Karamellás, meggyes túródesszert

AM kedvence a Guru nevezetű karamellás túrórudi. Kíváncsi voltam, hogy tudok-e hasonlót előállítani csak úgy íz alapján. Ez jutott eszembe, hogy talán így jó lesz. A csokit úgysem szereti annyira, a meggynek meg éppen most van a szezonja, ráadásul Marigt2-nél láttam egy cseresznyés túróst, amiből meggyes túrósra támadt kedvem, ezért most csoki helyett meggy lett a harmadik komponens ebben a „Guru”-ban. De ha már túl leszek ezen a kórházasdin, akkor még csiszolgatom, csokis változatot is készítek majd. 

Hozzávalók: 50 dkg magozott meggy, 5 dkg vaj, 10 dkg cukor 2, 5 (1+1,5) dl tejszín, 50 dkg túró, 5 dkg méz.

Így készült:

Kimagoztam 50 dkg meggyet.

5 dkg vajat 10 dkg cukorral összekevertem egy vastagtalpú edényben. Kevergetve addig hevítettem, amíg halvány karamellszíne lett. (Először grízes állaga lett a keveréknek az olvasztástól, majd sima masszává állt össze, ám egy kis olvasztott vaj (?) kivált belőle). Ekkor óvatosan (mert felcsap a gőz) hozzákevertem 1 dl tejszínt. Összeforraltam, alaposan átkevertem, (így még egy picit sötétedett) majd levettem a tűzről.

1,5 dl tejszínt felvertem tejszínhabbá. 50 dkg túrót simára kevertem, 5 dkg ( bő evőkanálnyi) mézzel ízesítettem és hozzákevertem a tejszínhabot.

A három alkotórészt rétegezve tettem egy üvegtálba. Alura meggy, rá túró, majd karamell, megint meggy, túró, meggy és karamell sorrendben. 

Már ebben a formában is elnyerte a célközönség :) tetszést, de még lehet rajta javítani.

Ez a desszert minden szabályt felrúg, amit az eMpszi étrendje követ. Így egyáltalán nem ajánlom azoknak, akik eszerint étkeznek. De mivel a tésztanap az engedmények napja, aki nagyon szereti az ilyesmit, kóstolja meg mértékkel. :) 

Szívesen fogadok jótanácsokat az esetleges tökéletesítés érdekében.

Most egy kis blogszütet következik, mert holnap elmegyek kórházba egy laza sérvműtétre, melyet a négy évvel ezelőtti „élménytúrának” köszönhetek. De remélem, a hétvégére már itthon leszek, bár még akkor nem fogok a konyhában és a gép előtt aktívkodni.  

Muzsdéjt csináltam, vagy valami hasonlót :)

Hallottam már róla, de eddig valahogy nem érintett meg annyira, mint a napokban, amikor Edithnél olvastam http://edithreceptjei.blogspot.hu/2012/06/muzsdejvariaciok.html El is határoztam, csinálok én is egy változatot. Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az is muzsdéj, amit a fokhagymás lángos megkenéséhez készítenek a lángossütők, így van, ugye? Csak nem tudtam, hogy annak bármi neve lenne.

Szóval a következőképpen csináltam: 3,5 dkg fokhagymát összetörtem, megsóztam, s ahogy Sedith írja apránként hozzáadtam 1 dl olajat, tettem hozzá még egy kanál mustárt, egy kávéskanálnyi mézet, fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldjét és 2 evőkanál tejfölt is. Nagyon fokhagymás, de nagyon finom lett. Bár amennyire én a fokhagymát szeretem, nem volt kérdés, hogy ízleni fog. 

Annyit azért mindenképpen el kell mondanom hozzá, hogy ezt nem mártás mennyiségben kell az étel mellé képzelni, ez mindenképpen a fűszert kategóriába tartozik szerintem.

Epres rebarbaramártás

Egy „kicsit” elmaradtam az itt írandókkal. Majdnem elfelejtettem feltenni ezt a finomságot, pedig sikere volt, és ígértem is. Már ki is futunk lassan a szezonból, de azért legyen itt, hogy megőrizzem. Megéri.

Hozzávalók: 2,5 dkg vaj,  25 dkg rebarbara, 25 dkg eper, 10 dkg cukor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 2,5 dl víz.

Elkészítése: A rebarbaraszárat és az epret megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk (mindkettőt). A vajat felolvasztjuk, a rebarbarát párolni kezdjük rajta. Állandóan kevergetjük, s így pár perc alatt pépessé válik, hozzáadjuk az eperdarabokat, s így folyatjuk a kevergetést még egy-két percig. Levesszük a tűzről hozzákeverjük a keményítővel elvegyített cukrot, majd apránként a vizet. Visszatesszük a tűzre, s még egy-két percig forraljuk, míg besűrűsödik.

Az eMpszi étrendjében tésztanapra ajánlom pl párolt rizzsel.

Faepres kísérlet - csak, hogy el ne felejtsem

A kisnyárádi háznál van egy (fehér) eperfa. A gyerekkorom falusi, tanyasi udvarain elengedhetetlen volt ez a növény. Azóta igen ritkán láttam. Éppen most érik. Szedtünk egy kilónyit. Nem valami élvezetes gyümölcs (szerintem), de kíváncsi vagyok, hogy ki lehet-e hozni belőle valamit. Mivel citromfüvet is találtunk jócskán az jutott eszembe, hogy ezzel ízesítem. Csak úgy magában (minden ízesítés és egyéb nélkül) főztem kb. negyed órát a gyümölcsöt. hagytam kihűlni, majd apróra vágott citromfüvet kevertem bele. Botmixerrel pépesítettem. Egészen jó lett. (A képen a csíkos desszertben a barnás réteg.) 

Tehát csak 1 kg faeper megfőzve (minden egyéb nélkül) s egy marék apróra vágott citromfűvel ízesítve, turmixolva. Tejbegrízzel (és epre rebarbaramártással) tálalva.

Mivel a sok kis mag miatt az állaga a tejbegrízre emlékeztetett, az jutott eszembe, hogy ezt főzök mellé (fehér réteg). Igazság szerint rebarbarával szeretném egyszer majd kipróbálni. Volt még tegnapról egy kis epres rebarbaramártás, ezt tettem rá rózsaszín rétegnek. Fogok még kísérletezni ezzel a gyümölccsel. (A rebarbarás epermártást meg hamarosan felteszem ide.)