Van itt valami, ami elég általános dolognak tűnik, és érzem, hogy összefügg a túlsúllyal, csak azt nem tudom pontosan, hogy hogyan. Éppen ezért sokkal inkább beszélgeti, kérdezgetni szeretnék ebben a témában, mintsem megmondani a „tutit.”
Azt vettem észre, hogy sokszor a bőség zavara vezet a túlevéshez. Amikor olyan sok minden van, hogy nem tudom eldönteni, hogy most mit is egyek, egyiket sem szeretném kihagyni, de a gazdag felhozatal töredéke is bőven elég lenne. Eddig még elég ismerős a kép, gondolom sokuknak. Ám van ennek egy másik oldala is. Valami olyasmi, hogy nem csak az ételből akarunk többet a kelleténél, hanem bármi másból. Spájzolni, raktározni nehezebb időkre? És ne csak a pénzre, hatalomra, ételre gondoljunk ilyenkor. Ez a begyűjtőkésztetés kiterjedhet akár az információszerzésre, a különböző jó érzéssel végzett tevékenységekre és még ki tudja, mire.
A legjellemzőbb példa erre szerintem az, amikor evés közben olvasunk vagy tévézés, internetezés, baráti beszélgetés, írás közben eszünk. Mi a szerepe itt az ételnek? Szeretnék enni, mert enni jó, de mást is szeretnék csinálni, mert az is jó. Vagy esetleg azt kell csinálni. Vagy éppen nem szeretem azt csinálni, csak hogy mégis elviselhető legyen, eszem közben, hogy legalább valami jó is legyen abban az időben. Vagy nincs elég időm mindenre (vagy legalább is így érzékelem), és nem szeretnék semmit elhagyni, sőt úgy gondolom, hogy nem is lehet elhagyni bármit is?
Akarjuk ezt is, azt is. Egyszerre több mindent. Talán ki szeretnénk tágítani az időt? Aztán az lesz belőle, hogy a saját térfogatunkat tágítjuk ki?
Ez a mindent akarok egyszerre, ezért sok mindent egyszerre csinálok, egyre gyorsabban terjedő kór. A gyerekeknél látom, hogy képtelenek egyszerre egy dologra figyelni. Ugyanakkor meg vannak róla győződve, hogy ők bizony mind arra a sokra, amit előttük van, egyaránt jól figyelnek. És mi lesz ebből? Megmarad ebből valami? És ha egyszerre eszünk és csinálunk valami mást, akkor mi marad meg az evés élményéből, az evés öröméből? És ha semmi, akkor miért csináljuk? Hogy van ez?
Zöldségnapra:
Vöröslencselepénykék vajon párolt zöldségekkel és zöldségmártással
Vöröslencselepénykék
Hozzávalók: 25 dkg vöröslencse, 4 dl víz, 2 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál kurkuma, 1 kávéskanál chat masala fűszerkeverék, 2 kávéskanál csípős pirospaprika-krém, só, 2 evőkanál prézli, 1 egész tojás, kb. 2 dl olaj a sütéshez.
Elkészítése: A vöröslencsét a vízben addig főzzük, amíg a elfövi a vizét. Eddigre majdnem teljesen pépesre fő szét. Hagyjuk kihűlni, majd hozzáadjuk a fűszereket, a prézlit és a tojást, jól összekeverjük, Felmelegítjük az olajat, majd a masszát a közepesen meleg olajba egy-egy kanálnyi mennyiséget halmozunk, és villával ellapítjuk, majd megsütjük a másik felét is. Ha elkészült egy-egy darab, leitatjuk róla a felesleges olajat. A sütés figyelmet igényel, mert ki kell tapasztalni az olaj megfelelő hőfokát, mert a túl forró és a túl hideg olajban egyaránt morzsálódhatnak a lepénykék.
Párolt zöldségek
Hozzávalók: 20 dkg paszternák, 20 dkg sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 5 dkg vaj, fél citrom leve.
Elkészítése: A répákat megtisztítjuk és kb. kisujjnyi darabokra vágjuk. A vajat felolvasztjuk, és addig kevergetjük benne a répát, míg halványan barnulni kezd, akkor víz apránkénti hozzáadásával megpároljuk. Sóval, borssal, citrommal ízesítjük.
Zöldségmártás
Hozzávalók: 10 dkg a fenti párolt zöldségből, 3 dl víz, 2 kiskanál mustár, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, fél citrom leve.
Elkészítése: A zöldségeket a vízzel botmixerrel pépesítjük, átforraljuk, mustárra, fokhagymával, sóval, borssal, citrommal ízesítjük.
A 64. lépésben arról beszéljünk arról, hogy miért is csinálunk egyszerre több mindent, és vajon ez hogyan függhet össze a túlsúllyal.
Holnap folytatjuk.
Nagyon tetszett a szöveg, amit írtál. Valóban, többet akarunk rengeteg dologból, a kelletténél. Ételből, ruhából, információból .... különösen az utóbbiból. És azzal, hogy sokat akarunk, elfelejtjük élvezni az egyszerű dolgokat. Tetszett! Köszi
VálaszTörlésMintha csak beneznel az ablakokon, annyira eletszeru, amiket leirtal. Eddig mi is eszegettunk TV nezes kozben......
VálaszTörlésMost mar amikor eszem, csak az eves van fokuszban. Jobban erzem az izeket is.
Es valoban, nalunk is sokkal tobb dolog van felhalmozva, mint amire valoban szuksegunk van.
Itt az ideje a tavaszi nagytakaritasnak. Az esszeru, tudatos eletnek.
Most is nagyon szep az etel! :-)
Ősszel voltunk Ópusztaszeren a skanzenba. Meghasonultam, mert nagyon puritán módon éltek a régiek. Mert minek is annyi mindent összevásárolni? Nézzünk csak szét a konyhánkba! Fele eszköz olyan, hogy megvesszük mert, hű milyen jó lesz, aztán évente kétszer elővesszük, akkor is csak azért, mert ha már van, akkor azzal, vagy abban csinálok valamit. Ha nem lenne se hiányozna, de kellett.
VálaszTörlésAzóta százszor meggondolom, mit veszek meg.
Főzni én azért szoktam többet, egyrészt nem lehet annyira kiszámolni. Másrészt, ha marad másnapra, kettőnkre pl. leves, akkor nem kell minden nap főzni. Csak ha van ,maradék, akkor az sokszor elfogy.
Azon is szoktam gondolkodni, régen sokan leélték az életüket anélkül, hogy kiléptek volna a szülőfalujukból. Biztosan kell az embernek a Holdra, a Marsra menni? Biztosan kell MINDENT tudni? Mindenbe belekavarni? Látjuk mi lett a vége. Lassan tönkretesszük a Földet.
érdekes, hogy Te is külön főzöl a családnak. én a hétfői epeműtét után sem tudok majd úgy enni, mint a családom, tehát hűséges olvasód maradok
VálaszTörlésMónika, köszönöm. :)
VálaszTörlésIrcsike, ki tudja, lehet, hogy benéztem. :D
gondaanyu, igazad van. De talán éppen ezek a felismerések és az olyan természetközeli élet, mint amilyennek én a tiédet képzelem, segítenek majd vissza sokakat (remélem!!!) az emberibb élethez.
m.k. éppen egyszerre írtunk! :)
VálaszTörlésÁltalában nem főzök külön, csak azért gyümölcsnapon és víznapon a családtagok azét nem tartanak velem, a többi napon azonban csak kis módosítások vannak. Majd beszélünk erről. :)