Meggyes-mákos
Gyakran van nálunk meggyes-mákos. Ez az egyik kedvenc. Anyósom szokta sütni. Már néhányszor leírtam a receptjét, de mindig elhagytam. Most határozott igény merült fel, hogy süssek., és annak is itt van az ideje, hogy a mélyhűtőben helyet csináljak az idei meggynek. Nem volt képem anyósomtól akárhányadszor is elkérni a receptet. Úgy döntöttem, megcsinálom csak úgy emlékezetből. Hát nem tejesen ilyen szokott lenni, de szerintem bátran vállalható ez a változat. S mivel ez már le is lesz írva, így valószínű lassan átveszi majd az uralmat.
Hozzávalók: 25 dkg darált mák, 25 dkg cukor, 25 dkg liszt, 12,5 dkg vaj, 5 tojás (kb. 25 dkg), 2,5 dl tej, 1 sütőpor, 50 dkg magozott meggy, 2 evőkanál rum.
Elkészítése: A meggyet összekeverjük a rummal és félretesszük. Egy másik edényben a vajat a cukorral habosra keverjük, majd folyamatos keverés közben hozzáadjuk a tojásokat és a darált mákot, a lisztet, a sütőport és a tejet. Sütőpapírral bélelt vagy kikent tepsibe (38x26-cm-es) öntjük a masszát, a tetejére szórjuk a rumos meggyet. Előmelegített 200 fokos sütőben 40 perc alatt kisütjük.
Csak őszintén
A mai bejegyzés végén vannak díjak, melyeket mostanában kaptam, s a bolgszokás szerint kiteszem ide őket, bár sajnos csak részben tudok megfelelni a játéknak, mert igen szűkre szabott az időm. Volt már egyszer kreatív blogger díjam, akkor 7 dolgot kellett mondanom magamról, most meg 10 olyant kellene, amit szeretek. Hát ezen elgondolkoztam egy cseppet. S arra jutottam, hogy legeslegjobban az őszinteséget szeretem. Beszédben, cselekedetben és minden egyébben. Azt, hogy a dolgok azok legyenek, akinek látszanak.
Az őszinteség nem feltétlen erkölcsi kategória. Ez akár kényelmi kérdés is lehet. Hazudni nagyon fárasztó dolog. Igen energiaigényes fenntartani egy látszatot, egy hamis világot, szituációt. Ha nem elegendő az energiaráfordítás, akkor meg könnyű belekeveredni. Arról nem is beszélve, hogy azok a jó dolgok, melyek hosszabb távon és nagyobb összefüggésekben szolgálják az érdekeinket. Aztán hazudni valamit vagy nagy butaságra vagy nagy önteltségre vall. Nagy butaság akkor, ha csak a pillanatnyi állapotot veszi figyelembe a hazudó, azt, hogy itt és most éppen mi szolgálná az érdekét. Igen ám, de az, ami itt és most lehet jó, az lehet nagyon rossz is, ha hosszabb távon vagy nagyobb összefüggésben vizsgálódom. Nos, ha valaki meg azt gondolja, hogy így is hatalma alatt tudja tartani a dolgokat a maga hazugságával, ehhez meg aztán nagy önteltségre van szükség.
Az őszinteség szerintem azzal van összefüggésben, hogy a világnak megvan a maga rendje és nem nekünk kell a „nagy rendet” kitalálni, „csupán” az a feladatunk, hogy rátaláljuk.
A hazugság mindenképpen zavart okoz egy adott helyzetben. Persze, érdemes azon is elgondolkozni, hogy mi a hazugság voltaképpen. Most nem akarok erről hosszan filozofálni, így csak azon a szinten maradok, hogy mást mutatni, más látszatot kelteni, mint ami van.
A hazugság másik nagy negatívuma (a fárasztó mivoltán túl), hogy nagyon sokszor önmagunkat igyekszünk becsapni egy csomó olyan, mintha dologgal. Nos, ezt nagyon károsnak tartom. És nem utolsó sorban, szerintem az ilyen dolgok igencsak hizlalnak is.
Sokszor tanácsolják ún. „fogyókúrás szakemberek”, hogy csapjuk be magunkat. Az önbecsapásra nagyon igaz az a megállapítás, hogy önmagában hordozza a büntetését.
A szervezetünk egy fantasztikus öngyógyító, önszervező rendszer. Fogalmunk sincs, hogyan működik valójában. Ennek ellenére vesszük a bátorságot, hogy szánt szándékkal hamis információkat adunk a testünknek. (Gondoljunk csak az édesítőkre, a különböző élelmiszer-adalékokra és hasonlókra. Az olyan, mintha dolgokra… Olyan, mintha házi krémes lenne, olyan mintha dió lenne, olyan mintha cukor lenne, olyan mintha…
Az jut erről eszembe, hogy kb. húsz éve volt nagy divat a szója. Volt szója kocka, amiből lehetett olyant ételt készíteni, mintha pörkölt lett volna. Szánalmas volt. Ha úgy fogok hozzá, hogy szójakocka, talán még ízlik is. De pörköltként???
Persze, értem én, hogy vannak helyzetek, amikor a hazugság célravezető (pillanatnyilag és/vagy látszólag). És vannak olyan helyzetek, amikor egy-egy „kegyes hazugsággal” védünk meg valakit. Nem az a hazugság, amikor körömszakadtáig ragaszkodunk valami formalitáshoz. Az a hazugság, amikor a lényeget igyekszünk más színben feltüntetni ráadásul valaki más kárárra.
De nem is akarok tovább okoskodni erről, de azért jó ezen elgondolkodni egy kicsit.
Nos, akkor egyet már mondtam, amit szeretek még kilencet kellene, de talán majd legközelebb.
És akkor a díjak:
Zsuzsigától kaptam. Köszönöm szépen neki. Nagyon kedves, hogy rám is gondolt.
És a másik:
Főzőmasinától kaptam. Neki is köszönöm.
Holnap folytatjuk.
Gratulalok a dijakhoz! (mert megerdemled!) :-)
VálaszTörlésHasonlo makost mar sutottem (nagyon finom volt), de most igy, meggyel is kiprobalom. Mar ki is masoltam az oldaladrol. :-)
Volt idoszak, amikor hazudtam az anyosomnak. Nem akartam, hogy megtudja mennyire beteg a fia, miert van korhazban. Szerencsere ferjem meggyogyult, de ha akkor igazat mondtam volna, a nagyon beteg anyosom lehet, hogy belehalt volna. Remelem joindulatu, szeretetbol elkovetett fullenteseket az egiek ott fenn megbocsatanak!
De annyira igaz a gondolat, hogy tenyleg nem szabad hazudni, mert belebonyolodunk, csalodast okozunk...... nem eri meg! A legnagyobb vetek pedig onmagunknak hazudni. Nagyon szomoruan tapasztalom, hogy ebben a faluban ahol elek egyre tobben szerzik be a fentermin hatoanyagu etvagycsokkento tablettat illegalisan! A gyogyszer nem veszelytelen. Ez a vegyszer azt hazudja a szervezetnek, hogy nem ehes, de orokke nem szedheto, igy amikor valaki "normalisan" etkezik szepen visszaszedi a leadott kilokat. Van aki duplan!
A testunket sem szabad becsapni, inkabb legyen az esszeru, tudatos etkezes, sok testmozgassal koritve, ami bizonyitottan meghozza a tartos eredmenyt.
Ircsike, én is nagyon veszélyesnek tartom ezeket a szereket. Nagyon sajnálom, hogy vannak, akik ilyesmiben reménykednek.
VálaszTörlésGyerekkoromban mindig azt mondta nagyapám : a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát...ezt jól megjegyeztem
VálaszTörlés