Még mindig nagyon sok a vargánya van a piacon, a múltkor még császárgomba is volt. Ezeket a gombákat legjobban vajon pirítva szeretem. Arról nem is beszélve, hogy így pillanatok alatt kész is az étel.
Vajas császárgomba és vargánya pirított krumplival
Hozzávalók személyenként: 20-25 dkg vargánya és császárgomba vegyesen, 4 dkg vaj, só, bors, 3 db közepes krumpli 1 kiskanál (liba)zsír, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöldje.
Elkészítése: A meghámozott krumplit először hosszában négybe vágjuk, majd kb. 1 cm-es szeleteket vágunk a hasábokból keresztbe. A zsír felforrósítjuk egy vastagaljú lábosban (az a cél, hogy ne égjen le könnyen a krumpli), a krumplit pár percig jól átkevergetjük a forró zsírban, megsózzuk, majd fedőt teszünk rá. Időnként megkeverjük, kicsit odaragad az edény aljára, de tálalólapáttal kaparjuk fel, keverjük át. Így nem ég oda a krumpli, de lesznek benne finom pirultabb részek.
Miközben a krumpli készül, a gombát leöblítjük és szárazra töröljük, hosszában felszeleteljük. A vajat egy serpenyőben felforrósítjuk, és a gombaszeletek mindkét oldalát megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk.
Az elkészült krumplira rászórjuk a petrezselyemzöldjét, és a gombával tálaljuk. Vegyes nyári saláta finom hozzá.
Csak egyszerűen!
Talán néha az gátol egy-egy probléma megoldásában, hogy túlbonyolítjuk a helyzetet. Rám ez legalábbis jellemző. Mindig még jobban szeretném megcsinálni, nem vagyok megelégedve azzal, amennyire az erőből és az időmből futotta. Pedig néha jó lenne elgondolkozni raja, hogy mi lenne jobb: elfogadni, hogy csak ennyit tudtunk pillanatnyilag, vagy várni arra, hogy sokkal jobban megcsináljuk, és az egészből végül nem lesz semmi.
Persze, vannak dolgok, melyeket jobb hagyni a csudába, mint rosszul megcsinálni, de nagyon sok olyan van, mely úgy lenne jobb, ha feladnánk a tökéletességre törekvést, és megelégednénk azzal a megoldással, ami a rendelkezésünkre álló időben telt tőlünk. Annál is inkább, mert a jobb megoldás reményében halogatott dolgokat nagyon sokszor azért nem fejezzük be, mert túlbonyolítjuk. A túlbonyolítás is óriási kísértés és óriási csapda.
Érdemes lenne néha feltenni a kérdést magunknak, hogy ha tényleg nincs most már több időnk az adott feladatra, akkor mi a legjobb, amit kihozhatunk belőle ilyen körülmények között. No, és akkor tegyük is meg. Amikor sikerül a túlbonyolítás, a görcsös tökéletességre törekvés helyett leegyszerűsítenem, lazán végeznem egy feladatot, mindig jó vége lesz. Fogok erre gondolni, amit most írtam, és alkalom adtán követem is a saját tanácsomat. :)
Így van ez a szokásaink lecserélésével is. Nem kell túl sokat töprengeni, hogy mi a jó megoldás. Fogjunk hozzá a javítás szándékával, önmagunkra figyelve, aztán egy idő után megtaláljuk a jó megoldást.
Holnap folytatjuk.
Gyöngyi, én erre már régóta rájöttem, és eszerint cselekszem. Szerintem mindenkinek vannak olyan dolgai, fixa ideái, mondhatjuk úgy is, hogy heppjei, amiből nem enged. Nálam pl. ilyesmi a helyesírás (amit, ugye, úgysem tudunk tökéletesen kivitelezni sosem, de az igény a maximalizmusra megvan bennem), vagy ha egy tortát készítek, vagy sok-más apróság. Régebb a takarítás is ebbe a ketegóriába tartozott, amióta viszont gyerekeim vannak, és az időmet inkább ők osztják be, illetve a többi kötelezettségem, hát bizony, megtanultam megelégedni azzal is, amit képes vagyok megcsinálni. Mert nem fogok fennülni éjjeleket azért, hoyg vikszoljam a lakást. Másnap is van egy nap, és úgysem csinálja meg senki helyettem. No, meg szobrot sem fognak állítani!
VálaszTörlésSzóval, igen, néha tudni kell engedni, elengedni. A maximalizmust is.
Ma, teljesen spontán módon gyümölcsnapot tartottam. Jólesett: sok-sok nektarint ettem, kevés almát, és csomó sárgadinnyét!!! Klassz volt. Nem is hiányzik semmi. :)
Sedith, jó, hogy újra "találkoztunk". :) :) :)
VálaszTörlésNapok óta készülök vasalni, de ebben a kutya melegben nincs hozzá affinitásom...hagyom is a csudába! :):)
VálaszTörlésVCS Jól döntöttél. :)))))
VálaszTörlés