73. lépés: Az önérdek-érvényesítés

Fogalmam sincs, hogy mennyire általános, de sokszor láttam már erre példát a túlevők körében, és én magam is élő példája vagyok annak a magatartásnak, amit talán leginkább az önérdekek háttérbe szorításával lehetne kifejezni. Ez azért kényes téma, mert az önérdek-érvényesítés könnyen összekeveredhet az önzéssel. Pedig nyilván nem ugyanaz a kettő. Önzés akkor, ha többet akarok, mint amennyi az enyém, bármiből. Az önérdek-érvényesítés pedig, amikor megvédem magamnak, ami az enyém, azt, ami szükséges az én jó „működésemhez”. Úgy gondolom, hogy az emberi kapcsolatokban legyen az munkahely vagy család, érdemes megtalálni az igazságos teherviselést. Különböző mentalitásúak az emberek ebből a szempontból is. Vannak sokan, akik nagyon egészségesen meg tudják húzni a határt, ahol már nem vállalnak több terhet. Sajnos én hajlamos vagyok arra, hogy az ésszerűn túl is adjak az erőmből. És ez egyáltalán nem jó, mert egy ideig nem is tűnik fel, csak akkor, amikor már teljesen elfogynak a tartalékaim, és ilyenkor szokott rám törni a fáradságevés. Ha meg hosszabb ideig tart a jelentős túlterheltség, akkor valami betegség kényszerít rá, hogy végre kipihenjem magam. Kellő fokú önérdek-érvényesítés mellett nem lenne ilyen – úgy gondolom. 

Nem tudom, hogy működik ez. Tudjuk józanésszel, hogy mi lesz a dolog vége, mégis megyünk a lendülettel századszor a rossz úton.

Egy jó ideje figyelem az embereket ebből a szempontból. Lehet, hogy megint csak tévedek, de mintha azt láttam volna, hogy az általam I- típusúnak nevezett emberek között több olyant láttam, aki jobban képviselte a saját maga érdekeit. És O típusnak nevezettek között többet láttam abból a fajtából, aki ésszerűtlenül hagyja magát kimeríteni. 

Azt gondolom, hogy itt is az arányokon múlik minden. Az önfeladás semmiképpen nem egészséges dolog, hiszen ez a világ úgy a jó, ha mindenki a helyén van benne. És az a meggyőződésem, hogy mindenkinek megvan a szükséges helye ebben a világban. Méghozzá úgy van meg, hogy nem valaki mástól kell elvenni, hanem mindenkinek jut elegendő hely, idő és élelem, nyugalom és biztonság. Ennek csak akkor lehet híja, ha valaki kevesli a magáét és agresszív módon elorozza, ami már a másik emberé lenne a világ imént felsorolt javaiból. 

Nektek milyen tapasztalataitok vannak erről? Ki hogy áll az önérdek-érvényesítéssel? Mikor önzés valami, és mikor ésszerűség?

Tésztanapra

Még karácsonykor, amikor itt volt a mákosguba készítésének ideje, akkor találtam ezt a receptet Limaránál. 

Úgy jártam vele, hogy az első adag mindenféle mák és „gubásítás” :) nélkül elfogyott. Így arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is érdemes ezt a receptet megsütni, ha nem mákosgubát, hanem csak egy jó keltet akarunk sütni például tésztanapra. Egy kis vajjal, és bármilyen aktuális salátával vagy savanyúsággal kiváló. Annyit változtattam raja, hogy nem 10 hanem 8 részre osztottam a tésztát. Ennek az az oka, hogy mindig így osztom el a kelt tésztát: félbe, majd megint félbe osztom. Így nem tíz, hanem nyolc részre lehet osztani. :)

Gubakifli Limarától nemcsak mákosgubának

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 1 tk. só, 7 dkg puha vaj 1 ek. cukor, 2 dl tej, 1,5 dl víz, 2 dkg friss élesztő.

 

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. A lisztet átszitáljuk, egy tálba mérjük, a sót körbe az edény széléhez szórjuk a lisztre, a liszt közepébe mélyedést készítünk, ide tesszük a tejben felfutott élesztőt, a vizet és a puha vajat. 

Összedolgozzuk az alapanyagokat és rugalmas, nem túl kemény tésztát dagasztunk belőle. Kb. egy órát pihentetjük meleg helyen, hagyjuk kelni. A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületre borítjuk, majd nyolc egyenlő részre osztjuk. (Elfelezzük a tésztát, majd a feleket és a negyedeket is megfelezzük.) Téglalapformára nyomkodjuk, és mint a bejglit feltekerjük úgy, hogy minden tekerés után lenyomjuk. 

Olyan hosszúra sodorjuk, amilyen hosszú a tepsink. Sütőpapírral bélelt tepsin újrakelesztjük, kb 30-40 perc alatt. Vízzel alaposan lepermetezzük, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. Rácsra tesszük hűlni.

 

És még valami

A tyúkhúr

Nagyon szép tyúkhúr nőtt a kertben. Több helyen olvastam már, hogy milyen jó dolog is ez. Hát ma úgy gondoltam, megkóstolom. Csináltam belőle salátát mustáros öntettel, illetve pároltam vajon foghagymával. Ez utóbbi egész jó volt. A saláta viszont felejthető. Bár valamivel együtt és nemcsak a tyúkhúr magában szerintem még elmegy.

Tyúkhúrral kapcsolatos információ…? Valakinek…?

Holnap folytatjuk.