Pásztorpecsenye

Az egyik legfinomabb étel, amit disznóhúsból készíteni lehet. Több, mint negyven évvel ezelőtt ettem - akkor vágtunk utoljára disznót –,  de azóta tervezem, hogy készítek. És most eljött az ideje, mert disznóvágástól függetlenül is sikerült beszereznem a hozzávalókat. Így az idén ennyi év után ott lehetett a karácsonyi asztalunkon. 

Disznóvágáskor a két szűzpecsenyét és a fátyolhájat használták fel és némi kolbászhúst. A szűzpecsenyéket felszúrták és kolbászhússal megtöltötték, és becsavarták a fátyolhájba. Az így kapott két tekercset megsütötték úgy, hogy besózták a tekerecseket, zsírral kikenték a tepsit, ebbe tették a húst, kevés vizet öntöttek alá, s lassú tűzön sütötték, a levével sülés közben locsolgatták. Ez is éppen így készült

Hozzávalók: 2 szűzpecsenye, kb. 1 kg sütni való kolbász,  (ha a kolbászhús már bélbe van töltve, akkor szedjük le a bőrét), 1 db legalább 4-6 tenyérnyi fátyolháj (sertésháló, receháj v. cseplesz néven is előfordul) 4 evőkanál zsír, kb. 2 dl víz. Ha nincs bekevert kolbászhús, akkor kb. 1 kg darált húst kolbászhús módjára fűszerezzünk. Ehhez minden családnak megvannak a „titkos receptjei”, de elég általános, hogy: 1 kg dagadó vagy más zsírosabb sertéshús, 2 dkg só, 1,5 dkg paprika, 1 dkg zúzott fokhagyma, 1 dkg bors legyen az alapanyag, s ezt nagyon alaposan össze kell keverni. 

Elkészítése: A szűzpecsenyéket hosszú keskeny késsel felszúrjuk, a kolbászhússal megtöltjük. A fátyolhájba betekerjük, besózzuk. Egy tepsit vastagon kikenünk zsírral, ráfektetjük a töltött húsokat, aláöntjük a vizet, s közepes, de inkább lassú tűzön addig sütjük, amíg a külseje szép piros lesz. Közben a levével öntözgetjük. (Legalább 2-3 órát kell a sütésre számítani.)

Birsalmahab

Anyai nagymamám rendszeresen készítette ezt a desszertet birsszezonban. A madártejhez hasonló finomság  ez, csak a fehér habgaluska ebben inkább drapp, mert birspép van belekeverve. Mindenszentekkor az unokahúgomnál ebédeltünk, s ő lepett meg vele, én már majdnem megfeledkeztem róla. De azóta már másodszor készítettem el. A mennyiségeket megtartottam úgy, ahogy Mamától ránk maradt, de az elkészítés módján kicsit változtattam. Főzés helyett sütöttem a birsalmát, és a habot is eredetileg gőz fölött kellett volna készíteni, de én ezt is a sütőben állítottam elő. Amit még lehetne változtatni rajta, kicsit kevesebb tejet lehetne használni a vaníliaöntethez, s akkor – értelemszerűen – sűrűbb lenne a mártás. Mama receptje 3 dl tejet ad meg birsalmánként, de lehet, hogy ennek a fele is elég lenne. De most az eredeti mennyiségeket írom le. Mama birsalmánként adta meg a mennyiséget. Ma én 6 birsből készítettem.

Ha kiporciózva készítjük a desszertet, akkor 1 birset számolhatunk fejenként.

Hozzávalók 1 birsre számolva: a habhoz: 1 birs, 1 tojásfehérje, 1 evőkanál cukor,

A vaníliamártásoz: 3 dl tej, 1 tojássárgája, 3 evőkanál cukor, 2 cm vaníliarúd vagy 1 kiskanál vaníliaaroma.

(Legközelebb kipróbálnám 1,5 tejjel és 1,5 evőkanál cukorral a mártást -, de erre talán csak jövőre lesz lehetőségem. Kevesebb, de sűrűbb lesz ettől a vaníliamártás.)

Elkészítése: A birsalmát megmossuk, és a sütőbe tesszük, s magas hőfokon kb. 40-50 perc alatt megsütjük. (Figyeljük a sütőben lévő gyümölcsöt, amikor már fényes barna a külseje, s kezd felrepedezni a héja, akkor már jó lesz.) Ezt a műveletet akár napokkal korábban is elvégezhetjük. A hűtőszekrényben jól eláll pár napig a sült birsalma. (Az eredeti recept szerint a nyers birsalmát magozzuk, daraboljuk, s puhára főzzük kevés vízben.)

