105.Zöldségnapra: csicsókás saláta + Határok

Csicsókás saláta

Hozzávalók: 40 dkg csicsóka, 40 dkg sárgarépa, 4 dkg vaj, 10 dkg (1 csokor) medvehagyma, 1 csokor petrezselyemzöldje, 1 fej saláta, 8 evőkanál tejföl, 1 evőkanál mustár, só.

Elkészítése: A csicsókát megtisztítjuk és karikákra vágjuk, a sárgarépát megtisztítjuk és lereszeljük. A kettőt együtt a vajon egy kis sóval megpároljuk. A tejfölből, a mustárból, az apróra vágott medvehagymából és petrezselyemzöldjéből és az saláta gyengébb, apróra vágott leveleiből salátaöntetet készítünk, s ebbe keverjük bele a megpárolt zöldségeket. A saláta nagyobb leveleit tálaláshoz használjuk. 

Határok

Feszegeti a határait, szokták mondani arra, amikor valaki azt próbálgatja, hogy meddig mehet el egy dologgal. Mindenkinek, mindennek vannak határai. A határ kétoldalú dolog. Egyrészt megvéd, másrészt bezár. A határ mindkét funkciójával érdemes foglalkozni, de nekem most az jutott eszembe, hogy a határaink sokszor jobban korlátoznak, mint amennyire védenek bennünket. Ez persze nincsen kőbe vésve. Tudatosan képesen vagyunk ezen is változtatni. De ehhez is az az első lépés, hogy akarjunk változni, ha nem érezzük jónak azt, ami éppen van. 

Onnan jutott eszembe, hogy beszéljünk a határokról, mert tegnap azt mondtam, hogy problémák esetén érdemes új szempontokat keresni. Van, hogy úgy érezzük, hogy egyszerűen nincs megoldás. Ebben a helyzetben nagyon hasznos, ha tudjuk, hogy ezt úgy pontos, hogy „nincs megoldás a rendelkezésünkre álló információk alapján, nincsen megoldás az adott pillanatban létező világképünk szerint”. DE! Mindig jó, ha eszükbe jut, hogy a világ határai nem azonosak a mi határainkkal. A világ végtelenül több és gazdagabb, mint amennyit mi az adott pillanatban látunk belőle. És ha gazdagabb, több, akkor abban a gazdagságban a megoldások gazdag tárháza is benne foglaltatik.

Sokan ismerik azt az anekdotát, amikor a bácsika életében először elmegy a falujából az állatkertbe. Megáll a zsiráf ketrece előtt, és kijelenti: Márpedig ilyen állat nincs! 

Hányszor, de hányszor viselkedünk így. Kapásból nemlétezőnek nyilvánítjuk azt, amivel még nem találkoztunk. Simán kijelentjük, hogy az én problémámra nem létezik megoldás. Pedig csak arról van szó, hogy az adott pillanatban a rendelkezésemre álló információkból az jelen tudásommal nem tudok egy használható megoldást összerakni. De ha jól megnézzük, észrevehetjük, hogy hány kitörési pont van ebben a megállapításban. Azaz: 1. éppen most, 2. én, 3. az adott információk birtokában, 4. ebben a nézőpontból… 

Érdemes például új nézőpontot felvenni, új információkat szerezni, megnézni, hogy mi van az adott problémával ezek birtokában. És ha én nem látom a megoldást, akkor esetleg más még láthatja stb. Én azt hiszem, hogy mindenre van elfogadható megoldás. Akkor reménytelen egy helyzet, ha annak nyilvánítjuk. Tehát a saját határaink sokkal szűkebbek a világ határainál, de bármikor bővíthetjük őket. És ez nagyon jó hír.

Holnap folytatjuk.