231. Gyümölcsnapra: Őszibarack szederrel

Nyáron nagyon sok lehetőségünk van gyümölcsnapon. Nagyon finom kombináció a szeder őszibarackkal.

A biztonság kedvéért

A gyümölcsnap érdekes dolog. Lehet nehéz is, és élvezetes is. Vajon mitől függ, hogy egyik vagy másik változatot élem-e meg? Úgy érzem, hogy mindenképpen az „előítéleteim”, a várakozásaim befolyásolják ezt a dogot. Várhatok, figyelhetek arra, hogy nehéz lesz, hogy mi mindentől vagyok „megfosztva” az adott napon, de várhatok arra, hogy milyen finom gyümölcsöket ehetek, mégpedig annyit, amennyi csak belém fér, és feltételezhetem az is, hogy az üdítő ételtől sokkal jobban leszek majd, sokkal jobb lesz a közérzetem, a hangulatom ebből következően az egész napom, mintha valami nehéz ételt ennék. 

Az is lehet előítélet egy gyümölcsnappal kapcsolatban, hogy majd mindig éhes leszek, ha gyümölcsnapot tartok. Ha még nem figyeltem meg magam eléggé, akkor akár azt is hihetem, hogy az éhség olyan dolog, ami ha egyszer elér, akkor egyre csak fokozódik, egészen az elviselhetetlenségéig, az úgynevezett farkaséhségig. Ez azonban tévedés, hiedelem, babona. Az éhség egyáltalán nem így működik. Ha mégis így érezzük, akkor még nem tanultuk meg megkülönböztetni a testi és a pszichés éhséget. 

Az igazi éhség (ami valójában a test táplálékigényét jelzi), ha egyszer jelentkezik, és mégsem eszünk, akkor is enyhül, majd később újból jelez, majd megint elmúlik. De soha nem fokozódik „farkaséhséggé”.

A „farkaséhség”, az a szinte elviselhetetlen kényszerítés az evésre, nem más, mint a pszichés éhség legdurvább formája. Nem azért törhet ránk ez gyümölcsnapon, mert a testünknek vészesen lecsökkentek a tartalékai, hiszen nem csökkennek le, nem is csökkenhetnek le pár óra alatt. Ez azért törhet csak ránk, mert a biztonságérzetünk rendül meg. Valami nem úgy van, ahogy szokott. Valamiben korlátozva vagyunk, és az nehéz dolog. 

Ha az indokolatlan éhségeket el akarjuk kerülni, akkor érdemes arra törekednünk, hogy legyenek kapaszkodóink az evésen kívül, az evés helyett. Jó kapaszkodó, ha „tudja a testünk”, hogy mikor jut biztosan ételhez. Erre jók a kötött evésidők. 

Holnap folyatjuk.