Sütés után kivesszük a magházat, a felhólyagosodott héját lehúzzuk, nem baj, ha marad rajta héjrész.

A sült gyümölcshúst keverjük vagy passzírozzuk pépesre, keverjük bele a cukrot.

A tojásfehérjét egy picicsipet sóval verjük kemény habbá, majd forgassuk bele óvatos mozdulatokkal a gyümölcspépet. (A keverést érdemes hablapáttal lentről felfelé végezni, mert erőteljes kavarással a habot összetörjük.)

A sütő aljára  egy tepsibe vizet teszünk, s a sütőt magas fokozatra kapcsoljuk.

Egy másik tepsit kibélelünk sütőpapírral, ebbe belesimítjuk a gyümölcspépes habot, s a forró gőzös sütőben kb.10 percig sütjük. (Az eredeti receptben ezt a habot gőz fölött kell főzni. Ehelyett én a sütős megoldást egyszerűbbnek, számomra kivitelezhetőbbnek találtam.)

A tejet egy nagy edényben a vaníliával feltesszük forrni. A tojássárgáját habosra keverjük a cukorral Feltesszük a tűzre állandó keverés közben, hogy felforrósodjon, majd a tűzről levéve apránként, kevergetés közben hozzáadjuk a frissen felforrt tejet. Majd hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük.

A habból galuskákat szaggatunk, s a behűtött vaníliaöntettel tálaljuk.

Az ételtársításra figyelő éterend esetén ez desszert nem ajánlott de azét birsszezononként egyszer többet használ, mint árt. :)

Fokhagymás ebéd az nlcafe sült káposztájával

Itt olvastam a sült káposzta receptjét  http://www.nlcafe.hu/gasztro/20130829/sult-kaposzta-recept/ , igen megkívántam. Arra gondoltam, hogy köretnek készítem a fokhagymás máj mellé. S ha még kevés lenne a fokhagyma, egy kis tejfölös muzsdéjjal durvítani lehet a helyzetet. így már igazán ütős, minden boszorkányt, vámpírt távol tart. :)

Hozzávalók:

A sült káposztához: 1 fej káposzta, 4 evőkanál olaj, 4 gerezd fokhagyma, só, bors.

Elkészítése: A sütőt 180 fokra bekapcsoljuk. A fokhagymát a sóval összezúzzuk, az olajjal kikeverjük. A káposztát ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. A szeletekre kenjük a fokhagymás olajat, megborsozzuk. A 180 fokos sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben 20 percig sütjük, majd 5 percig grill fokozaton pirítjuk.

A májhoz: 0,6 dkg sertésmáj, 2 evőkanál liszt, olaj a sütéshez, só, bors, fokhagyma

Elkészítése: A májat felszeleteljük, Ha úgy vágtuk, hogy nagyobb felületen van az eredeti felszíne, akkor vagdossuk be, hogy ne spricceljen. A szeleteket lisztbe mártjuk, s forró olajban pár perc alatt mindkét oldalán megpirítjuk. Sóval, borssal zúzott fokhagymával ízesítjük.

A muzsdéj receptjét itt írtam le: http://pszichowellness-konyha.blogspot.hu/2012/06/muzsdejt-csinaltam-vagy-valami-hasonlot.html

Az eMpszi étrendjében húsnapi étel.

Dió vajas karamellben

Kínában ettem felejthetetlenül finom sült diót. Aztán amikor a kilencvenes évek elején többen is érkeztek ebből a távoli országból hozzánk, hogy  éttermet nyissanak itt, és a férjem tolmácsolt nekik, sokszor megpróbáltam megtudni, hogyan is készül az a finomság, de nem találtam olyan kínait, aki ezt elárulta volna, bár minden alkalommal kaptam egy-egy tállal. Azt mondták, üzleti titok. Hát ebben maradtunk, le is tettem arról, hogy megtudjam, hogyan is készül. A múltkor jutott eszembe ez a dolog, amikor hirtelen valami kínálni valót szerettem volna készíteni egy lisztérzékeny ismerősöm számára. Dió, cukor, zsiradék – ebből állt a hajdani kedvencem, az biztos. Ez volt is itthon, de hogy miből mennyit és hogyan, azt még mindig nem tudtam, de nem is igen törekedtem rá, hogy a kínai dióhoz hasonló legyen. A három alapanyag csak az ötletet adta. A végeredmény valóban nem hasonlít a kínai sült dióra, viszont finom. S azóta sikeres vendégváróvá lépett elő. Hogy is ne, hiszen (egy kis túlzással élve), ha akkor fogok hozzá, amikor a vendégek már a ház előtt vannak, akkor is elkészül időre.

