A sikítófrászt lehet rám hozni azzal, ha valaki azt mondja "bűnöztem", csak azért mert megevett valami nem éppen hasznos dolgot. Megette, hát megette! Váljék egészségére! Ez a dolog jutott eszembe ma reggel, és úgy érzem, van ez annyira fontos, hogy szenteljünk ennek egy bejegyzést és egy napot, hogy elgondolkozzunk rajta.
A szavak komoly dolgok, nem okos dolog csak összevissza mondani mindent. Ha összevissza használjuk a szavakat, akkor összekeveredik először bennünk majd ettől körülöttünk is a világ, és egy idő után már nem is tudjuk majd, hogy most akkor ezt vicc volt, esetleg önirónia vagy komoly. És ha komoly, akkor annak már éle van. Vannak nagyon komoly szavak, melyek nem véletlenül tabuk olyan kultúrákban, melyek még figyelnek a nagy egésszel való harmóniára.
A bűn szónak igen komoly tartalma van. A bűn a szeretet hiánya. Igen, valójában ez az egy dolog a bűn, és ez az egy dolog nyilvánul meg sok formában. Hogy valami bűn, azt onnan ismerjük fel, hogy a szeretet, a jóakarat hiányzik belőle.
Amikor evésidőn kívül megeszik valaki egy-két falatot, akkor szó nincs arról, hogy ezt rossz szándékkal tenné. Egyszerűen jobban szeretne lenni, csak éppen rossz utat választ ehhez. Ha már valami negatív jelzőt akarunk erre mondani, akkor a meggondolatlanság, figyelmetlenség, a könnyebbik ellenállás irányának választása jellemzi inkább a helyzetet. Nagyobb baj az, ha a rossz döntés után még ostorozzuk is magunkat. Persze, van bűnünk jócskán van, mert ha nem lenne, akkor beállhatnánk a Mária szobra helyére a templomban, de ha evés időn kívül eszünk, arra semmiképpen ne mondjuk, hogy „bűnözünk”!
Sokkal, de sokkal jobban járunk akkor, ha az önostorzás helyett inkább valami pozitív dogot mondunk magunknak ilyekor. Legyen ez például: Egészségemre váljon! Mi jobbat tehetnénk ennél? És miért is ne válhatna az a néhány (vagy esetleg nagyon sok) falat adott esetben az egészségünkre? Ha megtapasztaljuk, hogy lehet tévedni, és attól nem dől össze a világ, akkor csak a szorongási szintünket visszük lejjebb, és nem azt a szándékunkat csorbítjuk, hogy jól, hasznosan szeretnénk cselekedni.
Amikor azokat a kekszeket (vagy akármiket)megettük, abban a pillanatban az tűnt a legjobbnak. Persze, gyorsan rájövünk, hogy mégsem az volt a legjobb, de jóra fordíthatjuk ha tanulunk belőle. Felhasználhatjuk ezt motivációként, hogy kifejlesszünk magunkban nagyobb körültekintést távolabbra látást, valami más feszültségoldó technikát, hogy a nehezebb helyzetekben is jól tudjunk reagálni.
Ha a gyerekek fegyelmezetlenek és úgy játszanak, hogy betörnek egy ablakot, semmivel nem érek el nagyobb eredményt, ha akkor megszidom őket. Éppen elég büntetés nekik, hogy megtörtént a dolog, bántja ez eléggé őket. Sokkal hasznosabb ilyenkor teljesen higgadtan azt mondani nekik, hogy legközelebb figyeljetek, mert látjátok, a figyelmetlenségből ilyen is lehet. Ennyi. Ezzel több eredményt érek el, mintha elkezdeném szidni őket, hogy másként kellett volna. Ami megtörtént, azon nem tud senki változtatni. Az legtöbb, amit tehetünk, hogy más utakat keresünk.
Azt javaslom, hogy ezek után, ha ilyen helyzetbe kerülünk, mondjuk azt magunknak a legőszintébben, hogy: Egészségemre váljon! Az őszinte kívánságok meg is fogannak.
Zöldségnapra:
Francia krumplipüré (purée de pomme de terre) pirított gombával
Hozzávalók a krumplipüréhez fejenként 2-3 db krumpli, 2 kiskanál hidegen sajtolt olivaolaj, 1 kávéskanál vaj, só, bors.
A pirított gombához: 1 kiskanál vaj, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 20 dkg gomba, só, bors.
Elkészítése: A krumplit alaposan megmossuk, és héjában megfőzzük. Közben a hagymát megtisztítjuk, laskára vágjuk, egy kevés forró vajon átforgatjuk. A gombát leöblítjük, szárazra töröljük, hosszában felszeleteljük, és a maradék vajon kevergetés közben megpirítjuk.
A főtt krumplit amilyen melegen csak tudjuk, meghámozzuk, majd egyenként villával összetörjük., egy tálba tesszük. Belekeverjük a vajat, az olajat, sózzuk, borsozzuk.
A pirított hagymával, a gombával és télen téli savanyúsággal tálaljuk.
Az 51. lépésben azt javaslom, hogy az evés időn kívüli evésre és egyéb ésszerű étkezési szokások megszegésére soha ne használjuk a „bűnöztem” kifejezést. A reakciónk legyen erre inkább egy magunknak szóló jókívánság: Váljék egészségemre!
Holnap folytatjuk.
Gyönyörű a tálalás,és nagyon finom lehet!
VálaszTörlésNagyon jó a mai írás is, mint mindegyik! És a tálalás is gyönyörű! :)
VálaszTörlésSajnos en is szoktam hasznalni a bunozes kifejezest. Januar honapban 2 alkalommal elofordult, hogy vendegseg miatt nem a kijelolt uton jartam, amire a merleg is kioltotte a nyelvet (legalabbis en ugy ereztem) es igen az esemenyt bunozesnek neveztem.
VálaszTörlésMost majd marciusban is lesz 2 nap, amikor nagy valoszinuseggel nem durvan, de elcsabulok.
Akkor majd valjon ez a 2 alkalom az egeszsegemre, mert a tobbi napon a kijelolt es eredmenyt hozo uton jarok.
A mai etel is remek! Mint mindig gyonyoru es egeszseges!
Szep napot es eredmenyes hetet kivanok Mindenkinek! :)
Szívemből szóltál. :)
VálaszTörlésSzámomra a "könyebb ellenállás iránya" a szimpatikus kifejezés a "bűnözéssel" helyett. :) Velem gyakran előfordul ( bár azért egyre ritkábban) az, hogy a könnyebb ellenállást választom. Ezek nem durva dolgok persze, szóval nem eszek meg 2 zsíroskenyeret ilyenkor, de azért van olyan, hogy nem tartom be az evésidőket. Tegnap pl délután, megettem egy negyed narancsot, amikor anyukámnál jártam. Tudom, ez is egy könyebb ellenállás volt, de azért ezt nem mindig lehet kikerülni, sértődés nélkül. És igen, ha az között kell választanom, hogy megsértem anyukámat, mert nem fogadom el tőle a narancsot, amit direkt nekem pucolt, akkor a könyebb ellenállást választottam. Váljék egészségemre az a negyed narancs! :):):)
Szép estét mindenkinek! :)
VálaszTörlés