50. lépés: Képzeld el! Lásd, halld, érzed!

Amikor a célkitűzésről beszéltünk, akkor már mondtam, hogy a célkitűzés egyik fontos lépése, hogy el tudom képzelni, hogy mit is szeretnék valójában. Már ott volt róla szó, hogy a célkitűzés azzal kezdődik, hogy meghatározom, hogy mit szeretnék. Nagyon gyakran előfordul, hogy csupán azt tudjuk megmondani, hogy mit nem szeretnénk. Pedig ez roppant kevés. Hogyan tudok valahova elutazni, ha csupán annyit tudok, hogy nem ott szeretnék lenni, ahol éppen vagyok. 

Máshogy szeretném a dolgaimat? Rendben van. Hogyan máshogy? Mit szeretnék ahelyett, ami most van? Pontosan hogyan? Le szeretnék fogyni? Rendben. Mit fog mutatni a mérleg és a centi? Mit látok majd, ha a tükörbe nézek? Ugye, azt nem gondolom komolyan, hogy pl. ötvenkét évesen úgy fogok kinézni, mint amikor huszonkettő voltam? Még akkor sem, ha éppen annyi kiló leszek is. És tényleg annyi kiló szeretnék lenni? Tényleg attól érezném jobban magam? Hogyan öltözködnék, milyen frizurám lenne, milyen lenne az arcom? Min változtatnék még? Mindettől hogyan változna az életem? Milyen nagyobb dolgot érek el, ha teljesül a célom? 

Mit mondanának rám, akik meglátnak? Hogyan hatna az rám, amit mondanak? Hogyan kezelném magamban a véleményeket? Én mit mondanék magamban, mit mondanék magamról? Mi jutna eszembe pl. arról, ha a nagymamám meglátna, ő mit mondana? Hogyan hatna ez rám? Mit válaszolnék neki? Hogyan egyeztetném össze a véleményét az érzéseimmel?

  

Milyen érzés lenne a mozgás? Érzed azt, hogy már elérted a célod, és most mész föl a lépcsőn! Meleg nyár van, nagyon meleg, mész a meredek utcán, milyen érzés felmenni, úgy, hogy már elérted a célod? Most milyen érzés lenne? Milyen érzés most lehajolni? Milyen lenne akkor? Milyen érzés lenne most megszaporázni a lépteidet a sarokig, és milyen akkor? 

A gondolataink képekben, hangokban testi érzetekben jelennek meg. Mindannyian elképzeljük a dolgokat, különben haza sem találnánk, ha nem tudnánk, hogy milyen is az a ház, ahova be akarunk menni. Ha nem lenne egy belső képünk, amit összehasonlítunk azzal a látvánnyal, amit az adott pillanatban előttünk van, nem tudnánk tájékozódni a világban. Fantasztikusan kifejező a magyar nyelv. Ha nincs képünk valamiről, akkor képtelenek vagyunk. Ahhoz, hogy képesek legyünk változni, szükségünk van arra a képre, amilyenné válni szeretnénk. 

És ugyanígy vagyunk a hangokkal is. Az emlékekhez, a gondolatainkhoz, a célokhoz tartoznak hangok is, sőt belső beszéd is. Néha még ki is mondjuk hangosan a bennünk zajló monológ, vagy párbeszéd egy-egy mondatát. Hallatlan! Mondjuk akkor, amikor valami nagyon furcsa dologgal találkozunk. És ez nagyjából ugyanazt jelenti, mint a képtelenség. 

És ugyanígy vannak testi érzéseink is az elképzelt dolgokhoz. Elég csak egy kellemetlen helyzetre gondolnunk, már attól felmegy a vérnyomásunk, elromlik a kedvünk. Elég csak gondolni a citromra, s máris összefut a szánkban a nyál. És elég csak kihúznunk magunkat, máris határozottabbnak, szebbnek érezzük magunkat. Beszélünk majd még erről, de addig is érdemes egy kicsit jobban odafigyelni ezekre a dolgokra. Ahhoz, hogy valamit sikerrel megtegyünk legelőször is gondolatban kell létrehoznunk minél életszerűbben képekkel, hangokkal, érzésekkel. Eljött az ideje, hogy megalkossuk a képzeletünkben azt az önmagunkat, akire jó szívvel gondolnánk.

Húsnapra

Kolbászos savanyúkáposzta-leves

Hozzávalók: 1 fej hagyma, 1 kiskanál zsír, 10 dkg füstölt kolbász, 30 dkg vékonyra vágott savanyúkáposzta, 2 kiskanál őrölt pirospaprika, 1 kiskanál csípős paprikakrém,  2 evőkanál tejföl.

Elkészítése: A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a káposztát átöblítjük, ha szükséges, a kolbászt vékony karikákra vágjuk. A hagymát elkezdjük dinsztelni a zsíron, hozzáadjuk a kolbászkarikákat, és pár perc kevergetés után a káposztát is. Kevergetve pároljuk, amíg a levét elfövi, akkor  hozzáadjuk a paprikát és azonnal felengedjük 1 liter vízzel, felforraljuk, s még kb. 10 percig főzzük. Tálaláskor tejfölt adunk hozzá. 

Az 50. lépésben arra biztatlak benneteket, hogy fedezzétek képeket, hangokat, testi érzeteket, melyek ahhoz kapcsolódnak, amilyenné válni szeretnétek ennek az útnak a során, melyen itt együtt járunk.

Holnap folytatjuk.