40. lépés: Gondolkozzunk: van az I típusú és az O típusú ember

 

  Egyre komolyabb gondolatok vetőnek fel a kommentekben, aztán még mielőtt bárki arra a következtetésre jutnak, hogy a túlsúlyos ember bármiben is rosszabb lenne, gyorsan beszéljünk már egy kicsit arról, hogy miért van az, hogy egyesek felszednek plusz kilókat, mások meg nem. Már itt az elején mondom, ha még nem mondtam volna: A túlsúly tünet, és nem jellemhiba. A testalkat nem etikai kérdés. És semmiféle erkölcsi alapja nincsen senkinek arra, hogy megjegyzéseket tegyen bárki testalkatára. 

Az biztos, hogy a súlyfelesleg keletkezéséhez szükség van arra, hogy a szervezet tápanyagot raktározzon el. Ez meg csak úgy lehetséges, hogy a tápanyagbevitel több mint a felhasználás, mert különben nem lenne miből tartalékot képezni. Ez logikus. És az is, hogy az éhezők között senki sem látott még kövér embert.  

De ott van az az igen jó kérdés, hogy mi van azokkal, akik sokat esznek, nem mozognak, aztán mégsem híznak. Akárhány példát tudok erre is mondani. Sokkal több ember szervezetének lenne arra módja, hogy tartalékot képezzen, mint ahány embernél ez megtörténik. Azaz vannak hízásra hajlamos és hízásra nem hajlamos emberek. Ez tény. 

Tavaly csináltam egy NLP-s modellezést. Ennek kapcsán azokat az embereket, akik küzdenek túlsúlyproblémákkal O típusú embernek neveztem el, és azokat, akik meg nem I típusú megnevezéssel jelöltem. Nos, erre is lehetne tudományos magyarázatot kreálni, hogy miért éppen O és I, hiszen a obesitas az elhízás orvosi szakszava, az i meg akár ideális is lehetne, vagy valami olyan szó, amely a latin fosztóképzővel kezdődik. De egyszerűen csak a betűk alakja miatt választottam ezt az elnevezést, hogy ne kelljen hosszú szövegeket írni a prezentáció diáira. 

Nagyon érdekes dolgok kezdtek körvonalazódni a kutakodásom, megfigyeléseim kapcsán. Egyszer majd megírom ezt is. De még nagyon sok a megfigyelni való a témában. Egyet azonban mondok, ami nagyon szembetűnő különbségként kiderül számomra az I és az O típusú ember között. Ez pedig az, hogy az O típusúknál az volt a jellemző, hogy enniük kell a nyugalomhoz, az I típusúaknak pedig nyugalom kell az evéshez. Tehát az evés alapvetően  - így vagy úgy – a nyugalommal, a harmóniával van kapcsolatban. És éppen ez a vizsgálódás világított rá egyértelműen, hogy szó sincs arról, hogy a I típusúak EGÉSZ-ségesebbek lennének, csupán arról van szó, hogy más módon reagálnak a problémákra, mint az O típusúak. Tehát a túlsúlyra hajlamos ember semmivel sem rosszabb, mint az ilyen gonddal nem küzdő társai, csupán másmilyen. 

Ha én tudnám az összes választ ezzel kapcsolatban, akkor a Nobel-díj jogos várományosa lehetnék. Annyit azonban bátran állíthatok: a túlsúly tünet. Jelzi, hogy valami híja van az EGÉSZ-ségünknek. És hogy miért éppen ezt a tüntet produkálja a testünk, és miért nem mást, no, ez lenne a Nobel-díjas válasz. De lássunk tisztán! A túlsúly csak egy tüntet a millió tüntet közül. Tehát szó nincs arról, hogy csak annak az embernek van mit tennie az egész-ségéért, akinek a teste súlyfölösleggel jelez. Van, aki nem túlsúlyos ugyan, de megvan a maga baja. Lehet, hogy gyógyszereket szed, és nem tud meglenni nélkülük, lehet, hogy rosszul ver a szíve, lehet, hogy kiütései vannak, vagy hullik a haja, fájnak az ízületei..., és reggelig sorolhatnám még. Az biztos, hogy a túlsúly oka is lehet egyéb tüneteknek. De van ez így mással is. 

 

Mindent összevetve, arra jutottam mindig, hogy végüis a túlsúly szerencsés tünet. Ha már jelezni akarta a testem, hogy törődjek vele jobban, ez nem volt éppen rossz ötlet tőle. Eléggé figyelemfelhívó dolog ahhoz, hogy foglakozni kelljen vele, így önmagunkkal is. Ha jól fogunk hozzá, még jól is járhatunk. 

Az ember hihetetlenül komplikált lény, képtelenség tudatosan szabályozni a működését. Amit tehetünk, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítjuk, s majd jól is fog működni. Ezeken a jó feltételeknek a számba vételén, kialakításán ügyködünk itt ebben a klubban.

Tésztanapra

Ma egy levest hoztam.

Karalábékrém-leves

Hozzávalók: 1 db karalábé, 2 gerezd fokhagyma, 2+2 dkg vaj, só, 1 liter víz, 1 kávéskanál (fehér)bors, 1 evőkanál tejföl, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöldje, 2 vékony szelet kenyér, 1 evőkanál szezámmag.

Elkészítése: A karalábét meghámozzuk, vékony szeletekre, majd vékony csíkokra vágjuk. A vajon sóval, borssal, fokhagymával fedő alatt, gyakori kevergetés közben puhára pároljuk, apránként kevés vizet adunk hozzá. Levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pépesítjük. Felengedjük 1 liter vízzel és felforraljuk. A kenyeret kockára vágjuk, és a vajon megpirítjuk. Megpirítjuk a szezámmagot is. A tejfölt simára keverjük, majd a levest apránként hozzáadagoljuk. Megszórjuk a pirított szezámmaggal és a petrezselyemmel. Pirított kenyérkockával tálaljuk. 

A 40. lépésben említést tettem arról a megfigyelésemről, hogy vannak I típusú és O típusú emberek. Ez a két típus nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen másként reagál dolgokra, tehát másmilyen. A másik fontos dolog meg az, hogy pillanatnyilag az a legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk a testünknek minél jobb működési feltételeket biztosítani, s akkor majd helyreáll a megbillent egyensúlyunk, és elengedjük a súlyfeleslegünket, hiszen nem lesz már rá szükségünk. 

Holnap folytatjuk.