62. lépés: A második víznap

2011. március 4. újhold napja. Eljött hát a második víznap. Például azért jó az újholdhoz kötni ezt a napot, mert akkor ezzel választunk magunknak egy támpontot, így kijelöljük egy helyet a víznapnak az életünkben. Ez még akkor is hasznos lehet, ha úgy határozunk, hogy most mégsem víznapozunk. Hiszen, így is döntési helyzetbe kerülünk, a döntéshez - jobb esetben – gondolkodni, tárgyalni kell. Jelen esetben magunkkal tárgyalni. Így a víznap a legjobb lehetőség arra, hogy szóbaálljunk magunkkal. És ha ez megtörtént, akkor akár mit is döntünk, megélt és vállalt döntésről van szó, és az ilyen mindenképpen hasznos.

 

Nem baj az, ha valamit nem teszünk meg azonnal, amiről azt gondoljuk, hogy hasznos lenne megtenni, lehet, hogy még nem jött el az elhatározás ideje. Ha szeretnénk megtenni egy hasznosnak tűnő dolgot, de valahogy mégsem megy, akkor nyilván még nem került hozzánk eléggé közel ez az elhatározás. Még valami gát van bennünk, ami megakadályozza, hogy megtegyük. Ha van ilyesmihez kedvünk, „kikérdezhetjük” magunkat, hogy mi is az akadálya annak, hogy a felmerült ötletet megvalósítsuk. Őszintén érdemes magunktól megkérdezni, hogy miért is szeretnénk megtenni azt a bizonyos dologot, és tényleg mi szeretnénk-e vagy csak inkább valakinek vagy valaminek megfelelni vágyunk. És nem csak megkérdezni érdemes ezt magunktól, hanem az az igazi nyereség, ha van annyi türelmünk, hogy a feltett kérdésünkre „meghalljuk” magunkban a válaszokat is. Illetve azt is érdemes felfedezni ilyen „akarom is – nem is” helyzetben, hogy másik út mellett milyen érvek szólnak.

Ami mindenképpen káros ebben a helyzetben az a lelkiismeret-furdalás, az abból származó szorongás, hogy belül kétfelé húzunk, és akárhogy döntünk, rosszul érezzük magunkat. Erre semmi szükség. Ehelyett inkább érdemesebb „megtárgyalnunk” magunkkal, hogy milyen érveink vannak az egyik illetve a másik döntés mellett. Segít dönteni, ha látjuk, hogy mi az a nagyobb, a pillanatnyi helyzeten túlmutató jó, amit el akarunk elérni a döntéssel. Hiszen nem a víznap a cél. Mi is lenne számomra a víznap célja? És azzal a céllal mit érek el? Ha a méregtelenítés a víznap célja, a méregtelenítéssel meg a nagyobb egészséget szeretnék elérni, de közben belefájdul a fejem, a gyomrom abba a gondolatba, hogy víznapot „kell” tartanom, akkor az a víznap bizony nem éri el a célját, sőt épp ellenkezőleg… 

 

Igazából az a jó a víznapban, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Már abban az esetben, ha elhatározzuk pl. azt, hogy az újholdhoz legközelebb eső gyümölcsnap után (már ha a négynapos ciklusok szerint eszünk) vagy újholdak napján víznapot tartunk. Mert a víznapban a legeslegjobb az, hogy alkalmat ad arra, hogy szóbaálljunk magunkkal. Ha ez nem történik meg, hanem csak magunkra erőltetünk valamit, amit valaki javasolt, akkor az a víznap akár megtartottuk akár nem, megy a lecsóba.

Aki most úgy dönt, hogy nem tart víznapot, annak legyen holnap egy szabadon választott napja. Így továbbra is együtt haladunk majd. A jövő héten kedden lesz a hagyomány szerint a húshagyó kedd, amit hamvazószerda követ. Ez a kezdete a húsvét előtti böjtnek. Hagyománytisztelet okán akár ide, hamvazószerdára is tehetjük a víznapot. (Már, ha úgy gondoljuk, hogy akkor jött el az ideje.) Gondolom, vannak az olvasók között olyanok, akik valamilyen szinten megtartanák ezt a hagyományt, azonban víznapot mégsem szeretnének tartani sem most, sem akkor, de mégis szeretnének együtt haladni a blogban írtakkal. Arra gondoltam, hogy ilyen összehangolódós esetekre létrehozom a semleges ételek napját. Egy olyan napot, amikor a napi étrendünket a semleges ételekből állítjuk össze. Jó lenne egy ilyesmi? Szóval, gondolkozom még ezen. Majd még beszélünk róla.

Víznap

A nullakalóriás a nap víznap. A víz és a gyógyteák napja. Bármilyen kedvenc teánk jó erre a napra, de a legjobb talán, ha többfélét is kipróbálunk. Javaslom például a csalánteát és a csipkebogyót.

A 62. lépésben a második víznap ürügyén állunk szóba magunkkal. Hiszen a víznapnak ez az elsődleges célja, hogy szóba álljuk magunkkal. Adjuk meg magunknak a tiszteletet, és beszéljük meg ezt a kérdést azzal az emberrel, aki a tükrünkből visszanéz ránk. Nem saját érdemeink okán, hanem teremtményi mivoltunkból következően mindenképpen érdemlünk ennyi figyelmet. 

 






Holnap folytatjuk.