103. Gyümölcsnapra: grapefruit, banán, kivi + Zűrös napon

Gyümölcskrém 
fehér grapefruitból, banánból kiviből egy kis vörösáfonyával 

Ez a három gyümölcs együtt – ráadásul egy kis vörösáfonya kiegészítővel – nagyon üdítő, de ugyanakkor laktató gyümölcskrémként elkészítve, kifejezetten hasznos a zűrösebb napokon. Én még egy kis mézes mákot is ettem utána koronának,  mert a mézesmák nagyon jó hatással van testemre-lelkemre egyaránt. :)

Ez a gyümölcskrém minden külön ízesítés nélkül készült. A grapefruitot és a banánt együtt krémesítettem botturmixszal, majd utána a  kivit is, és együtt tálaltam a kettőt a vörösáfonyával díszítve.

Zűrös napon

Zaklatott vagyok, kapkodnom kell, úgy érezem, ezerfelé húznak a feladatok. Most kéne megoldanom, hogy valahogy magamra is figyeljek! Ilyenkor lépnek életbe a régi reflexek. Most nincs, talán nem is lesz idő a rendes evésre. De erő meg kell. Most mit tehetek? Enned kell! - mondja egy belső hang. Enned kell, hogy legyen erőd. Ha nem eszel, rosszul leszel! Mindig jön, és mondja, de már tudom, hogy nincs igaza, és ha lehet, nem is hallgatok rá. Csak ez nem olyan könnyű, mert megszoktam, hogy igazat adjak neki. 

Tudom, hogy nem közvetlenül és azonnal származik az evésből az erőm. Tudom, hogy ha most eszem, nem tudok figyelni sem az ételre sem a mennyiségre. És aztán csak tele lesz a hasam, lelassulok, felfúvódok, elnehezülök. Kétfelé húz bennem az akarat. A régi, ami megnyugvást és erőt ígér, és aki már most vagyok, aki tudja, hogy az evéshez nyugalom kell. A nyugalomhoz meg nyugodt körülmények kellenek, és nem evés. 

És ha ilyenkor sikerül az újabb énemre hallgatnom, mindig jól járok. Akkor – akármennyire ellentmondásos is a helyzet – több erőm marad a feladatokra. Ilyenkor a legjobb gyümölcsnapot tartani. Minden korábbi és ellenkező hiedelmemmel szemben így bírom legjobban az erőt próbáló napokat. Persze, nagy a kísértés. Nekem általában az ilyen napjaimhoz pogácsák és üdítők kapcsolódnak. Ilyenek nálunk például a kistérségi tanulmányi versenyek, mint ez a mai nap is. És ilyenkor mindig nagyon jó pogácsák és hasonlók csábítanak. Nos, ezekből aztán végtelen mennyiség lecsúszna. Odafigyelés nélkül, számolatlanul, már csak azért is, mert rendesen enni ilyenkor nincs idő, de enni kell. (?) Aztán erre lehet inni a rostos üdítőket. Vagyis régen lehetett, mert most már nem teszek ilyesmit. Ennél jobb vagyok már magamhoz. 

Ilyenkor már csak arra kell inkább figyelnem, hogy esete, amikor már nyugalom van, akkor is megtartsam az evésidőt és a gyümölcsnapot. Mert igazából ilyenkor nem éhes vagyok, hanem fáradt. És nekem ez a csapdám. Ez a fáradtságevés. De ha sikerül elkerülnöm, akkor két-három elnehezült naptól mentem meg magam. És cserébe még egy olyan nagyon jó érzést is sikerül begyűjtenem, hogy én uraltam a helyzetet és nem a helyzet uralt engem.

Holnap folytatjuk.