46. lépés: Mindig van más megoldás!

 

Van egy bugyuta kis sztori, mely szerint a macska nyávog a sarokban. Egy arra járó megkérdezi a macska gazdáját, hogy miért nyávog az az állat. – Mert egy szögben áll, és az szúrja – válaszol a gazdája. – Miért nem áll arrébb? – kérdi az ember. – Mert annyira azért nem szúrja – hangzik a válasz.

És van egy másik tanmese is, a bolhaidomításról szól. Valahogy úgy hangzik, hogy a bolhaidomár először üveggel takarja le a bolhákat, hogy ne tudjanak olyan magasra ugrani, amennyire tudnának, így bolha megszokja, hogy hiába rugaszkodik el jobban, magasabbra úgysem juthat. Aztán, amikor leveszik róla az üveget, már akkor sem ugrik magasabbra, mikor már ugorhatna. Fogalmam sincs, hogy ez igaz-e, de azt tudom, hogy a villanypásztorhoz szokott állatokat már egy madzaggal is területen belül lehet tartani. 

Hogy jön mindez ahhoz, amiről itt beszélgetünk? Egyszerűen úgy, hogy ezek a példák a változtatásról, a változtatás lehetőségéről szólnak. Bajunk van, „nyávogunk”, mint a szögben álló macska a sarokban. Miért nem változtatunk? Talán nem szúr annyira a szög? Vagy úgy gondoljuk, hogy fejünk felett az üveglap és nem ugorhatunk magasabbra? Vagy be van kapcsolva a villanypásztor és belénk csípne, ha nekimennénk?

Macskák, bolhák, lovak esetében ez az álláspont még védhető is, de az ember képes a változásra, a változtatásra. Ám változni, másként gondolkodni nem kötelező. Viszont egyet nem ajánlok: a siránkozást. Mert amíg van erőnk siránkozni, addig van erőnk. S ha van erőnk, akkor azt a változásra, a változtatásra, a megoldás keresésére is lehet fordítani.

Nagylány koromban féltem a szüléstől. Sok olyan filmet láttam, ahol ordítanak a nők vajúdáskor. Aztán amikor eljött az én időm, én is késztetést éreztem az ordításra. Da aztán valahogy az villant az agyamba, hogy ordíthatok én most, de ordítani fárasztó. Ha most itt ordítozok, könnyen lefogyhat a szükséges erőm, és az nem lenne jó. 

 

Valahonnan mélyről jött most elő ez az emlék. Nem azzal a szándékkal írtam le, hogy arról szóljon, hogy én olyan nagyszerű vagyok, hogy ordítás nélkül hoztam világra a gyerekeimet. Nem tartom ezt a magam érdemének. Mint ahogy azt sem, hogy akkor ott arra gondoltam, hogy az ordítás csak vinné a hasznos erőmet, és nem segítene. Tanulságul, a segítség szándékával meséltem el ezt. Azt tanultam meg abból a szülőszobai gondolatból egy életre, hogy amíg van erőnk ordítani, addig van erőnk, és ha van erőnk, akkor jobb, ha azt valami hasznosra fordítjuk. 

Ezt az ajándék gondolatomat, érzésemet adom át ma nektek, melyet azóta igyekszem a hétköznapokban is használni. Az ordításnál egy energiapazarlóbb dogot tudok: a siránkozást, a szorongást. Igen, tudom, nem direkt szorong az ember, de még csak nem is direkt siránkozik. De azt is tudom, hogy még a szorongást is lehet enyhíteni, ha az életünkben meglévő jókra fókuszálunk. Ha ez sikerül több erőnk marad megoldást keresni. 

Tudom, néha nagyon nehéz. De ködben ködlámpával érdemes menni nem reflektorral. Ha nem látsz messzire, nézz az orrod elé, de menj, ha dolgod van. Ha meg maradni akarsz, akkor maradj, és fogadd el, hogy így döntöttél! Mindig van más megoldás.

Húsnapra

Majoránnás  csirkemáj vajretekkel

Hozzávalók fejenként: 10 dkg csirkemáj, 1 kis fej apróra vágott lilahagyma, 1 zúzott fokhagyma, 1 kiskanál baromfizsír, kb. 20 dkg vajretek (sörretek), 2 dkg vaj, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöldje, só, bors.

Elkészítése: A zúzott foghagymát és lilahagyma felélt a baromfizsíron párolni kezdjük. Hozzáadjuk a csíkokra vágott májat, és jól átforgatjuk a hagymában. Addig pirítjuk, amíg már a közepe sem nyers (nagyon gyorsan kész).

A vajretket meghámozzuk, kb. fél cm vastag szeletekre vágjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk a vajat, és néhány perc alatt a retekszeletek mindkét oldalát megsütjük, megsózzuk.

A májat átforrósítjuk, sózzuk, borsozzuk, majoránnával ízesítjük. Együtt tálalkuk a retekkel, melyet megszórunk petrezselyemzöldjével és apróra vágott lilahagymát teszünk mellé.

A 46. lépésben arról volt szó, hogy mindig van már megoldás, és a jobb megoldás érdekében a negatív gondolatokra fordított erőt, időt hasznosabb a változásra, a változtatásra, a megoldás keresésére fordítani.

 

Holnap folytatjuk.