244. Húsnapra: sültpaprikás virslisaláta

Nagyon szeretem a sültpaprikát. Egy kis fantáziával sokféle módon felhasználhatjuk. Most egy olyan változatot készítettem, mely akár hideg vacsorának, akár a munkahelyre elvihető hideg ebédnek alkalmas. 

Hozzávalók: 20 dkg virsli, 3-4 vastaghúsú pirospaprika, 1 kiskanál borecet, zöldfűszerek ízlés szerint.

Elkészítése: A paprikákat megmossuk és forró sütőben addig sütjük, amíg a héjuk barnulni kezd. Hagyjuk kihűlni, majd a kivesszük a paprikákból a csumákat és a hártyaszerű héját lehúzzuk. Célszerű úgy végezni ezt a műveletet, hogy a paprikát már abba a tálba tesszük, melyben a salátát készítjük, mert kár lenne, ha finom leve, mely sütés közben keletkezett, elpocsékolódna. (Én nem szoktam kivenni a paprika magházat, mert szeretem a paprikamagot, arról nem is beszélve, hogy sok értékes anyag van benne, de akit zavar, az a csumával együtt, távolítsa el a magházat is.) Egy élesebb kés és egy villa segítségével a tálban vékony csíkokra vágjuk a paprikát. Apróra vágott zöldfűszerekkel (pl. petrezselyem, rozmaring) és egy kiskanál borecettel ízesítjük. A virslit vékony karikákra vágjuk, és összekeverjük a paprikával. A virsli ízesítésétől is függ, hogy kíván-e a salátánk még egyéb ízesítést, pl. sózást, borsozást, néhány fiatal rukkolalevelet is adhatunk mellé.

Kíváncsi vagyok!

A kíváncsiságot sokszor a negatív tulajdonságok közé sorolják. Szerintem akkor negatív, ha ránk nem tartozó dolgok után kíváncsiskodunk, hogy utána a jólértesült szerepében tetszeleghessünk. No, ez nem szép dolog, de úgy egyébként a kíváncsiság szerintem nagyon jó tulajdonság. De talán, ha nem kíváncsinak, hanem érdeklődőnek mondjuk, akkor már elfogadni is könnyebb. 

Azért kezdtem el gondolkodni a kíváncsiságon, mert minél hasznosabb érzésekkel szeretném helyettesíteni a szorongást. Nos, lehet, hogy ez a mondat egy kis magyarázatra szorul. Tehát, egy rossz érzés helyettesítésére azért keresek másikat, egy jobbat, mert kiradírozni nem tudjuk magunkból a rosszat (mert olyan nincs, hogy valahol semmi ne legyen), hanem csak lecserélni tudjuk a rosszat jóra. Ezért akarom a szorongást pl. kíváncsiságra cserélni. Igen, szerintem képesek vagyunk, hogy a bennünk lévő érzéseket lecseréljük, úgy, hogy más nézőpontból, más alapállásból tekintünk a dolgokra. És ez módunkban áll, megtehetjük, hogy más összefüggésbe tegyük a dolgainkat. 

Hogy sikerüljön szorongás helyett kíváncsiságot éreznünk, arra a meggyőződésre is szükség van, hogy a dolgoknak van jó megoldásuk, hogy ez a világ úgy van elrendezve, hogy képes jól működni. Tehát vannak jó utak, jó megoldások, melyekre rátalálhatunk, ha keressük őket.

Szóval, nem akarom szorongásra pazarolni az energiámat, annak ellenére, hogy a csapból is rossz hírek folynak. A rossz hírek helyett választhatom, hogy a lehetőségeimre, az erőforrásaimra koncentrálok. (Ha erre fordítom az erőm és az időm, akkor a rossz hírekre már nem jut.) Az erőforrásokra, a lehetőségekre koncentrálva pedig már joggal lehetek kíváncsi arra, hogy egy-egy nehezebb helyzetnek mi is lesz a jó megoldása. Persze, ez nekem sem könnyű, hiszen, sokkal könnyebb elkeseredni, elhagyni magunkat, mint megoldásokat keresni, és tenni azért, hogy jó vége lehessen az egyes folyamatoknak. Nem könnyű, de megéri. 

Holnap folytatjuk.