120. Mentás víznap

Szóval  újra  víznap. Gyorsan múlik az idő, nem? A kertben már nagyon szépen kihajtott a menta. De az erdőjárók vadmentára is lehetnek. Arra gondoltam, hogy a holnapi víznapon mentateát fogok inni, és ha úgy alakul még egy mentás fürdővizet is csinálok, de egy jó kis mentás lábáztatást, az biztos. Most hogy vasárnapra esik ez a víznap, mindenképpen szeretném összekötni pihenéssel is. 

Itt az a kérdés vetődik fel, hogy hogyan oldható meg egy víznap a vasárnapi családi ebéd mellett. Fogok főzni a családnak holnap is. Már megszoktam. Nem okoz nehézséget. Talán azért könnyebb nekem, mert én egyébként sem szoktam az ételt kóstolgatni. Nem elvből, csak nem szeretem. Meg egyébként az evésidők betartásai is arra sarkall, hogy ne legyen ételkóstolgatás. 

Nem állítom, hogy ez könnyű dolog, de azt sem, hogy nehéz. Vannak olyan helyzetek, melyben nem érdemes ezen gondolkozni. Ha van valami komoly dolog, melyet meg szeretnénk csinálni, akkor két lehetőségünk van. Vagy csak ábrándozunk róla, és próbálgatjuk, vagy eldöntjük, hogy megcsináljuk, de akkor közben már nem változtatjuk meg a döntésüket. 

Ha egy repülőgép fel akar szállni, akkor nehéz az a pillanat, amikor elemelkedik a földtől, de aztán már sima az útja. De ha felemelkedés közben állandóan újra és újra a földhöz érne a kereke, mert csak próbálna felszállni, az elviselhetetlen lenne. Akkor már sokkal jobban járna mindenki, ha nem is kísérletezne. De sokkal egyszerűbb járművel, egy szánkóval is hasonló a helyzet. A szánkó talpa gyakran lefagy. Ezért nehéz lehet elindulni vele, de ha már egyszer elindultunk, akkor könnyedén siklik a havon. De ha újra és újra megállunk, akkor újra és újra lendületet kell venni.

Szóval, ez a víznap is döntés kérdése. Ha eldöntjük, hogy megcsináljuk, akkor utána már nem érdemes rajta elmélkedni. Mindannyiunk ismeri azt a helyzetet, amikor eldöntünk valamit, és aztán nem változtatjuk meg a döntésünket. Eldöntjük például, hogy csak rendes ruhában megyünk az utcára, akkor csak úgy megyünk. Ha eldöntjük, hogy bizonyos körülmények között tartózkodunk bizonyos megnyilvánulásoktól, akkor ezt meg is tartjuk. Most hadd ne mondjak példákat, de mindenki ezer példát tudna a saját ételéből.

A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy látjuk-e értelmét a dolognak. Nekem azért nem nehéz a víznap, mert látom az értelmét. Nem tudom pontosan, hogy miért, de az gyakori tapasztalatom, hogy az önfegyelem, az önkorlátozás megerősíti az embert.  És emellet – paradoxnak hangzó módón – a szabadságérzetemet erősíti, tisztítja a belső látásomat, a gondolkodásomat.  És erre igazán szükségem van.  

Holnap folytatjuk.