145. Húsnapra: Szurokfüves tőtike rebarbaramártással

Anyával a minap szóba került a tőtike (igen, így l nélkül.). Az ő nagymamája csinálta még a múlt század első felében. Fűszeres darált hús szőlőlevélbe csomagolva. Sóskamártással ették. Aztán Alíz  is írt tőtikét mostanában, csak nála karalábélevélben van a töltelék. Így egyre nagyobb kedvem támadt tőtikét csinálni. De látom, más is van  így ezzel mert  Duendénél is  van egy remek variáció. 

Az is sarkallt, hogy ezt az ételt készítsem, mert itt a rebarbara-szezon, csakhogy most nem desszertet, hanem valami mást szerettem volna belőle. Keresgéltem a neten, és erre bukkantam: http://www.ritakonyhaja.hu/etlap/husos-etelek/2724-csirkemell-rebarbara-chutneyvel-recept-.html . És ezzel megszületett az ötlet. A tőtikéhez fogom ezt a rebarbara-mártást készíteni. A rebarbara is olyan savanykás zöldség, mint a sóska. Gondoltam, jól jön majd a tőtikéhez. 

Nézegettem azért mi található itt a neten tőtikeügyben, és láttam, hogy szüret környéki étel, azért, mert akkorra kopott ki a szőlőlevélből a permet. De mondják azt is, hogy jobb lenne fiatal szőlőlevélből, csak az meg nincs permet nélkül. Vagyis általában nincs, de nekünk van! Mert összesen három tőke szőlőnk van itt az udvarban, fiatal növények, talán négy évesek, és még soha nem permeteztük őket, de nem is fogjuk, ha rajtam múlik. Lehet, hogy ezzel megbotránkozást keltek a hozzáértők körében, mert nyilván nem lehet úgy komolyan szőlővel foglalkozni, ahogy ezzel a három tőkével én foglakozom, de ez részemről nem is komoly. Örülök, ha terem pár fürt szőlő. Ha meg nem teremne, akkor a permetre szánt pénzen veszek szőlőt. Szóval teljesen vegyszermentes szőlőlevelek szerepelnek a képen. :) 

 

Szurokfüves tőtike

Hozzávalók: 20 db fiatal permetezetlen (!!!) szőlőlevél , 0,5 kg darát sertéshús, 5 dkg rizs, 1 evőkanál apróra vágott szurokfű (= oregánó), 10 dkg vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 10 dkg reszelt sajt, 2 evőkanál olaj, só, bors.

Elkészítése: A szőlőleveleket egy pillanatra forró vízbe mártjuk (a száruknál fogva), hogy megfonnyadjanak, majd levágjuk róluk a levélnyeleket. A hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk, és egy kanál olajon dinsztelni kezdjük. Amikor a hagyma már üvegesre sült, hozzáadjuk a húst, és átkeverjük, majd levesszük a tűzről, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a rizst, reszelt sajtot, a szurokfüvet. Jól összekeverjük, majd a levelekre teszünk egyenként egy-egy kanál masszát, majd belehajtogatjuk a levelekbe. Egy kiolajozott tűzálló edénybe sorakoztatjuk a kis töltelékeket szorosan egymás mellé. ráöntünk kb. 1,5 dl vizet, és előmelegített 200 fokos sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük. 

Rebarbaramártás

Hozzávalók: 50 dkg rebarbaraszár, 10 dkg vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olaj, 1 kiskanál só, 1 kiskanál frissen reszelt gyömbér, 1 kiskanál fahéj, 1 kiskanál összetört koriander, 1 kiskanál durvára tört színes bors, 1 kiskanál csípős paprikakrém (v. chili), 2 evőkanál méz, 1 dl víz

Elkészítése: A rebarbarát meghámozzuk, és vékony szeletekre vágjuk. A hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, és az olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a rebarbarát, felöntjük 1 dl vízzel, fűszerezzük, s fedő alatt 4-5 percig pároljuk. A végén belekeverjük a mézet. A tőtikékkel együtt tálaljuk.

Csak úgy… 

Amióta írom ezt sorozatot, egy kicsit más szemmel nézem a világot. Mivel nem akarom ismételni magam, és az évszakhoz és a napok sorrendjéhez is szeretnék igazodni, óhatatlanul kitalálok olyan ételeket, összeállításokat, melyek egyébként eszembe sem jutnának. (Talán tőtikét sem csináltam voltan, hiszen eddig sem, tettem, pedig nem először került szóba, a rebarbaramártásról már nem is beszélve). De ha már egyszer azt vállaltam, hogy mindig valami olyan lesz itt, ami még nem volt, akkor ehhez néha egy kicsit gondolkodnom kell. És ez nagyon jó. Ha ezt összeállítást nem készítettem volna el, szegényebb lennék egy élménnyel. 

Hajlamosak vagyunk az évek múlásával belecsontosodni a rutinba. Pedig semmi nem indokolja, hogy az ember ötven után ne keressen újdonságokat, hiszen ebben a végtelen világban ötven év csak egy morzsa (a kevesebb számú évről már nem is beszélve!), és még annyi élményt adó szépség és jóság vár ránk, hogy felfedezzük, megtapasztaljuk, és ha erre nyitottak vagyunk, sokkal kevesebb időnk jut a régi sérelmeken rágódni, vagy a jövőtől rettegni. 

És valójában ez a cél. Élni. Itt és most. És örülni. Mert szabad örülni, akkor is, ha mindig mindenben lehetne hibát találni. Mert ha addig akarunk várni az örömre, amikor már híját nem találnánk, akkor várhatunk ítéletnapig. 

A változatosság gyönyörködtet, és az öröm karcsúsít. Az a tapasztalatom, hogy a túlsúlyra hajlamos embereket gyakrabban kell arra biztatni, hogy merjenek örülni az ízeknek, hogy merjenek az evés örömére gondolni, arról beszélni. Mintha az evéssel kapcsolatos témák kapcsán olykor homokba dugnánk a fejünket. Nem beszélünk az evésről, mert mi nem is eszünk tulajdonképpen… Ó, de ez már messzire vezet. Ez már a zugevés témakörét érinti. Lehet, hogy erről is érdemes lenne beszélni. De ma inkább csak maradjunk az örömöknél, annál, hogy mennyire jó felfedezni új ízeket, az ízek harmóniáját, az ízek örömét. (A másikról majd máskor.)

Holnap folytatjuk.