áztatóvizet, és 1 liter sós vízben kb, két órán át főzzük. Amikor egy kicsit meghűlt, a felét botmixerrel pépesítjük. A vajat felolvasztjuk, megfuttatjuk benne a fokhagymát, és hozzáadjuk a csicseriborsót. Annyi vizet adunk hozzá, hogy főzeléksűrűségű legyen. Átforraljuk.

Közben a hagymát apróra vágjuk és elkezdjük dinsztelni a zsíron. A karfiolt először szeletekre, majd kockákra vágjuk. Nem baj, ha kis darabok leesnek róla, azt éppen olyan jó, mint a szabályos darabok. A dinsztelt hagymára tesszük. és kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk., fűszerezzük, s a végén a tejfölt is hozzákeverjük.

A csicseriborsóval együtt melegen tálaljuk. 

Az 55. lépésben egy fantáziajátékra hívtalak benneteket. Mi lenne akkor, ha azt tételeznénk fel, abban hinnénk, hogy születésünkkor megkaptunk minden fontos dolgot, ami ahhoz szükséges, hogy boldog életet építsünk magunknak. És az az életutunk, hogy ezeket az alkotóelemeket felfedezzük, és a helyére illesszük. Nos, milyen lenne? 

Holnap folytatjuk.