Mondom ezt éppen gyümölcsnapon. De miért is ne? Ettél már fügét dióval? Megfigyelted, hogy mennyire fantasztikusan megy egymáshoz ez a két íz? Vagy ettél már datolyát mandulával? No, ezt még én sem ettem, de sürgősen kipróbálom. Hihetetlenül élvezetes dolog az ízek világát felfedezni, az ízek harmóniájában gyönyörködni! Azért vannak ezek, hogy örüljünk neki. A világ jó és szép dolgai a mi örömünkre vannak. És örülni szabad! Értitek? Szabad! Azért mert vannak rossz dolgok is a világban, fájdalmak és tragédiák? Most ezért minden napunk legyen gyász? Persze nem azért örülünk, mert vannak sötét foltok. Nem! Annak ellenére örülünk! És értük is, akiknek éppen most nehéz. Hiszen minden örömmel jobb lesz a világ. Minden egyes gyertya fényével világosabb lesz.
Van egy dél-amerikai ismerősöm, az mondta egyszer, hogy annyira furcsa neki, hogy itt az emberek állandóan szomorúak. Otthon náluk sokkal több a nagyon sokkal szegényebb ember, de sokkal több a vidámság is. Zenélnek, énekelnek az utcán, és jól érzik magukat, amikor csak lehet. Itt meg van valami olyasmi, mintha csak akkor szabadna örülni, hogy minden rendben van. És mivel sosincs minden rendben, tehát az öröm kizárva.
Aki túlsúlyos, az szinte állandóan elzárja magát az evés örömétől. És sokszor azért is eszünk sokkal többet a kelletétnél, mert valahol tudat alatt bennünk van a vágy az evés örömére. És mindig valahogy a következő falattól várjuk, hogy ezt átélhessük. Ugyanakkor mégsem kaphatjuk meg, mert megtiltottuk magunknak, mert az „bűn”. Gondoljuk már ezt egyszer végig józanésszel! Mekkora baromság kmmm… butaság már az, hogy attól hízik valaki, mert jóízűen eszik?
Nem azért, hogy állandóan az ismerőseimmel példálózzak, van mindenkinek elég, érdemes rájuk figyelni, de azért most mégis elmondom, hogy van egy lány, annyira vékony, mint a nádszál, és annyira jóízűen kevesen esznek, mint ő. Ha a jóízű evés hizlalna, akkor ő már kétszáz kiló körül járna.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért büntetjük magunkat értelmetlenségekkel. Talán abban reménykedünk, ha mi kiszabjuk magunkra a büntetést, akkor már máshonnan nem jöhet… De tényleg van ember, aki ezt komolyan gondolja? Szerintem meg nem hogy komolyan, de egyáltalán nem gondolkozunk ezen. Hogy mi jó vagy mi rossz, azt a következményei mutatják meg. A következmények szélesebb körben és többedik lépésben. Mi is történne akkor, ha megengednénk magunknak az evés örömét? Nem lehet, hogy az történne, hogy jobban éreznénk magunkat, hiszen minden örömtől jobban vagyunk. Aztán, ha jobban vagyunk, akkor több energiánk van a nehézségeket kezelni, attól még jobban mennek a dolgok. Szóval sok kicsi sokra megy. Nos?
Gyümölcsnapra
Grapefruit-saláta
A színekkel is érdemes játszani. Néha elég magában ennyi, mint ebben az esetben. Ez az étel csupán a kétféle színű grapefruit, egy kis mazsolával.
De persze, ha nincs időnk erre, vagy ott vannak a maradék részek, akkor sokkal egyszerűbben is megoldható. Vagy is-is, mint ebben az esetben. Amit nem használtam fel a színes tálhoz, az ment a csészébe kis darabokra vágva egy kis mazsolával, virágporra.
Alma dióval
Az is érdekes, hogy az azonos vidékre való terméseket kombináljuk. Ebben az összeállításban a citrom kivételével akár a mi kertünkben is teremhetett volna.mindez A citromlét azért használom mindig az almához – amellett, hogy nagyon szeretem az ízét is -, mert megakadályozza, hogy az alma megbarnuljon.
Hozzávalók: fél citrom leve, egy nagyobb alma (pl. Idared), egy marék dió, egy marék aszalt szilva, egy kiskanál méz, két kiskanál virágpor.
Elkészítése: a citrom levét egy tálba facsarjuk, az almát vékony szeletekre vágjuk, belekeverjük a citromlébe, rácsorgatjuk a mézet. A diót és az aszalt szilvát késsel összeaprítjuk és az almához keverjük. Az egészet megszórjuk virágporral.
A 45. lépésben az evés öröméről beszéltünk, arról, hogy engedjük meg magunknak az evés örömét! Örömmel nyeljünk le minden falatot! Egy ilyen kis öröm is elindíthat egy jó folyamatot. És még egy fontos: A következmények vizsgálata segít eldönteni, hogy mi hasznos mi káros. Az evésnek, az ételnek, az ízeknek örülni hasznos. :)
Holnap folytatjuk.
Szépek a salátáid.
VálaszTörlésMert mi magyarok a fél pohár vizet félig üresnek látjuk.
És az ízek harmóniája? munkaköri kötelesség:) Hogy milyen bort mihez ajánljuk. Mert sokan kérdezik.
Anyámék mesélték, hogy karácsonykor szalmát raktak a szobába az asztal alá, és mézes diót és mézes fokhagymát ettek.
Én meg kakukkfüves, mentás teát szürcsölök.
No, meg a mandula mazsolával, de méginkább aszalt ananásszal. Ez utóbbi kettő egyszerűen elvarázsol. Az ananász puha és nagyon édes, magában nem bírnám enni, de rögtön jön rá a kemény, ropogós, fanyar mandula. Isteni.:)
VálaszTörlésÉn élvezem az evést. És amióta egyáltalán megismerkedtem a szétválasztással, tudok úgy enni, hogy ne érezzem bűnnek.
Én még azt is hallottam néhányaktól, hogy hogyne híznék, mikor olyan finomakat főzök? No, erre itt a válaszom: http://krisztaboro.blogspot.com/2010/06/grrrrrrrrrrr.html
Mire eljon az etkezesi ido, en mar annyira ehes szoktam lenni, hogy minden egyes falat, ami a szamba kerul mennyei izu! :) Szep lassan eszem es csak az evesre figyelek. Elvezem az izeket es minden nagyon finom. Ezek a mag-gyumolcs parositasok is annyira finomak. Megemelik a gyumolcsnap hangulatat.
VálaszTörlésAz a jo, hogy ebben az elvalaszto dietaban is remek eteleket lehet kesziteni, mamorito izhatassal.
Oromteli, boldog napot kivanok Mindenkinek! :)
Ma ettem datolyát mandulával, csak hogy kipróbáljam. :) Mondhatom eszméletlen finom volt! :) A többit "odaát". :):)
VálaszTörlésNa, szombaton kipróbálom. Akkor megint gyümölcsnap lesz, és a piacon olyan de olyan datolya van ! Meg persze mandola is:)
VálaszTörlésAz igazság "odaát " van ???
VálaszTörlésott, ott :)):)
VálaszTörlésEzek után nem hagyhatom ki én sem a datolyát mandulával. De csak szombaton megyek legközelebb piacra. Addig várnom kell. :)
VálaszTörlés