Oldalak

2011. július 11., hétfő

192. Zöldségnapra: Tökpörkölt tárkonyos vöröslencsével



Kutyameleg van. Legszívesebben csak egy kellemes vízparton üldögélnék, úszkálnék a hűs hullámokban. Igazából ebben az időben könnyebb kevesebbet enni. Sok kalóriára meg végképp semmi szükségünk. A tökpörköltben valóban nincs sok kalória. A tárkony savanykás íze is üdítő. De a legjobb ebben az ételben, hogy szinte pillanatok alatt kész, nem kell sokáig ácsorogni a konyhában miatta. 

Tökpörkölt

Hozzávalók: 1 közepes tök (kb. 1.2 kg) 1 fej hagyma, 1-2 zöldpaprika, 1-2 paradicsom. (hagyma, paprika, paradicsom 10-10 dkg), 1 evőkanál zsír, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só.
Elkészítése: A hagymát apróra vágjuk és a zsíron dinsztelni kezdjük. hozzáadjuk az apróra vágott zöldpaprikát is. A tököt meghámozzuk és kockákra vágjuk. Ha még nem kemény a magjának héja, akkor a magot és magházat is beletehetjük az ételbe. A hagymás, paprikás alappal a tököt puhára pároljuk. Az utolsó öt percben hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát (lehet csípős is) és a nagyon apró kockákra vágott paradicsomot.

Tárkonyos vöröslencse
Hozzávalók: 40 dkg vöröslencse, 1 evőkanál olaj, 8 dl víz, 2 gerezd fokhagyma, só, 1 evőkanál friss apróra vágott tárkony.
Elkészítése: Az olajat megforrósítjuk belezúzzuk a fokhagymát, beleszórjuk a lencsét, és pár percig kevergetjük a forró fokhagymás olajon. Megsózzuk és felengedjük vízzel. Lassú tűzön fedő alatt addig főzzük, míg a vizét elfövi. Akkor levesszük a tűzről és hozzákeverjük a tárkonyt.

Az alázatról

Sokszor gondolok arra, hogy a siker egyik fontos hozzávalója az alázat. Az alázat eléggé elavultnak tűnő szó, és nagyon könnyű összekeverni az alázatossággal. Ez utóbbi tényleg negatív tulajdonság, mely álságos viselkedésre utal. Az alázat – az én értelmezésemben – a beképzelt, önhitt, lenéző, megszóló viselkedés ellentéte. Alázat kell ahhoz, hogy észrevegyük a fontos dolgokat. És ahhoz, hogy a saját önbecsülésünket ne a mások sárbatiprásával (megszólás) igyekezzünk növelni. Attól nem lesz világosabb egy teremben, ha elfújjuk a másik gyertyáját, hogy a miénk fényesebbnek tűnjék. 

Gyakran lyukra fut, árnyékra vetődik, aki híján van az alázatnak, elhamarkodottan alkot ítéletet. És akkor csak újból sérül az önbecsülés. És a sérült önbecsülés sok sötét dologra képes. Úgyhogy nem jófiúságból, hanem igazán jól felfogott érdekből érdemes végiggondolni ezt az alázat – pökhendiség dolgot. 

Holnap folytatjuk.

3 megjegyzés:

  1. Az alázat állapotában a lény pontosan annak és annyinak
    látja magát, mint amennyi. Nem gondol - tud - hisz magáról
    sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit valójában ér!
    Az alázat gyakorlatilag egy egyenlőségjel önmagunk
    és a magunkról kialakult énkép között

    VálaszTörlés
  2. Tökpörkölt........... ez eddig nem szerepelt az étlapon, mivel nem ismertem, az alázat viszont igen. Köszönöm, hogy ismét tanulhattam! :-)

    VálaszTörlés
  3. Retorika! Ez nagyon jó megfogalmazás!

    Ircsike! Köszönöm, hogy itt vagy. :)

    VálaszTörlés