238. Tésztanapra: kígyórétes

Nem igazán szeretek sütni. Kevés hozzá a türelmem, no, meg sütésnél ésszerű, ha követjük a pontos receptet, nincs annyi lehetőség az improvizálásra. De az is lehet, hogy csak én nem vagyok hozzá elég bátor és kreatív, hogy a sütikben újat találjak ki. Anya még fiatal korában sokat forgatta a Gazdasszonyok könyve c. 1957-es kiadványt, és néhány étel ennek a könyvnek az útmutatási szerint került be a családi étrendbe. A kígyórétes is szerepel itt, de igazából én M-tól tanultam, és hajszálnyi eltérésekkel készítem, mint ahogy ott szerepel. De a hajtogatás rajzát ebből a könyvből fényképeztem ki.

Kígyórétes

Hozzávallók a tésztához: ½ kg liszt, 25 dkg vaj (margarin), 1 egész tojás, 2 evőkanál cukor, 2,5 dkg élesztő, 1 dl langyos tej, 1csipet só.

A töltelékhez: 4 evőkanál prézli, 1 kg szilva kimagozva,  1 kg alma, 10 dkg cukor, 1 kiskanál fahéj.

A kenéshez 1 tojássárgája, 2 kiskanál tejföl.  A tálaláshoz porcukor. 

Elkészítése:
A tölteléké: (amit most én tettem bele, de számos egyéb töltelékkel készíthetjük, mint a "rendes" rétest.)
Az almát megmossuk, kimagozzuk, felaprítjuk (lereszeljük, legyaluljuk v. késsel kis darabokra vágjuk) és a cukorral megpároljuk, hogy az alma szétfőjön, fahéjjal ízesítjük. A szilvát is megmossuk, kimagozzuk és addig főzzük, míg a levét elfövi és darabos marad ugyan, de kenhetővé válik. Amíg elkészítjük a tésztát, a töltelék meghűl annyira, hogy már könnyen dolgozunk vele.

A tészta elkészítése:
Az élesztőt a langyos tejben 1 kiskanál cukorral felfuttatjuk, a vajat mély tálban jó habosra keverjük, hozzákeverjük a cukrot, a tojást, az élesztőt, a csipet sót és végül a lisztet. Deszkára kitéve könnyedén összegyúrjuk, és négy cipóra osztjuk. A cipókat egymás után hengeralakúra sodorjuk és egy-egy kb. 45 cm hosszú és 24 cm széles lapot nyújtunk belőle. Az egyes lapok hosszabbik oldalait 8 cm szélességben bevagdossuk. a középső 8 cm-es sávot megszórjuk egy-egy kanál prézlivel, és erre tesszük a tölteléket (két almás és két szilvás rudat készítünk). Most a bevagdalt széleket keresztbe egymásba hajtogatjuk (a rajz szerint). A tojássárgáját kikeverjük a tejföllel, ezzel kenjük meg a réteseket és előmelegített sütőben 200 fokon megsütjük. Mint a rétest ferdén szeletekre vágjuk, megszórjuk porcukorral és melegen tálaljuk.

(Ui. .: elkészítettem a tészta sós változatát, sóstanglit csináltam belőle, majd leírom. Amerika24 (az öreg blogról) meg egy jó ötletet adott, így egyszer el fogom készíteni a sós változatot hozzá illő töltelékkel.) 

Egészséges szalonna I.

Többek között az volt ezzel a bloggal a célom, hogy elmondjam, saját példával igazoljam azt a sokak számára talán megkönnyebbülést hozó tényt, hogy a hagyományos, kedvelt, a gyerekkort idéző ételeink fogyasztása és az ideális testsúly birtoklása nem zárja ki egymást. A titok nyitja egészen máshol keresendő. Sőt! Fontos is hogy máshol keressük. Ha valaki abban a tévhitben ringatja magát, hogy az a boldogság kulcsa, ha úgynevezett „egészséges” ételeket eszik, és teljes egészében eltiltja magát a számára az otthont, a jóérzést, az evés örömét jelentő ételektől, sokkal többet árt magának, mint amennyit használ.

Úgy gondolom, teljesen napra kész vagyok a fogyás-hízás téma trendjeivel, az aktuális táplálkozási divathullámokkal. Az, hogy ezt nem tükrözi ez a blog, teljesen tudatos döntés következménye. Nem akarok divatos lenni, aktuális trendeket követni. Ezen az úton ugyanis lehet üzleti vállalkozást hasznosan működtetni, de a dolgok lényegét megközelíteni már nemigen. Én pedig ez utóbbit  szeretném. Megtalálni azokat a pontokat az életünkben, melyek igazi és mélyebb okai a közös problémánknak.

Kerüld a fehérlisztet, a fehércukrot, a disznózsírt – jótanács, nem káros, de haszna sincs annyi, mint amennyit egyesek tulajdonítanak neki. Nem attól lesz egészséges az életmódunk, ha vissza tudjuk szajkózni az éppen aktuális irányzatok szlogenjeit. Egészséges attól lesz, ha „rendeltetésszerűen” élünk a testünkben. Akkor, ha betartjuk a természet törvényeit, igyekszünk harmóniában élni a teremtett világgal, akkor van esélyünk az egészségre. És ez nemcsak ránk, túlsúlygyűjtésre hajlamos emberekre igaz. Mert ha nem is plusz kilókban, hanem számtalan egyébben, de mindenkinél megmutatkozik valahogy, ha ezt az egyensúlyt figyelmen kívül hagyja.

Úgyhogy akár kígyórétest enni, vagy szalonnázni nem ördögtől való dolog. Bátran megengedhetjük magunknak, még akkor is, ha mindig akad aktuális észosztó, kioktató, aki jobban tudja.

Holnap folytatjuk.