44. lépés: Kezeljük helyén a problémát!

 

Duende írt több érdekes, hosszú kommentet, és én is válaszoltam hosszan. Nem is akarom most az ott leírtakat megismételni, viszont nagyon fontosnak tartok egy dolgot itt is kiemelni, mely alapvető meglátásom ezzel a túlsúlykérdéssel kapcsolatban.

Nagyon sokszor előkerül, hogy a túlsúlyos emberek olyan sérüléseket hordoznak, ami miatt túlsúlyt kellett növeszteniük. Ezt én is aláírom, és mondom is állandóan, hogy a túlsúly tünet. DE!!! Van itt egy nagyon fontos dolog. A túlsúly csak EGY tünet a millió tünet sorában. Az emberek általában sérülnek az ételük során, mivel az élet veszélyes üzem :) , és ezeknek a sérüléseknek a hatására van, aki kisebb-nagyobb túlsúllyal reagál. De van, aki mással reagál és nem túlsúllyal. Ezer és ezer olyan ember van, aki tökéletes alkatával visz olyan sérüléseket, hogy nem lenne olyan extrém túlsúlyos, aki cserélne vele. A túlsúlyos emberek átlaga semmivel nem sérültebb, mint vékonyabbak átlaga. Csak az előbbiek tünete jobban látszik, mint például annak, akiknek az emésztésével, a keringésével van valami baj, vagy aki álmatlanságban szenved vagy esetleg rémálmai vannak. 

Arról hogy a túlsúly tünet, évekkel ezelőtt Rüdiger Dahlke könyvében olvastam először. A körözőlevél fogalmát és módszerét is ő találta ki. De ő is számtalan egyéb tünetet sorakoztat fel, a túlsúlyt csak egynek veszi a sok közül. Csak étkezési- és testképzavarból van egy csomó. (No, itt most tényleg hivatkozok Lukács Lizára, mert mások mellett ő is írt többféléről is, nemcsak a túlsúlyról.) A túlsúlyos embernek az a szerencsétlensége vagy szerencséje, hogy ez a tünet reflektorfényben van. Túl van dimenzionálva. Agyon van lihegve. (És szerintem már elérte az öngerjesztés fázisát is, azzal együtt, hogy valóban komoly gonddal állunk szemben.)

Most bátran mondhatná valaki, hogy éppen az ilyenek, mint én járulnak hozzá ahhoz, hogy így legyen, hiszen én is könyvet írok, blogot vezetek ebben a témában, mi másra lenne ez jó, mint arra, hogy tovább puffasszuk ezt az egyrészt generált problémát?

Lehet, hogy sokkal jobban kéne írnom ahhoz, hogy kiderüljön, hogy többek között azért van ez a blog,  hogy a testsúlyukkal küzdő embertársaimnak a tudomására hozzam, hogy  FEL A FEJJEL!!! Attól, hogy nem felelünk meg a divatdiktátumnak, attól még nem vagyunk semmivel sem rosszabbak, mint aki megfelelnek. Van, aki modellalkat, de van más baja. És elárulnám, hogy a soványaknak sem könnyebb, egy centivel sem. Nagyon hasonló fájdalmakról, bántásokról számolnak be igazán vékony emberek is, mint amilyeneket nekünk kell elszenvednünk. Csak ezeket mi érezzük, azokat meg ők. 

Nagyon hasznos lenne, ha helyén kezelnénk ezt a súlyproblémát. Hiszen ez végső soron nem is „A” probléma. Sőt, én ennél még tovább is mentem a saját életemben. A túlsúlyomat igyekeztem úgy felfogni, mint esélyt. Hiszen, ha nem rakódik rám az a mérhetetlen sok kiló, akkor lehet, hogy fel sem tűnik időben, hogy nem figyelek eléggé magamra (és mondjuk elvisz egy szívinfarktus). És ha nincs rajtam az a nagy tömeg, amitől meg akarok szabadulni, akkor el sem indulok az önismereti úton, ami annyi élményt és szépet adott. Maga az út a szép, az, amikor a túlsúlyunk ürügyén felfedezzük a világot és benne önmagunkat. Amikor a megoldás keresése nyomán rájövünk, hogy a harmóniát kéne szorgalmazni. Az, amikor felfedezzük, hogy ahhoz, hogy rend legyen bennünk, körülöttünk is rendnek kell lenni és fordítva. Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, egy napirend is segít egy kicsit, meg a rendszeresség, a ritmus is. És hogy sok kicsi sokra megy. És ha nemcsak felfedezzük, hanem meg is éljük, amit felfedezünk, akkor már nem kell azon gondolkodnunk, hogy hogyan is őrizzük meg az út során elért karcsúbb alakunkat.

