Tegnap lelkiismert-furdalásom volt, mert este tudatosodott bennem, hogy olyan jeles nap mellett mentem el figyelmetlenül, mint a tavaszi napéjegyenlőség. Nem mintha attól nem tavaszodnék ki, hogy én nem figyelem a rendesen naptárt. (Még szerencse, hogy ez így van, mert lehet, hogy akkor már elmaradt volna néhány évszak...) Azért zaklat ez, mert ez is csak egy jel. Annak a jele, hogy már megint nem sikerült az az elhatározásom, hogy rendesen a jelenben éljek, érzékeljem a körülöttem lévő dolgokat. Persze, megmagyarázni meg tudnám, hogy ezerfelé szakad a figyelmem, és ez úgysem tőlem függ, meg nem is olyan fontos, hogy ezt megjegyezzem stb. stb.…, de nem számít, hogy mit tudunk megmagyarázni.
Olyan az idő is, mint a hely. A rendelkezésünkre álló elfogy. Vagy csak én vagyok ezzel így, hogy akármennyi vízszintes felületet tele tudok pakolni rövid időn belül? És akármennyi időm van, az mindig elfogy?
Betölteni a rendelkezésünkre álló teret és időt. Nem tudom, mi húzza erre az embert, de ez azért nem annyira szerencsés dolog, mert akkor nem marad sem szabad hely sem szabad idő. Az biztos, hogy akármitől is van ez, zavart okoz, nehezíti a helyzetünket, és az O típusú embernek, ha nehezedik a helyzete, nehezedik a teste is. Ezért ilyen jelzéseknél érdemes megállni, és átgondolni a dolgokat, és elővenni jól bevált módszereket. A feladatlista és a dolgok rangsorolása nekem segíteni szokott abban, hogy mederben tartsam a dolgokat. Bár sokszor engedek a kísértésnek, hogy azzal hitegessem magam, hogy átlátom enélkül is a teendőket. Nos, ilyenkor jön az, hogy elfelejtem a lelkemben üdvözölni a tavaszt.
Kiss Ulrichnál olvastam egyszer még évekkel ezelőtt IKE, azaz Eisenhower elnök döntési kockájáról. Most is ez jutott eszembe, hogy itt az ideje, hogy átnézzem, hogy is van ez. Így ír erről Kiss Ulrich:
„Fontos vagy sürgős?
„A golfozás közben politizáló elnököt egy epés zsurnaliszta megkérdezte, jut-e elég ideje az államügyekre. Mire az elnök azt válaszolta, hogy megtanulta megkülönböztetni azt, ami fontos, attól, ami sürgős. Ezt jeleníti meg IKE döntési kockája.”
Most ezek után a fontos és sürgős dolgok közé, melyeknek elvégzéséhez természetszerűleg az IKE helyett a BGY kerül, feltétlenül be kell írnom a magamra és a környezetemre, köztük a tavaszra figyelést.
Húsnélküli húsnapra
Tojásos-sajtos mángold
Hozzávalók: 1 fej apróra vágott hagyma hagyma, 5 dkg vaj, 20 dkg mángold, 2 evőkanál tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 2 tojás só, bors, szerecsendió, 5 dkg füstölt sajt.
Elkészítése: A vajon megfuttatjuk a foghagymát, és megpároljuk a hagymát. A mángoldot (a zöld levelét és a világos levélereket egyaránt) összevágjuk, és a hagymán 8-10 perig pároljuk, Szükség szerint egy kevés vizet adunk hozzá. Sóval, borssal szerecsendióval ízesítjük , hozzáadjuk a tejfölt. Ráütjük az egész tojásokat. Alaposan összekeverjük, s máris levesszük a tűzről, hogy szaftos maradjon. Meghintjük reszelt füstölt sajttal és azonnal tálaljuk.
A 83. lépésben IKE kockáját hoztam szóba, azaz a dolgok rangsorolását fontosságuk és sürgősségük alapján (Kiss Ulirch nyomán), mindezt azért, hogy a dolgaink mederben tarthatóak legyenek, és a feladatlistába az önmagunkra és a környezetünkre figyelést is fel tudjuk venni, a sürgős és fontos feladatok közé.
Holnap folytatjuk.
A jelenben elve napi szinten erzekelheto a termeszet csodalatos ebredese. Annyira megfog lelkileg, ahogyan megjelennek az elso apro zold levelek, de tegnap mar olyan fat is lattam, ami elkezdte nyitni a viragait.
VálaszTörlésGyonyoru a tavasz, mindig elvarazsol, felemel.
Surgos dolgom szerencsere ma nincs. :-)
Fontos pedig az lesz, hogy en is "varazsoljak" az asztalra egy kellemes "husnapi" etelt rengeteg salataval. Mert az jo nekem! :-)