122. Zöldségnapra: sarlat-i krumpli (pomme sarladaise) + Aki a kicsit nem becsüli…

A pomme sarladaise híres francia Dordogne megyei sültkrumpli, melyről egyszer majd még írok, talán akkor, amikor lesz vargánya már a piacon, mert ez az étel - ami klasszikusan a Saral-i kacsa confit körete -, így hús nélkül is ünnepi étellé tehető egy kis vargányával. Egyébként a hazájában szarvasgombával is készítik – persze kacsa vagy libacomb mellé (aranyárban). De most maradjunk a teljesen hétköznapi, gyorsan elkészíthető és igen finom változatnál.

Sarlat-i sültkrumpli

Hozzávalók: 0,5 kg krumpli, 2 csapott evőkanál libazsír, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 kiscsokor petrezselyemzöldje, só, bors.

Elkészítése: A krumplit meghámozzuk, szárazta töröljük, 3-4 mm vastag karikákra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk, felaprítjuk. A libazsírt felforrósítjuk, és a krumplikarikákat beletesszük úgy, hogy ne legyenek összeragadva, a serpenyő rázogatásával, kevergetéssel úgy sütjük a krumplit, hogy egyenletesen piruljanak a darabok. Mikor már a szeletek mindkét oldalukon pirulni kezdenek, hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát és a zúzott fokhagymát. Szép barnára sütjük, de figyelünk, hogy ne égjen meg. Mikor kész, sóval, borssal ízesítjük, megszórjuk apróra vágott petrezselyemzölddel. Valami kedvelt tavaszi salátával tálaljuk. 

Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli

Felemás viszonyban vagyok a közmondásokkal. Nagyon sok bölcsességet tartalmaznak, de vannak közöttük kevésbé hasznosak. De ez a fenti igen hasznos megfigyelés szerintem is. Gyakran előfordul ugyanis, hogy nagyon jó elképzelések, célok azért futnak zátonyra, mert dupla vagy semmire játszunk. Ha nem kaphatunk meg mindent az adott területen, akkor fel is adjuk, akkor nem is kell belőle semmi. 

Hát, nem tudom, hogy ez mennyire bölcs megoldás. Ha nem tudok lefogyni harminc kilót, amennyit kellene, akkor nem érdekel az egész. Akkor még várok a csodára. Ha nem lehetek modell-alkat, akkor már nekem úgyis mindegy. Ha nem élhetek palotában, akkor belefekszem a sárba?

Eszembe jut az öreg halász telhetetlen feleségéről szóló mese, aki mindig újabb és újabb ajándékokat kért az aranyhaltól, majd visszajutott a nyomorúságos kunyhójába. Mert aki a kicsinek nem tud örülni, annak a világ minden kincse, a világ minden eredménye sem lenne elegendő. 

Ha úgy érezzük, hogy fölöttünk állandóan csak felhők tornyosulnak, akkor érdemes megvizsgálni, hogy milyen mértékben vagyunk képesek egyáltalán elégedettséget, örömet érezni valamikor is. Az apró örömök, az apró sikerek építik fel az életünk nagyobb örömeit, sikereit. Ha nem becsüljük a kisebb dolgokat, mi a biztosíték arra, hogy a nagyobb elégedettséggel töltene el? Lehet, hogy a többel is épp oly elégedetlenek lennénk… Aki hű a kicsiben, hű tud lenni a nagyban is. De aki a kicsivel nem tud mit kezdeni, az hogyan élné meg a többet? Kell mindig újabb és újabb feltétet teljesítenünk az örömhöz? Milyen fokban fejlett az a képességünk, hogy észrevegyük mindazt a jót és szépet, amivel rendelkezünk?

Talán valamikor az elején mondtam, hogy borús pillanatainkban igen hasznos, ha írunk egy listát mindarról a jóról és szépről, amivel rendelkezünk, ami körülvesz bennünket. 

Megvan még az a kockás füzet? Kerülnek bele most is bejegyzések? Mi lenne, ha megkeresnénk ezt a listánkat, vagy ha nincs meg, elkészítenénk most?

Holnap folytatjuk.