Hústalan húsnapra
Böjtös turbolyaleves
Hozzávalók: 2 csokor – fiatal, gyenge szárú- turbolya (10 dkg), 4 dkg vaj, 2 kiskanál liszt, 2 evőkanál tejföl, 1 kiskanál méz, fél citrom leve, só, bors, 1 liter víz. A tálaláshoz 4 db keményre főtt tojás, és egy pár levél turbolya.
Elkészítése: A turbolyát apróra vágjuk és a vajon néhány percig dinszteljük. Meghintjük liszttel, egy picit így lisztesen pirítjuk. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt és kb. 1 dl vizet. Botmixerrel pépesítjük, sóval borssal ízesítjük, felengedjük a többi vízzel, összeforraljuk, s néhány percig lassú tűzön kevergetve főzzük. Levesszük a tűzről és a kevés mézzel és a citromlével harmonikussá és egy kicsit karakteresebbé tesszük az ízét. Nyolcba vágott keménytojással tálaljuk, turbolyalevéllel díszítjük. (Ha nem böjtösen készítjük, víz helyett húslevest, csontlevest használhatunk hozzá.)
Még mindig a víznap jár az eszemben. Mondjuk nem csoda, hiszen, amikor ezt írom, akkor még nincs vége a napnak. Eszembe jutott az első víznapom, amikor szinte egész nap feküdtem, mint egy beteg, aztán böjtről szóló könyvet olvastam. Ez a víznap is olyan kicsit, mint a hústalan negyven nap. Először lehetetlen vállalásnak tűnt, de aztán miden évben könnyebb. Ez is könnyebb már sokkal. Reggel voltunk bevásárolni, aztán főztem (a család nem szenvedheti meg az én víznapomat, ha nem akarnak velem taratani). Délután meg kerteztünk. Akkor eszembe se jutott, hogy víznap van.
Az hiszem, addig nehéz ez is, míg el nem határozzuk. De ha meghoztuk a döntést, akkor már sokkal könnyebb. A se ilyen, se olyan állapot a nehéz. Amikor a repülő el akar emelkedni a földtől, de aztán nem sikerül neki, az nagyon rossz lehet. Akkor már az jobb, ha nem is kezd emelkedni, mert akkor legalább a kerekén gurul. Ha elhatározza, hogy felszáll, akkor egy ideig tart a nehézség, de aztán a levegőben már egyenes az útja. A köztes állapot a nehéz, a se itt se ott, az ez is lehet, meg az is lehet.
Talán ez az állapot, ami sem hideg sem meleg, hanem langyos, amit kiköpnek. De szerintem ugyanezt fejezi ki a „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” is. Ha elhatározzuk, hogy megtesszük, meghozzuk a döntést, akkor már megy a dolog a maga útján. Ezt a pillanatot viszont művészet eltalálni: a döntés pillanatát. Persze, aztán sem könnyű feltétlenül, de ha tényleg döntöttünk, akkor megcsináljuk. Vagy nem így van? Hogy van ez tulajdonképpen? Hogyan hozzuk meg a döntéseinket? Az NLP szerint minden emberre jellemző a döntési stratégiája. Hasonló módon döntünk a fontos és kevésbé fontos dolgainkról. Valóban így van? Döntünk, vagy másra hagyjuk? Vagy úgy döntünk, hogy nem döntünk? Vagy néha igen, néha nem? Hogy függ ez össze a víznappal, és ezzel az egésszel?
Holnap folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése