89. lépés: Lassan járj, tovább érsz!

 

Azt hiszem, a másodikos olvasókönyvemben volt ez a közmondás. Sokáig nem értetettem. Aztán valaki – talán apám – elmagyarázta. Néha eszembe jut, és olyankor igyekszem megfogadni a tanácsát, mert úgy egyébként hajalmos vagyok a rohanásra. No, meg arra, hogy legyen meg minden gyorsan. És lehetőleg minél több dolog egyszerre. 

Hat évvel ezelőtt az utolsó előtti csepp az volt a pohárban, amikor a fürdőszobában a mosdó előtti nagy tükörben megláttam magam – takarítani. Láttam a tükörben egy asszonyt, aki úgy mozog, mint egy lassított felvétel. No, ettől kiborultam. Ez a lassúság már annyira nem én voltam, hogy már annál is idegenebb volt számomra, mint azok a testméretek, melyeket a tükörben láttam. 

A nagydarab emberekhez általában a lomhaság képzete kötődik. Lehet, hogy van lomha, lusta nagydarab ember, de alapvetően ez a mentalitás egy cseppet sem jellemzőbb ezzel a testalkattal, mint a vékonyabbal. Az, hogy könnyebben kifárad egy túlsúlyos, mint egy vékony, az elképzelhető, és talán természetes is. Érdekes lenne kipróbálni, hogy ki mennyivel hamarabb fárad el a szokásosnál, ha magára csatol egy 20-30 esetleg egy 50-60 kilós ólommellényt. 

Szóval nem erről a lassúságról beszélek, amikor a fenti közmondást idézem. Itt sokkal inkább a kitartásról no és a bírható mértékkel vállalt dolgokról van szó, meg annak az ellenkezőjéről, hogy „Aki sokat markol, keveset fog.” 

 

Nem könnyű türelmesnek, kitartónak, mértékletesnek lenni. Minden ezek ellen az értékek ellen hat. A gyorsaság, a pörgés, a habzsolás az Ide nekem az oroszlánt is!, az Add, Uram, Teremtőm, de rögtön – a mindenből felénk áradó tempó. De mégis, mégis megéri…

Sokszor hallottam már különböző összefüggésekben, hogy az emberek sokszor rendkívül túlbecsülik, hogy mennyire lennének képesek egy hónap alatt, viszont ennél még sokkal inkább alábecsülik, azt, amire öt év alatt képesek lennének. 

Igen, egy hónap az belátható idő. Ennyit vállalunk még. Ha megvan ennyi idő alatt, jó, ha nem, akkor így jártunk. Egy év? Kettő? Esetleg több??? Nevetséges! – Tényleg nevetséges, hogy ennyi ideig tartson valami? Ha hosszúnak tartunk – mondjuk - egy egy- vagy kétéves időt, azért hozzá sem fogunk valamihez, amihez pedig kellene, mondván, hogy az nekünk túl sok idő… No, és akkor az az egy-két év úgy telik le, hogy nem tettük meg, amit jó lett volna megtenni, és akkor ott állunk az eltelt idővel bármiféle eredmény nélkül. Mert nem értük azt el gyorsan, de lassan sem.

Tésztanapra

Medvehagymás tönkölylisztes gofrikockák (vad)snidlinges tejföllel

Hozzávalók: A gofrihoz: 40 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 1 sütőpor, 4 egész tojás, 10 dkg olvasztott vaj, 1 evőkanál cukor, 1 kiskanál só, 10 dkg apróra vágott medvehagyma, 4 dl víz. A snidlinges tejfölhöz: 4 dl tejföl, 1 csokor (vad)snidling, kevés só.

Elkészítése: A tojásokat szétválasztjuk fehérjére és sárgájára. A fehérjét 1 kávéskanál sóval kemény habbá verjük. A sárgáját kikeverjük az 1 evőkanál cukorral, az apróra vágott medvehagymával, az olvasztott vajjal, majd apránként hozzákeverjük a sütőporral elvegyített lisztet és a vizet. Végül óvatosan hozzákeverjük a tojáshabot. Gofrisütőben kisütjük. Hagyjuk hűlni, majd kocákra vágjuk a gofri mintája nyomán. A snidlinget apróra vágjuk, összekeverjük a tejföllel és a gofrikockákkal tálaljuk. 

A 89. lépésben érdemes azon elgondolkodni, hogy mi van akkor, ha valamit nem tudunk gyorsan elérni. Akkor nem is fogunk hozzá, ha hosszabb ideig tart? És ha a változás nélkül telik el az a hosszabb idő, akkor… ?

Holnap folytatjuk.