Tehát a túlsúlyos ember nem külön kategória! Emberek vagyunk mindannyian. Kisebb nagyobb gondokkal, kisebb nagyobb tünetekkel. A tüneteink nagyon elérők lehetnek, de a gondjainkban – végsősoron - sok a közös. Ha az életünkben sérül a harmónia és a biztonság, akkor annak valami jele is lesz. Hol ez, hol az. Aki hajlamos a hízásra, az hízik, aki a fogyásra hajlamos, az fogy. Aki a székrekedésre vagy a hasmenésre hajlamos, annak az ilyen jellegű gondjai szaporodnak fel, de akinek  az alvás a gyenge pontja, ha baja van, rosszul alszik majd. Ha valami nincs rendben, ilyen-olyan tüneteink lesznek. A tüntet jó. A tünet figyelmeztet. A túlsúly jót akar. És ha sok összegyűlik belőle, akkor már tényleg érdemes figyelni, hogy mi is lehet a zavar oka, és körülnézni, hogy mit is tehetünk, hogy a rend helyreálljon. Mert mindig van megoldás…

Tésztanapra

Júdásfülgombás lepénykék

 

 

Még eddig nem szántam rá magam, hogy megkóstoljam ezt a gombát. De a gombásasszony rábeszélt, hogy mostanában már nem lesz, és annál is könnyebben kötélnek álltam, mert más erdei gomba nem is volt a piacon. Persze megint nem volt időm recepteket keresgélni, ezért csak úgy találomra készítettem el. Egész ehető lett. 

 

Hozzávalók (2 személyre): 20 dkg júdásfül gomba, 5 dkg lilahagyma, 5 dkg póréhagyma, 1 tojás, 10 dkg liszt, 1 dl sör, 1 gerezd fokhagyma, 2 csipet kakukkfű, só, bors, 1 kiskanál cukor. A sütéshez olaj.

Elkészítése: A tojásból, a lisztből és a sörből sörtésztát keverünk, sóval, cukorral, borssal, zúzott fokhagymával, kakukkfűvel ízesítjük. A gombát megmossuk, és letörölgetjük. Érdemes figyelni, hogy ne maradjanak nemkívánatos dolgok a  redőiben. Apróra vágjuk a gombát és a hagymákat is, és belekeverjük a tésztába. Az olajat felmelegítjük, de ne legyen túl forró, mert ha túl gyorsan sül a gomba, akkor nagyon durrog, spricceli az olajat. Egy-egy kanál gombás masszát az olajba teszünk, s ellapítjuk. Mindkét oldalát megsütjük, ha kisült a felesleges olajat leitatjuk róla. Petrezselymes rizzsel (a párolt rizst tálalás előtt apróra vágott petrezselyemzöldjével összekeverjük) és téli savanyúsággal tálaljuk.

Megjegyzés: Gyakori kérdés, hogy a rizs zöldségnapi vagy tésztanapi étel-e. A válaszom, hogy mindkét nap étrendjébe illik.

 

A 44. lépésben arról beszéltünk, hogy érdemes helyén kezelnünk a túlsúlyhoz való viszonyunkat. Ahelyett, hogy elkeserednénk a helyzetünk miatt, vagy haragudnánk a testünkre, hogy nagyobbra nőtt, mint szerettük volna, hasznosabb, ha inkább estélyt látunk ebben tünetünkben, mint szégyellni való ellenséget. Tudnunk kell, hogy a túlsúlyos ember semmivel sem sérültebb vagy rosszabb, mint más, csak a sok tünet közül nekünk éppen ez jutott. Fordítsuk javunkra!

Holnap folytatjuk.