133. Húsnapra: tárkonyos rántotta tejfölös tavaszi salátával

Alíznál olvastam a minap  a zöldhagymaszáras, tárkonyos rántottát. Volt is minden itthon hozzá, és nagyon kíváncsi voltam rá. De aztán úgy alakult, hogy nem volt időm más ebédet csinálni. De tudtam, ha kolbász nélkül teszem az asztalra a rántottát, akkor nem leszek túl népszerű ezzel az ebéddel családi körben. (Mert nehogy még mindig tartson a böjt, hogy kolbász nélkül van a rántotta… ) Aztán úgy döntöttem, hogy az itthon megszokott rántottát összeházasítom a tárkonyossal, csinálok hozzá egy jó kis tejfölös tavaszi salátát, így két legyet ütök egy csapásra – kb. Jó döntés volt.

Tárkonyos rántotta

Hozzávalók: 8 dkg füstölt szalonna, 40 dkg füstölt kolbász, 8-10 tojás, 2 csomag újhagyma zöld része, 1 csokor tárkony, 1 dl tej, kevés só, 20 dkg reszelt sajt.

Elkészítése: A szalonnát kis kockákra, a kolbászt vékony karikákra vágjuk. Először a szalonnát tesszük oda, hogy kiolvadjon a zsírja, majd a kolbászt is hozzáadjuk. Közben a tojásokat leütjük, felverjük, hozzáadjuk a tejet, esetleg egy cseppet megsózzuk, de óvatosan, mert a szalonna és a kolbász is sós, a hagymaszárat és a tárkonyt is összevágjuk. Ha kiolvadt a szalonna zsírja, akkor a nagyját leöntjük, és az edénybe tesszük a zöldeket, átforgatjuk a szalonnával, kolbásszal, ráöntjük a tojást, és állandó keverés közben annyira sütjük meg, hogy még szaftos maradjon. Forrón tálaljuk, reszelt sajttal megszórjuk.

Tejfölös tavaszi saláta

Ebben a salátában tulajdonképpen az öntete állandó. Aztán attól függően, hogy éppen mi van a kertben - spájzban, változhat. Az alapja a fejes saláta, melyet apróra vágva teszünk az öntetbe. Tehetünk hozzá hónapos retket, újhagymást, (vad)snidlinget, medvehagymát, de bármi salátának alkalmas zöldet is, legyen az pitypanglevél, turbolya, salátaboglárka stb.

Hozzávalók: 4 dl tejföl, 1 evőkanál méz, 1 evőkanál (bor)ecet, 1 kávéskanál só. 1 nagy vagy két kisebb fej saláta, 2 csomag újhagyma, 1 csomag újfokhagyma.

Elkészítése: A tejföllel alaposan elkeverjük az ízesítőket, és az apróra vágott zöldeket is hozzáadjuk.

Mi újság?

Hogy telt a péntek 13? No, nem vagyok ám babonás, nem azért kérdezem, csak, mert éppen az jutott eszembe, hogy vajon kinek milyen napja volt ez? Itt a blogon elég érdekes dolog történt. Eltűnt a tegnapi bejegyzésem. De betettem újra, hogy ne hiányozzon.

Reggel ólmos fáradtsággal ébredtem. Huszonhárom éve nem ittam alkoholt (a kisebb fiam születése után alkoholallergiám lett), de úgy éreztem magam, mintha jócskán a pohár fenekére néztem volna. A gyerekekbe is alig lehetett lelket verni az első órán. Fura sötét felhők voltak az égen. Mintha valami szürke sátorponyva lett volna rajtam.

Aztán úgy tíz óra felé mintha minden jobbra fordult volna. Kisütött a nap, és én is sokkal jobban lettem. Azóta csinálom a dolgaimat rendesen. Azért elgondolkoztam rajta, hogy talán erről is érdemes lenne beszélni, hogy sokszor olyan dolgot élünk át, aminek az okáról fogalmunk sincs. A természet részei vagyunk, befolyásol bennünket az időjárás, a légnyomás, ezer dolog. Ezek mindenesetre olyan meghatározhatatlan zavaró tényezők, melyek könnyen odavezethetnek, hogy valami megszokottba pl. valami kedvünkre való néhány falatba „kapaszkodunk”. Legalább is én annak idején így voltam vele. De ahogy megszoktam az evésidőket, ez most már eszembe sem jut. Jó ez több szempontból is. Mert a hangulatjavító evés nemcsak a kilók miatt rossz. Beletesz egy ördögi körbe. Az első pár percben jobban vagyunk ugyan, de utána a gyomrunkban kialakul a kellemetlen teltségérzet, akár puffadás, gyomorégés. És akkor a lelkiismeret-furdalás okozta kellemetlenségről még nem is beszéltem. Aztán ha nem vagyunk jól, akkor gyakran valami újabb hangulatjavító után nézünk, főleg, amikor még a „ma már úgyis mindegy, ma már úgyis többet ettem a kelleténél” korszakunkban vagyunk. (Mintha a kalóriák 0 órakor lenullázódnának.)

Évekig szenvedem komoly gyomorégéstől. Ez akkor szűnt meg, amikor az ételtársításra figyelve kezdtem enni. Még nem is hallottam erről a módszerről, amikor megfigyeltem magamon, hogy annak ellenre, hogy nagyon szeretem a banánt, csak éhgyomorra tudom megenni, különben iszonyatosan ég tőle a gyomrom. Hát azóta már minden gyümölcsöt csak reggel vagy gyümölcsnapon eszem. És nekem ez így tökéletesen megfelel.

A vasárnap délutánjaim is hosszú évekig kínzó gyomorégéssel teltek. Nem is csoda, hiszen a húsos ebédeket mindig valami desszert zárta. De nagyon sokszor égett a gyomrom hétköznap délután is. Ahogy felértem az irodába az ebédlőből, már nyúlhattam is a fiókomba lapuló Korpovit keksz után, mert attól reméltem a közérzetem javulását. (Szerintem hegynyi mennyiség lehet, amit ebből az évek alatt annak idején megettem.)

A gyomorégésem már csak akkor jött elő az utóbbi hat évben, ha valamilyen okkal, ürüggyel egy-egy étkezés alkalmával húst és süteményt is ettem. (Valami vendégség, lakodalom,ilyesmi.) De egy ideje ez az összefüggés már annyira nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem is kívánom néhány óráig a hús után a süteményt.

No, a reggeli kellemetlen közérzetemtől idáig jutottunk ma.

Holnap folytatjuk.