Az egyik legfinomabb étel, amit disznóhúsból készíteni
lehet. Több, mint negyven évvel ezelőtt ettem - akkor vágtunk utoljára
disznót –, de azóta tervezem, hogy készítek. És most eljött az ideje, mert disznóvágástól
függetlenül is sikerült beszereznem a hozzávalókat. Így az idén ennyi év után
ott lehetett a karácsonyi asztalunkon.
Disznóvágáskor a két szűzpecsenyét és
a fátyolhájat használták fel és némi kolbászhúst. A szűzpecsenyéket felszúrták
és kolbászhússal megtöltötték, és becsavarták a fátyolhájba. Az így kapott két
tekercset megsütötték úgy, hogy besózták a tekerecseket, zsírral kikenték a
tepsit, ebbe tették a húst, kevés vizet öntöttek alá, s lassú tűzön sütötték, a
levével sülés közben locsolgatták. Ez is éppen így készült
Hozzávalók: 2 szűzpecsenye, kb. 1 kg sütni való kolbász, (ha a kolbászhús már bélbe van töltve, akkor szedjük
le a bőrét), 1 db legalább 4-6 tenyérnyi fátyolháj (sertésháló, receháj v.
cseplesz néven is előfordul) 4 evőkanál zsír, kb. 2 dl víz. Ha nincs bekevert
kolbászhús, akkor kb. 1 kg darált húst kolbászhús módjára fűszerezzünk. Ehhez
minden családnak megvannak a „titkos receptjei”, de elég általános, hogy:
1 kg dagadó vagy más zsírosabb sertéshús, 2 dkg só, 1,5 dkg paprika, 1 dkg
zúzott fokhagyma, 1 dkg bors legyen az alapanyag, s ezt nagyon alaposan össze
kell keverni.
Elkészítése: A szűzpecsenyéket hosszú keskeny késsel
felszúrjuk, a kolbászhússal megtöltjük. A fátyolhájba betekerjük, besózzuk. Egy
tepsit vastagon kikenünk zsírral, ráfektetjük a töltött húsokat, aláöntjük a
vizet, s közepes, de inkább lassú tűzön addig sütjük, amíg a külseje szép
piros lesz. Közben a levével öntözgetjük. (Legalább 2-3 órát kell a sütésre számítani.)