Hozzávalók: 25-30 dkg tisztított dió, 50 dkg kristálycukor, 10 dkg vaj és egy kb. tepsinyi sütőpapír. 

Elkészítése: A megtört, megtisztított (de darálatlan!) diót egy száraz tepsiben betesszük a forró sütőbe, és pár perc alatt megpirítjuk. A sütőpapírt egy másik tepsibe, fémtálcára vagy hőre érzéketlen egyéb tálcára tesszük. (Erre öntjük majd a forró olvasztott cukros diót, s ezt elő kell készíteni, mert amikor már megolvadt a cukor, nincs rá időnk.) A cukrot egy edényben állandó kevergetés mellett a tűzön felolvasztjuk. Ha az egész felolvadt, beletesszük a vajat, elkeverjük, s szinte azonnal tesszük bele a megpirított diót is. Jól összekeverjük, s azonnal kiöntjük az előkészített, sütőpapírral bélelt tálcára. Amennyire tudjuk, elsimítjuk, hogy nagyjából egyenletesen kb. ujjnyi vastagságú legyen. Nagyon óvatosan, de gyorsan dolgozzunk, mert az olvadt cukor nagyon forró, viszont gyorsan hűl, így gyorsan is keményedik. Rövid idő múlva, amikor már langyosra hűlt az imént még forró massza, könnyen le tudjuk venni a sütőpapírról. S egy nagy késsel deszkán falatnyi darabokra vágjuk.

Szerintem hosszú ideig eláll, bár nem próbáltam, mert három nap volt a leghosszabb idő, amíg volt belőle.

Nagyon nagy kalóriatartalma lehet, így nem éppen ideális a súlycsökkenésre vágyóknak. Viszont tiszta anyagokból készül, s pár falat, nyilván nem tesz tönkre semmi kedvező folyamatot. De érdemes vele vigyázni, mert nagyon eteti magát. Tésztanapon azért az eMpszi étrendjét követők is megengedhetnek belőle pár falatot néha.

Almás pite

Gyorsan felteszem ide ezt a bejegyzést, mert majdnem üres maradt az augusztus. Pedig főztem és sütöttem eleget, de nem igen volt példa újdonságra, vagy időm nem volt, hogy le is írjam, ha kitaláltam valamit. De azért ez az almás pite megérdemli, hogy itt szerepeljen.

Szégyen ide, szégyen oda, nem emlékszem, hogy valaha sütöttem volna almás pitét. Most Annamari kérte, hogy legyen ez a kisnyárádi almából. Brigitől kérdeztem meg a receptet, és tartottam is magam hozzá, amit mondott, még a margarint sem cseréltem le, pedig egyébként már nem használom ezt a zsiradékot. De most biztosra akartam menni, nem volt időm kísérletezni. Finom, sőt nagyon finom lett, főként melegen szinte abbahagyhatatlan. 

Hozzávalók:

A tésztájához: 60 dkg liszt, 1 sütőpor, 30 dkg margarin, 15 dkg cukor, 2 tojás,  1-2 evőkanál tejföl (és ha tészta összeállításához szükséges egy kis tej).

A töltelékhez: Kb. 2,5-3 kg alma, 10 evőkanál cukor (ez az alma ízétől függően ízlés szerint változhat), 1 bő kávéskanál fahéj. A töltelék alá a tészta megszórásához 3-4 evőkanál prézli. 

Elkészítése:

A lisztet átszitáltam, a cukorral és a sütőporra összekevertem, elmorzsoltam benne a margarint, hozzáadtam a két tojás, a tejfölt és egy pici tejet. Összegyúrtam. Amíg az almát lereszeltem, hagytam állni.

Az almát héjastól lereszeltem (persze azért magház nélkül), cukorral, fahéjjal ízesítettem. (Sokak szokása ellenére nem pároltam meg az almát, mert így kaptam a receptet, és ez nagyon bevált.)

Megfeleztem a tésztát, és az egyik felét két sütőpapír között tepsi méretűre nyújtottam . Az alsó sütőpapírral együtt a tepsibe tettem. Villával megszurkáltam, s meghintettem prézlivel. Ráhalmoztam és elsimítottam a reszelt almát. Jó vastag lett a töltelék, de nem bántam meg! Kinyújtottam a tetejére a tészta másik felét, egy kicsit nagyobbra, hogy az oldalára is lelógjon, ezt is megszurkáltam villával, s előmelegített 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg szép színe lett a tésztának. Még forrón megszórtam porcukorral, s egy kicsit hagytam hűlni, de még melegen tálaltam!

Hát mit mondjak?! Remek lett. Persze ennek  a sütinek az íze nagyon almafüggő. Nyilván a végeredményt befolyásolta a finom savanykás nyári alma. No, meg az, hogy ennyi tésztához ennyi alma nagyon jó arányt eredményez.

Az eMpszi étrendje szerint – mint minden sütemény, ez is – tésztanapra ajánlott.

Provanszi paradicsom

Jenci mondta, hogy ezt készítette tegnap ebédre. Feléjük – ott Provence-ban – ez gyakran előfordul. Elmondta, hogyan készül, szokás szerint többé-kevésbé jegyeztem meg, úgy fogtam hozzá emlékezetből, de mivel jó lett így, leírom.

Hozzávalók:

6 db nagyobb paradicsom. 3-4 gerezd fokhagyma. 1 dl olaj, 6 evőkanál prézli, 1 csokor petrezselyemzöldje, 10 dkg vaj, só, bors.

Elkészítése:

A fokhagymát összezúzzuk, beleteszünk egy kávéskanál sót. Állandó keverés mellet cseppenként hozzáadjuk az olajat (olyan állagú lesz, mint a majonéz. Ez nyilván nem olyan fontos, csak én élveztem, hogy ilyen fokhagyma-majonézt készítsek). Ebbe a masszába belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldjét és a prézlit. Borssal ízesítjük.

A paradicsomokat az „egyenlítőjükön” kettévágjuk. A vaj felét felforrósítjuk, s a paradicsomok vágott felületét egy kicsit megsütjük a vajon. Majd vágott felével felfelé felsorakoztatjuk őket (a tűzről levett edényben), rájuk halmozzuk az olajos, fűszeres prézlit, és a vaj másik feléből egy-egy kis vajforgácsot teszünk még rájuk. Fedő alatt (vastag talpú lábosban) kb. fél óra alatt készre sütjük.

Rizzsel tálalhatjuk. 

Az eMpszi étrendje szerint tésztanapi étel. Kevesebb vajjal is készíthetjük, hogy kalóriaszegényebb legyen.

Meggyes rétes réteslapból

Egyszer azt mondtam, hogy majd akkor teszek fel rétesreceptet, ha a tésztáját is én készítem, de ez az idő valahogy nem érkezik el. Viszont a rétes azért jó készen vásárolt réteslapból is, és nagyobb is annak a realitása, hogy valaki így fogjon hozzá, ezért most megváltoztatom az elhatározásom, és felteszem a rétest, amit tegnap ebédre készítettem egy jó tarhonyás krumplileves mellé. (Arról elfelejtettem fényképet készíteni, azért azt majd legközelebb mutatom meg.)

Sokszor találkozunk úgy meggyes ételekkel, hogy benne hagyják a magját. Én ezt semmiképpen nem javaslom. Sokat ront az étel élvezeti értékén, ha még a tányéron is ott a mag. Tehát a meggyes ételek készítését feltétlenül a magozással kezdjük! 

A képen látható rétes pedig így készült: 

Hozzávalók: 2 csomag réteslap, 1 kg magozott meggy, 25 dkg cukor, 20 dkg búzadara, 1 kávéskanál őrölt fajéj, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 1 csipet só, 2 evőkanál olaj. Porcukor a tálaláshoz.

(A két csomag 12 tésztalapot tartalmazott és 4 rúd rétes készült belőle, mely elfér egy nagy tepsiben.)

Elkészítése: A meggyet kimagozzuk, hozzákeverjük a cukrot, a grízt és a fűszereket. A tepsit vékonyan kikenjük olajjal. Egy tiszta konyharuhát bevizezünk (csavarjuk ki, hogy ne csöpögjön), kiterítjük, s ráteszünk egy réteslapot, vékonyan megkenjük olajjal, majd rátesszük a következő lapot, ezt is olajozzuk, és a következőt is ráhelyezzük. (A harmadik lapot már nem kell olajozni, mert arra már a töltelék kerül. (Ha 8 lap van a csomagban, amit vettünk, nyugodtan tegyünk egy rúd réteshez 4 lapot, de a legtöbb csomagolásban 6 db lap van.)

Ha egymáson van a három (négy) réteslap, akkor a bekevert töltelék negyedét osszuk el rajta, úgy, hogy a széleken kb. 2 ujjnyi helyet hagyunk üresen. A konyharuha segítségével tekerjük rúddá a tésztát, a végét hajtsuk alá, s tegyük a tepsibe. Így készítsünk négy rúd tésztát. Kenjük meg őket olajjal, s kb. 200 fokos sütőben addig süssük, míg szép pirosra sültek a rétest.

Szeleteljük fel ferdén, tegyük tálra, szórjuk meg porcukorral, s még melegen tálaljuk.

Nem diétás étel, de finom. Az eMpszi étrendjében a tésztanapi menü része lehet.