Gyakorlatilag nem több ez a gyümölcssaláta, mint a cseresznye és az eper együtt. Nagyon jól illenek egymáshoz, jó párost adnak minden egyéb ízesítés nélkül. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi értelme akkor ennek. Miért nem jó úgy, hogy bekapunk néhány szem epret, majd néhány szem cseresznyét, minek ezzel pepecselni? Jó az úgy is, de így azért jobb, mert a magunkra fordított gondoskodó figyelem abban is megnyilvánulhat, ha ezt az egyszerű dolgot megtesszük, hogy kimagozzuk a cseresznyét, összevágjuk az epret és összekeverjük. Ha ezt megtesszük, és rendesen leülünk enni gyümölcsnapon is, akkor nem kell küzdenünk azzal az érzéssel, hogy hiszen aznap „nem ettünk semmit, csak bekaptunk néhány szem gyümölcsöt”. Nem győzöm eleget ismételni, hogy a gyümölcs az nem „csak gyümölcs”. A gyümölcs a legnagyszerűbb táplálékok egyike, megérdemli, hogy ne csak úgy bekapkodjuk, hanem odafigyelve, örömmel együk meg.
Holnap itt a blogon víznap. Itt az ideje, hogy velem tarts?
Holnap folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése