100. lépés: Répatekercs medvehagyma-krémmel

Már az elmúlt héten, amikor kipattant a fejemből ez a répatekercs, és megkóstoltam, érzetem, hogy a mákos változat mellett még sós változatot is össze fogok kombinálni. Ugyanis egy olyan liszt nélküli „tészta” ez, mely teljesen alkalmas a húsnapi ételek mellé. 

Így a múltkorival majdnem teljesen megegyező módon készítettem egy újabb répalapot, csak ezt nem máktöltelékkel kentem meg, hanem medvehagyma-krémmel. Még annyit változtattam rajta, hogy nem vártam, hogy hűljön, hanem még forrón kentem meg, és vajon párolt medvehagymás spenótot adtam mellé. Kipróbáltam azt is, hogy a tekercs felébe a még főtt-tojás karikákat is tettem, de ez nem lett szép. Legközelebb tojáskrémet fogok használni, ha megint ilyesmi jut az eszembe.

Olyan jellege van ennek az ételnek, hogy hidegételként salátával talán még jobb lenne. Szerintem érdemes kipróbálni- vállalkozó kedvűeknek :) 

  .

Répatekercs medvehagyma-krémmel

Hozzávalók: 60 dkg sárgarépa, 6 tojás, 2 kiskanál só, 3 evőkanál medvehagyma-krém

Elkészítése: A megtisztított nyers sárgarépát (turmixszal vagy darálóval) pépesítjük (előtte lereszeljük vagy késsel nagyon apróra felvágjuk). A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját hozzákeverjük a répapéphez, 1 kiskanál sóval megsózzuk, a fehérjét a másik kiskanál sóval kemény habbá verjük, majd ezt is óvatosan a répához keverjük. Előmelegített 200 fokos sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 40 perc alatt kisütjük. Megkenjük a medvehagyma-krémmel és feltekerjük, mint a bejglit. Kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Melegen és hidegen is fogyasztható pl. párolt zöldséggel vagy salátával.    

Vajon párolt medvehagymás spenót

Hozzávalók: 1 kg friss spenót, 20 dkg medvehagyma, 5 dkg vaj, 1 kiskanál só.

Elkészítése: A friss spenótleveleket megmossuk, leitatjuk róla a vizet, a vajon a sóval megpároljuk, amíg a levelek összeesnek. A medvehagymát apróra vágjuk és a párolt spenóthoz keverjük, s két-három keverésnyi idő után levesszük a tűzről, azonnal táljuk.

Medvehagyma-krém

Hozzávalók: 12,5 dkg hántolt napraforgómag, 25 dkg medvehagyma, 1 dl (hidegen sajtolt napraforgó)olaj, 1 kiskanál só.

Elkészítése: A napraforgómagot ledaráljuk vagy aprítógéppel összeaprítjuk. A medvehagymát késsel apróra vágjuk. A darált napraforgóhoz keverjük az olajat, a sót, és apránként adagolva hozzá a medvehagymát botmixerrel pépesítjük.

Megjegyzés: Célszerű egy befőttes üveget használva végezni ezt a műveletet. 
Ebből a mennyiségből  kb. 4 dl medvehagyma-krémünk lesz, mely éppen két erős pistás üvege belefér. Több hétig is eláll, az biztos, hogy pontosan meddig, nem tudom, még nem volt módom kipróbálni.

A századik lépés

A blogszülinap után itt a következő ünneplési lehetőség: a századik lépés. A gyerekek az iskolában is szeretik megünnepelni, ha egy tantárgyból eljön a századik óra. Mivel lehetne ezt a száz lépést méltóvá tenni? Szerintem leginkább azzal, ha megtesszük majd az ezt követőket is. Minden nap, minden lépés fontos a maga nemében. Érdemes megélni, felfedezni, megtapasztalni mindazt, amit egy-egy naptól kapunk. Maga az út az életünk. Azaz egész életünkben úton vagyunk, és nem érdemes állandóan csak a megérkezésre várni. És minden percünk egyedi, és csak egyszer van egy életben. És akármennyire rengetegnek tűnik is a percek száma, mégis csak véges. És ha minden percünkből igyekszünk a legtöbbet kihozni, úgy hozzuk ki az életünkből is a legtöbbet. 

Persze az kérdés, hogy ki mit tekint legtöbbnek. A legtöbb – szerintem - , ami a legközelebb áll ahhoz, ami az életem forgatókönyvében van, ami a lelkembe bele van kódolva. (És ezt a „kódot annál jobban érzem, minél inkább figyelek önmagamra is, nemcsak a különböző külső elvárásokra.) Az a legtöbb, ami a legközelebb van a Harmóniához, a Nagy Egészhez, az Áramalthoz. S mit tehetek, ha mindez olyan távoli? Változhatok. A változás döntés kérdése. A magam változásáról csak én dönthetek, s leginkább csak arról dönthetek valójában. Csak sokszor érezzük úgy, hogy talán nem is nekünk, hanem a világnak kéne megváltozni ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Nos, hatalmunkban az áll, hogy önmagunkon változtassunk, a világhoz való viszonyunkat módosítsuk, a hozzáállásunkat, de ez éppen elég. Ha mi változunk, változik vele a környezetünk is. 

Egyszer beszéltem ilyesmiről egy könyvbemutató beszélgetésen. Hogy mennyire mechanikusak a reakcióink, és ha egyszer máshogy reagálunk, mint ahogy tenni szoktuk a környezetünk ennek hatására megváltozik. Visszajutott hozzám a hír, hogy ennek hatására egy középkorú férfi elhatározta, hogy megfogadja ezt a tanácsomat. És otthon, amikor a felesége belekezdett a szokásos zsémbeskedésébe, akkor ő a szokott módon faképnél hagyta ugyan az asszonyt, de nem csak úgy akárhova ment, hanem a közeli virágoshoz, és vett egy szál rózsát, s azzal tért haza. Úgy nyilatkozott, hogy ezzel megváltozott az egész életük. 

Ha nem is éppen ezt, de valami hasonlót érdemes kipróbálni nekünk magunknak is. Ha meg tudjuk tenni (elszánás kell hozzá), hogy valahogy másként viselkedjünk egy szokásos, gépiesen ismétlődő kellemetlen helyzetben, a környezetünk egészen biztosan másként fog reagálni. A meglepő reakcióink meglepő eredményeket hozhatnak. Próba – szerencse! :)

Ez a száz lépés a szándékaim szerint a jobb felé törekvés száz lépése volt. És ezen az úton miért is ne tenné meg az ember a százegyedik lépést és a többit is? 

 

Holnap folytatjuk.