Oldalak

2011. május 13., péntek

132.Gyümölcsnapra: Meggyes-mákos akácvirág

No, ezt most egyáltalán nem értem. Lehet, hogy csak álmodtam, hogy tegnap megcsináltam a bejegyzést? És ha megcsináltam, akkor hova lett?
Hogy én nem töröltem ki, az biztos. Nem is jártam a blogon egész nap.
Akkor most azért ideteszem még egyszer, hogy ne hiányozzon. Aztán meg majd még a ma aktuális is következik.

Tehát a tegnapi:


Most virágzik az akác. Az akácvirágot a falusi gyerekek a fáról leszedve eszeik ott helyben. Legalább is az én gyerekkoromban így volt. Ma talán már jobban el vannak kényeztetve a gyerekek édességgel, így már nyilván nem akkora csemege, de ha holnap eszembe jut, megkérdezem tőlük, hogy is van ez.
Annyi mindenesetre fontos, mint minden gyűjtött ennivalóval, hogy csak olyan helyen gyűjtsük, ahol szép tisztán találjuk. Ahol sem a közlekedés sem egyéb dolog nem szennyezi. Az akácvirágban rovarok is lehetnek, erre is érdemes figyelni. Én meg is mostam alaposan, bő vízben és szűrőben is. 


Meggyes-mákos akácvirág
Hozzávalók: 5 dkg darált mák, 10 dkg felengedett fagyasztott meggy, 5 dkg méz, 1 marék száráról leszedett akácvirág.
Elkészítése: A meggyet botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a darált mákot, a mézet és az akácvirágot. Egy-két meggyszemmel és pár akácvirággal díszíthetjük.
Mi a helyzet?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de többször megfigyeltem már, hogy a finomabb ételből könnyebb keveset enni. Nem tudom, pontosan, hogyan működik ez, de valami olyasmi lehet, hogy a gyengébb minőségű ételből azért eszünk néha többet, meg több félét is, hogy végre találjunk már egy falatot, ami ízlik. Ez persze akkor a legveszélyesebb, amikor az evéssel a fő célunk valójában a hangulatjavítás. Akkor persze nehezebben is ízlik valami, de éppen a rossz hangulatunk miatt hajlamosabbak vagyunk keresgélni, kóstolgatni, hogy végre valami hasson, legyen már egy kicsit jobb a közérzetünk, hogy szép észrevétlenül túlesszük magunkat. Ez a tipikusan a sósra édeset, édesre sósat története. 

Sok mindenről gondolkodtam itt az utóbbi időben, mindenféle mélyebb és elvontabb dolgokról. Olyan problémákról, melyeknek a megoldásával megoldódnának az evéssel kapcsolatos gondjaink. De addig is, míg eljön a tökéletes nyugalom és harmónia kora J , érdemes néha emlékeztetnünk magunkat, hogy éppen azon fáradozunk, hogy a káros evési szokásainkat hasznosakra cseréljük, miközben persze igyekszünk minél több minőségi figyelmet szentelni önmagunknak. 

Emlékeztessünk néha magunkat a legfontosabb kapaszkodókra: az evésidőkre, a mennyiség helyett minőség elvére, arra, hogy igyunk elég vizet, mozogunk rendszeresen, tudatosan, rajzoljuk a grafikont. A mikor mit együnk kérdést most nem is említem, hiszen talán ehhez elég kapaszkodót ad, hogy itt a napok sorrendjét követjük. 

Ha egy kicsit feledésbe merültek már ezek a hasznosak bizonyult dolgok, akkor talán érdemes egy kicsit feleleveníteni őket a korábbi bejegyzésekből, hiszen bizony-bizony, már 132 napja megyünk itt együtt ezen az úton. 

Holnap folytatjuk. 

Azaz még ma, hiszen ezt a tegnapi. Érti ezt valaki???? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése