242. Zöldségnapra: Paradicsomos krumpli

Nagyon egyszerű étel, és mégis igen finomra lehet elkészíteni. Végül is főtt krumpli ez paradicsommártással. De ebben az egyszerű dologban is lehetnek különböző megoldások. Pl. én héjában szerem megfőzni a krumplit, mert úgy gondolom, hogy így jobban benne maradnak az érékes anyagok és az íze is. Nem sűrítem liszttel, hanem a krumpli egy részével. Az ízesítésében is lehetnek elérések. Akár az édességében, a borssal előidézett csípősségében vagy abban, hogy a bazsalikom és a fokhagyma mellett akár egyéb fűszereket, mondjuk még oregánót is használhatunk.

 Paradicsomos krumpli

Hozzávalók: 80 dkg krumpli, 1 kg paradicsom, 5 dkg vaj, 4-5 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál cukor 1 kiskanál apróra vágott bazsalikom, só, bors.

Elkészítése: A krumplit megmossuk, és héjában odatesszük főni. A paradicsomokat egy-egy pillanatra forró vízbe mártjuk, és lehúzzuk a héját (ha nem tartjuk zavarónak, hogy benne marad a héja, akkor ez a dolog el is hagyható, akkor vágjuk apró kockára a paradicsomot pépesítés előtt), majd botmixerrel pépesítjük, feltesszük főni. Sóval, borssal, cukorral ízesítjük, és addig főzzük, amíg egy kicsit besűrűsödik. Ha a krumpli megfőtt, meghámozzuk, kockára vágjuk. A vajat felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, egy kicsit megpirítjuk, majd a krumpli kb. negyed részét villával beletörjük a fokhagymás olvasztott vajba, átforgatjuk, átforrósítjuk,hozzákeverjük a fűszeres paradicsommártást, átforraljuk, beletesszük a bazsalikomot és végül a krumplikockákat is hozzákeverjük.

Megjegyzés: Önmagában is megállja a helyét, de köretnek is jó, ha a szétválasztást követjük pl. cukkinifasírtot készíthetünk hozzá.

A kellemes és a hasznos

Nem értem én, miért van az, hogy olyan sokszor beletesszük magunkat a satuba. Azaz gyakran szorító helyzetekben hagyjuk magunkat sodródni konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Itt van például a határidők szorítása. Miért van az, hogy olyan sokszor előfordul, hogy az utolsó pillanatig halogatunk valamit? Csak akkor kezdünk cselekedni, amikor már szinte elviselhetetlen a szorítás… 

De hasonló evéskor is megtörténhet velünk. A gyomrunkban keletkező feszítő érzésig eszünk olykor. Vagy addig növeli magát a testünk, amíg már minden feszül rajtunk. Már levegőt is alig kapunk a szorítástól. És már van, hogy közben tudjuk (sőt szinte mindig tudjuk), hogy ez lesz avégeredmény és mégis kényszerpályán vagyunk. 

Ezekben az esetekben valamiből több van a kelleténél, az egészségesnél. De ugyanakkor kevesebb is, pl. időből, helyből. De minél kevesebb? A vágyainknál? Mi mozgatja a halogatást? Akár az evés abbahagyásának halogatását? Ugyanaz a halogatás ez, mint a nemszeretem dolgok elkezdésének halogatása?

A közös talán az bennük, hogy a kellemesebb állapot feladását halogatjuk. Mert kellemesebb állapot, amikor azt csinálom, amihez kedvem van, mint az, amikor azt kell csinálnom, amit kiszabtak rám. És kellemesebb állapot a finom ízeket a telítődést érezni, mint ettől az érzéstől megfosztani magunkat.

Kellemes és hasznos? Ellentétpárok ezek? Van, amikor össze tudjuk a kettőt kötni. Összekötjük a kellemest a hasznossal- van is ilyen szófordulatunk. Ez lenne a megoldás? De lehet mindig kellemes, ami hasznos? És kell, hogy mindig minden kellemes is legyen? 

Egy régi ismerősöm nagyon haragudott, ha kellemes karácsonyi vagy húsvéti ünnepeket kívánt neki valaki. Mindig azt mondta, hogy kellemes a lábvíz, az ünnep ne kellemes legyen, hanem kegyelemteljes, boldog. Talán összekeverjük a kellemest a boldoggal? Lehet, hogy az egész problémánknak valami összekeveredés az alapja?

Azt tételezem fel, hogy a dolgok nemcsak úgy véletlenszerűen történnek, hanem mindennek van valami oka, akár meg tudjuk fejteni tudatosan akár nem. De mindig izgat a megfejtés. Most éppen ez. Miért megyünk el a szorításig? Mi a jó ebben? Mi késztet erre? A legtöbbet birtokolni talán? Többet birtokolni a kellemesből? És jó nekünk ez a sok kellemes? Nem fogalja el ez a fontosabb dolgok helyét? Ha a kellemesre törekszünk, nem valami kevesebbel érjük be? Nem is biztos, hogy érdemes ezen gondolkozni, de talán mégis. Kíváncsi vagyok a titok megfejtésére. Olyan ez, mint egy nyomozás. De ebbe is bele lehet feszülni.  Ám ez meg nem hoz megoldást.

 Holnap folytatjuk.