Piszkemártást nálunk hagyományosan főtt húshoz készítettünk. De ha figyelünk az ételtársításra nem a legjobb ötlet gyümölcsmártást enni a húshoz. A gyümölcsmártások az eMpszi étrendje szerint a tésztanapi ételek közé tartoznak. Ezért elgondolkoztam rajta, hogy mi is lenne finom a tésztanapi dolgok közül a piszkemártáshoz. A cicege jutott eszembe. De aztán az is, hogy a nyári meleg még indokoltabbá teszi, hogy alacsonyabb kalóriatartalmú ételeket együnk. A tönknek alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a krumplié, és éppen szezonja is van a töknek. Ezért könnyen adódott, hogy megnézzem, mi is jönne ki abból, ha a cicegében a krumplit tökre cserélném. De mivel a tök nem éppen karakteres zöldség, gondoltam, egy kis szurokfűvel határozottabbá teszem az ízét.
Tökcicege
Hozzávalók: 1 közepes spárgatök (kb. 1,2 kg), 20 dkg liszt, 4 tojás, 2 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor, 1 kávéskanál bors, 1 evőkanál apróra vágott szurokfű (oregánó) 4 gerezd fokhagyma, kb. 1 dl olaj a sütéshez.
Elkészítése: A tojást a sóval, borssal, cukorral, szurokfűvel, zúzott fokhagymával kikeverjük. A tököt meghámozzuk, a magházát kikaparjuk, majd a tököt legyaluljuk. Összekeverjük a fűszeres tojással és a liszttel. Kis adagokat halmozunk a forró olajba, melyeket (a rácsos tálalólapáttal, villával) ellapítunk. Mindkét oldalukat kisütjük, a felesleges olajat leitatjuk róla.
Piszkemártás
Hozzávalók: 40 dkg piszke (egres), 8 dl víz, 4 evőkanál liszt, 8 evőkanál tejföl, 4 evőkanál cukor, 1 kávéskanál só, 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 1 kávéskanál őrölt fahéj.
Elkészítése: A gyümölcsök szár- és virágmaradványait lecsipkedjük, s a cukorral, sóval, a fűszerekkel a vízben kb. 20 perc alatt megfőzzük. A lisztet a tejföllel simára keverjük, és apránként, kevergetve könnyen önthetőre hígítjuk a gyümölcs főzővizével. Majd a felhígított habarást a főtt gyümölcshöz öntjük, s egy-két percig kevergetve forraljuk.
Állat!
Ha figyelünk magunkra, észre fogjuk venni, hogy mi az, ami az evésen kívül még megnyugtat. Erre általános szabály nincs, hiszen van, ami az egyik embernek enyhülést hoz, a másikat viszont még tovább bosszantja. A lényeg, hogy mindannyiunk életében vannak olyan tényezők, melyek az evés mellett alkalmasak arra, hogy egy kicsit le tudjunk higgadni, ha valami felzaklatott.
Én például szeretem az állatokat. Ha a kutya vagy a macska a közelemben van, nagyon gyors megnyugvást jelent valami bosszúságból, ha egy kicsit simogatom valamelyiket. Az állatok annyira kedvesek, és szinte érzik, ha valami bajom van, mert akkor még nagyobb szeretettel reagálnak a simogatásra.
Hadd meséljem el az ezzel kapcsolatos legmegrázóbb élményemet. Elég robbanékony természetem van, és előfordul, hogy ha kihoznak a béketűrésből, akkor kiabálni kezdek. Tudom, hogy ez nem jó megoldás, de még minden javulási kísérletem ellenére előfordul velem az ilyesmi. Egy alkalommal (már jó régen történt) talán valamelyik gyerekem verte ki nálam a biztosítékot, a lényeg, hogy magamból kikelve üvöltöttem a konyhában. Volt akkoriban egy nagyon kedves nősténymacskánk, aki erre a helyzetre úgy reagált, hogy felágaskodott és átölelte a lábamat, mintha azt akarta volna mondani, hogy ezt most hagyjam abba, inkább vele foglalkozzam, akkor majd jobban leszek. Sok éve történt, de még most is meghatódok ettől az emléktől. Igaz, nem sok ilyen macska lehet a földön. Volt akkoriban két kutyánk is és még rajta kívül másik macska is, de ő volt a főnök. Hogyan érte el, nem tudom, de így volt. Ha a kutyák összeverekedtek, akkor képes volt közéjük ugrani úgy, hogy mind a két kutya megjuhászodott, és elsomfordáltak.
No, lám, nem is erről a cicáról akartam mesélni, de még az is jólesett, hogy visszaidéztem ezt az emléket. Úgy egyébként meg arról jutott ez eszembe, hogy éppen most romlott el az egyik redőny (jelzem „ötven fok” van), megakadt és nem lehet leengedni, és ezen úgy felbosszantottam magam, ahogy kell. De szerencsére itt van a közelemben a Kutyatáp nevű macskám, megsimogattam, s olyan aranyosan reagált (nem csoda, hiszen az előbb szóbahozott Cinike fia), hogy máris lehiggadtam annyira, hogy képes voltam a dühöngés helyett a megoldásra koncentrálni.
Persze, nem mindenki szereti az állatokat, neki nem ezt a módszer ajánlom. Viszont mindenki megtalálhatja a saját életében azt a dolgot, ami a macskához hasonlóan megnyugtathatja, és mégsem étel, szesz vagy cigaretta, de még csak nem is egy szem nyugtató. Lehet ez mondjuk valamilyen mozdulatsor, egy kép, egy parti pasziánsz vagy néhány mondat valakivel. A példatár végtelen lehetne.
Holnap folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése