93. lépés: Örülni szabad

Évek óta nagyon sokat beszélek direkt azért túlsúlyos emberekkel, hogy felfedezzem azokat a különbségeket, melyek megkönnyíthetnék a túlsúlytól való szabadulást. Közöttük elég sokaknál megfigyeltem, hogy az evéshez, mint olyanhoz náluk gyakran szégyenérzet kötődik. Mintha az evés valami szalonképtelen dolog lenne, s nem is nagyon lenne illendő erről beszélni, ez iránt a téma iránt érdeklődni. Mondjuk ennek meg is van az az alapja, hogy egy nagyobb darab ember, ha ilyen témákról kezd beszélni, nagy eséllyel számíthat csipkelődő megjegyzésekre. És a külső szemlélők hiedelmeivel ellentétben nagyon is fájnak azok a megjegyzések, melyek a testalkatra vonatkoznak. Mindenkinek fájnak a testi hibáira vonatkozó megjegyzések, csak ezt a megjegyzéstevők nem veszik figyelembe, lekicsinylik, jópofának tartják. 

A jópofaság és a pofátlanság határa egyébként elég vékony vonal, és tapintatlanul nagyon könnyű átgyalogolni rajta. Főként úgy, hogy az érintett jobb híján együtt nevet a pofátlannak, hiszen mégis jobb megoldás, ha velem nevetnek, mintha rajtam. 

Nos, nyilván ez is oka annak, hogy sokszor van olyan érzésem, hogy túlsúlyos emberrel evésről beszélni hasonló, mint akasztott ember házban kötelet emlegetni. Nagy baj ez, kérem! Hiszen szegény nagydarab embernek bőven elég lenne nehézségnek, amit magán cipel, még ráadásnak még az egyik legtermészetesebb és legjobb élvezeti forrástól, az evéstől is megfosztja magát. Persze ebbe még az az eszement tévképzet is szerepet játszik, hogy a jóízűen elfogyasztott étel hizlal. Ebből sokak számra az következik, hogy nem merik élvezni az ételeket, az evést. Csak esznek tudattalanul de mégis bűntudattal. Olyan ez, minta pár korty finom bor helyett – csak hogy ne érezzük, hogy nem jó – döntenénk magunkba a kannásbort mértéktelenül. 

Szerintem érdemes minél gyakrabban tudatosítani magunkban, hogy enni, és örülni az evésnek, a jó ételeknek szabad. Mit szabad!? Fontos, kell, szükséges! Bár könnyen elképzelhető, hogy az itt elmondottak kiemelt célközönsége nem is fog főzős bolgot olvasni. No, mindegy, azért fontosnak tartottam ezt is elmondani.

Úgy egyébként meg gyönyörű tavasz van! És most legyünk minél többet a szabadban, és örüljünk mindennek, aminek csak lehet! Kell a dopamin. :)

Zöldségnapra: 

Medvehagymás krumplival töltött gombafejek zöldes gombamártással 

Hozzávalók: 1 kg minél nagyobb csiperkegomba, 40 dkg hájában főtt krumpli,1 csokor (kb. 10 dkg) medvehagyma, 8 dkg vaj, 1 csokor petrezselyemzöldje, 2 szál újhagyma, só, bors, 1 kiskanál liszt, 4 evőkanál tejföl, 2 dl víz, 4 dkg reszelt sajt. 

Elkészítése: A gombát leöblítjük szárazra töröljük, a tönk aljából egy vékony szeletet levágunk, és óvatosan leválasztjuk a kalapokat. A medvehagymából 5-6 levelet félreteszünk, a többit apróra vágjuk. A krumplit még melegen (amikor már a kezünk bírja) meghámozzuk, villával összetörjük, belekeverünk 4 dkg vajat, az összevágott medvehagymát, megsózzuk és a gombafejekbe töltjük ( a gombából ez kb. 80 dkg), melyeket kivajazott tepsibe teszünk, mindegyikre teszünk egy-egy mogyoró nagyságú vajdarabot és egy csipet reszelt sajtot. Előmelegített 180 fokos sütőben addig sütjük, míg a sajt pirulni kezd.

Közben a két szál újhagymát karikákra vágjuk, s a maradék vajon párolni kezdjük. A gomba tönkéjt (kb. 20 dkg lesz ez) apróra vágjuk és a hagymához adjuk. A petrezselyemzöldjét apróra vágjuk, és a gombára tesszük, sózzuk, borsozzuk,  átforgatjuk, majd meghintjük 1 kiskanál liszttel. Kicsit megpirítjuk, majd levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt és a vizet, botmixerrel pépesítjük, majd visszatesszük a tűzre, átforraljuk és mártássűrűségűre főzzük. A maradék pár levél medvehagymát nagyon apróra összevágjuk és a kész mártásba keverjük.

A gombafejeket a mártással tálaljuk. Friss fejessaláta nagyon finom hozzá. Aki nem követi az ételtársításra figyelő étrendet, köreként is adható.

A 93. lépésben azt hoztuk szóba, hogy örüljünk, aminek csak lehet, örüljünk az evésnek, az ételeknek és a tavasznak is. Az örömre mindig van lehetőség éppen úgy, mint kifogás, hogy mi minden akadályozhat meg bennünket az örömben.

Holnap folytatjuk.