Munkahelyi vacsora

Tárkonyos raguleves

Két-szekér hústál: párizsi pulykamell barackkal sajttal töltve, sült tartja, sült malac, rántott szelet

Rákóczi-túrós palacsinta

Főként a téli időszakban több olyan alkalom adódik, amikor a munkahelyek is összejöveteleket szerveznek. De a vendégségekre is számos ürügy adódik ezekben a hónapokban. Sok gondot feszültséget jelenthet egy-egy ilyen alkalom akkor, ha valaki fogyókúrázik. A fogyókúrát nem ajánlom senkinek. De annak sem könnyű, aki fogyókúra helyett az életmódváltást választotta. Vagyis akkor nem könnyű, ha gépiesen ragaszkodunk elképzeléseinkhez ahelyett, hogy a mélyebb értelmüket vizsgálnánk meg.

Az evés nagyon érdekes dolog. Egyrészt a világ legtermészetesebb dolga, mert, ha nem ennénk, éhenhalnánk, másrészt viszont nagyon intim dolog is. Hiszen – normál körülmények között –jelzésértéke van annak, hogy kivel eszünk együtt. Az evésnek a létfenntartás-funkcióján túl társadalmi szerepe is van. És ez mind rendben is van így. Eddig még természetes és egészséges dolog az evés. Akkor válik problémássá, amikor hangulatbefolyásolásra használjuk. Az elhízásnak is az ilyen evés az alapja. A hangulatbefolyásoló evésnek az is jellemzője, hogy nagyrészt nem is vesszük tudomásul, hogy élelmiszert teszünk a testünkbe. Ezt most furcsán mondtam, de talán ez fejezi ki legjobban, hogy itt nem táplálkozásról, de nem is étkezésről van szó, ebben az esetben a drogokhoz hasonló hatásuk miatt „használjuk” az ételt. Aki le szeretne fogyni az evésnek számára ezt a hangulatbefolyásoló funkcióját kell tudatosítani magában, és ezt érdemes kiiktatnia az életéből.

Nos, ezt nyugodtam meg tudjuk úgy is tenni, hogy részt veszünk alkalmanként közösségi evéseken.

Tegnap nálunk is ilyen vacsora volt. Az iskola és az óvoda dolgozóit a közelgő karácsony ürügyén vendégelte meg a kozármislenyi Két Szekér Fogadó . Ők főznek ugyanis a gyerekeinknek és a körjegyzőség szociális étkezőinek is, innen a jó kapcsolat.

Évekkel ezelőtt még én is stresszeltem volna magam amiatt, hogy figyelek az ételtársításra, de nem szeretnék sem kimaradni ebből a közösségi összejövetelből, de nem is szeretnék központi kérdést csinálni ebből a szokásomból. Nos, kis odafigyeléssel ez nem jelent gondot. Minden ilyen alkalomkor hús, köretet, salátát és valamilyen desszertet szolgálnak fel. Teljesen kézenfekvő az a megoldás, ha nem eszünk köretet, hanem a húsokat esszük meg a salátákkal. Ha a desszertet is megesszük, akkor sem dől össze a világ. De ha annyira aggódunk a kalóriák miatt, akkor akár ki is hagyhatjuk. Ez senkinek nem fog feltűnni. A desszert idejére már kellően emelkedett a hangulat egy vacsorán ahhoz, hogy senkit ne érdekeljen, hogy az asztaltárasa eszik-e az édességből. Ha az ételek íze és a társaság jelent számunkra örömforrást és nem az étel mennyisége, akkor teljesen rendben van ez a dolog. Nem teszünk tönkre semmit egy-egy ilyen vacsorával.

Az italokkal hasonló a helyzet. A minőségi italok mértékletes, alkalmanként fogyasztása teljesen rendben lévő dolog. De az is teljesen rendben van, ha úgy érezzük jól magukat, ha csak ásványvizet iszunk.

Minden döntést – még azt is, hogy megeszünk, megiszunk-e valamit, a magasabb összefüggések ismeretében lehet jól meghozni.